Amilyen gyorsan elröppent a karácsony, szinte olyan gyorsan, mindössze egy nap alatt elolvastuk ezt a könyvet.
Ebben is, akárcsak az első kötetben, mindössze három történet van – bár ezek számomra jobban tetszettek. A Noddy költözködik és a Noddy és a kincskereső térkép részeket rajzfilmről is ismerjük – a középső meséhez, a Noddy és a szivárványhoz ilyen formában még nem volt szerencsénk.
Mindhárom mesének volt tanulsága (meg kell vallanom, hogy tanulságok ide vagy oda: rajongok én személy szerint a kalandokat igénylő és kereső, ámbár emiatti nyitottsága végett rászedhető és így gyakran sebezhető Noddy-ért), az elsőnek nemcsak a mindenütt-jó-de-legjobb-otthon a tanulsága, de a másokkal történő együtt ill. egymás mellett élés nehézségei is felidéződnek. (Amúgy sajnáltam kicsit Noddyt, mert ő még nem egy nyugdíjas korú egyén, akinek már nincs kedve és ereje költözni, ellenkezőleg, ő szeretne változtatni, és annak azért nem szabadna megakadályozni az új helyen való letelepedést, hogy útban van…) A második mese meglepett, mert arra számítottam, hogy ismét a hiszékenységét veszik nagyító alá – de nem! Nem számítottam rá, hogy a szivárvány tényleg végződhet egy arannyal színültig megtöltött üstben… viszont Noddy bátor tette következményeként barátai szomorúságát csak ő oszlathatta el. A harmadik mese a túlzott hiszékenység veszélyeire figyelmeztet, és félretéve a "ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel" szabályait, megtanítja Noddyt is, milyen az: keménynek lenni, és visszaadni az átveretés ill. rászedés érzését/élményét.
Fortély és Karatty ismét pofára estek.
Sajnos Tina baba ill. és Márta, a majom, egyik mesében sem bukkant fel. Hiányoltuk őket.
Ezúttal, nem éreztem azt, mint egy évvel ezelőtt az első rész felolvasásánál, hogy rajzfilmen sokkal élvezetesebb, mint olvasva. Az olvasást mind a gyerekek, mind én kölcsönösen élveztük; persze csodálatos a színes és kedves figurák segítettek ebben, de nemcsak ez, hanem néhány élvezetes megjegyzés a gyerekektől. Emiatt most erre a kötetre jobb értékelést adok, és nem mondom, hogy csalódás, hacsak nem az árát említjük, ami szűkös tartalmával nem áll arányban*. Viszont a 3,5-4 éves gyerekek kiválóan megértik, átélik, átérzik. Ez biztos, és véleményük is van az ábrázolt (nehéz) helyzetekről!
Még valami. Ebben a kötetben eléggé zavartak a nagybetűvel kiemelt mondatok – sok helyütt nincs is magyarázat a miértre. Pl. „Egy dombocska tetején pedig ott állt egy üst, színültig tele csillogó ARANNYAL!” És volt még egy mondat, amit én észre sem vettem, viszont a nagyobb fiam észrevételezte: "Ez aztán forró helyzet volt!" – igaza volt, hogy a helyzet egyszerűen csak meleg, és nem forró…
* [Ha az árát nézem, teljes áron lett volna, biztos nem veszem meg a 3 mesét tartalmazó könyvet 2.600 Ft-ért…]
-----------------
Karattyról és Fortélyról ezt mondta a kisebb fiam, amikor kérdeztem róluk:
„Ők nagyon, de nagyon gonoszak. Olyan gonoszak, hogy én legszívesebben kitenném őket” (gondolom, a meséből).
– És melyik szereplő lennél a legszívesebben? (persze egy anya Noddy nevét várja)
– Strapa tizedes, anya!
(Hát persze, kisfiam, Játékvárosban rendnek kell lennie…)
2013.01.01.
Ajánlott bejegyzések: