Alan Alexander Milne: Micimackó
Ezt a borítós könyvet, mint egykori Postabank-ügyfél kaptam.
Pedig minden kortársamnak ilyen borítós könyve volt - és természetesen én is ilyenre vágyakoztam... amikor megkaptam a fenti könyvet boldog voltam, de nem maradéktalanul, hiszen nem ez a borítójú került hozzám... :-( milyen butuskák is tudunk mi emberek lenni olykor-olykor...
Olvastam már egyszer, és már nem is annyira gyerekként – gimis korom utolsó évében.
De mennyire más (és élvezetes) volt nem egyedül, hanem a gyerekekkel együtt olvasni – a téli szünet nagyon alkalmas volt erre – hisz még a jó későig tartó fennmaradás is engedélyezett…
A kis könyvecskét – fejezetenként fogyasztottuk, hogy sokáig tartson.
Kacagások és/vagy szomorkás sóhajok kísérték a felolvasást: amikor leesett a fáról, amikor beszorult, Nyuszi „baráti” flegmaságát, a sokszor „botcsinálta” versfaragást, a nyomolvasást, Bagoly körmondatait, Malacka hiábavaló (?) félelmeit, a furfangos elefántvadászatot, amikor Nyuszi végül is nem elüldözte, hanem megszerette Zsebibabát, és amikor láttuk, hogy felfedezni vagy tejfelezni az Északi-sarkot, az végeredményben mindegy is, csak legyen egy jó csizmád és egy jól megfabrikált versed tekintettel a Veszélyes Helyzetekre; és természetesen a végére az is kiderül, hogy teremthet olyan helyzete(ke)t a Pagonyélet, amikor a Csekélyértelmű Medvebocs is meglelheti és megvalósíthatja önmagát.
Számomra azonban legfőképpen Füles farkának megtalálása volt kedves epizód, természetesen a szülinapja, Malacka megfürdetése és Micimackó ceruza-felfogása: http://moly.hu/idezetek/34778.
Örülök, hogy a @Nokedli Micimackó (újra) olvasás c. kihívása alkalmat adott arra, hogy jobban megkedveljem ezt a mesét és felnőtt fejjel lehessek inkább gyerekebbszívű szíves-olvasója-rajongója, mint az első, kamasz-felnőtt-elméjű olvasásomkor.
Zárójel:
Valaki meg tudná mondani, hogyan és miért lett Kovács János Micimackó? Medvecky Medve pedig Róbert Gida macija, akinek a lépcsőn koppan a feje?
Tigrist is hiányoltam…:-(
A kedvenc szereplőim pedig: Füles, Róbert Gida, Nyuszi.
Néhány idézet:
– Mit ugrálsz itt, mint a bakkecske?
– El akarom érni a csengőt – mondta Malacka. – Éppen most érkeztem ide a látogatásodra.
– Majd én csengetek helyetted – mondta Micimackó előzékenyen. El is érte a csengőt és csengetett.
(…)
– Ejnye, senki se felel a csöngetésre?
– De Mackó – mondta Malacka –, már hogy felelnének? Hisz ez a te lakásod.
55-56. oldal
Füles fölemelte a fejét, átfordult vele a jobb oldalra, és itt megint lelógatta.
– Nem mondhatnám, hogy nagyon „hogyan” vagyok. Egy idő óta éppen csak hogy vagyok, de nem vagyok hogyan.
34. oldal
„Ez nem stimmel. Valaki csak van bent, ha egyszer azt mondta, hogy senki. Senki nem mondhatja azt, hogy senki, anélkül, hogy valaki lenne; aki senkit mond, annak valakinek lennie kell.”
Így hát újra bedugta a fejét és folytatta a társalgást:
– Hé, Nyuszi! Te vagy az?
– Nem – mondta Nyuszi megváltoztatott hangon.
– Ez nem a Nyuszi hangja?
– Nem hiszem – mondta a Nyuszi. – Legalábbis nem annak volt szánva.
22. oldal
– Köszönöm, Róbert Gida. Te vagy az egyetlen az egész társaságban, aki, úgy látszik, ért valamit a szamárfarokhoz. A többiek… nem mondok semmit. Nem tehetnek róla, hogy nincs képzeletük. Az ő számukra ez a testrész nem jelent semmit… Azt hiszik, csak arra való, hogy lógjon!
Nyolcadik fejezet
– Ó, te csacsi Mackó – mondta Róbert Gida –, ha tudnád…
– Tudom – mondta Micimackó. És úgy érezte, csakugyan tudja.
Ötödik fejezet
– Nem ismerek semmiféle Szokásos Eljárás című állatot. És ételt se. Ételben ismerem a Tojásos Galuskát. Én csak egy szegény medvebocs vagyok, különben is az agyvelőm meg van hűlve, és az ilyen hosszú szavakat nem szeretem.
Negyedik fejezet
Egyedül lenni nem olyan jó, mint ketten lenni és összetartani.
– Hé, Nyuszi! – kiáltotta. – Te vagy az?
– Tegyük fel, hogy nem – mondta Nyuszi. – Ez nagyon érdekes lenne.
– Üzenetem van számodra.
– Majd átadom magamnak.
MEK 42. o.
Bizony, egy egész doboz különleges ceruza volt benne. Az egyiken ez állt: B., ami nyilván azt jelentette: „Barátomnak”; a másikon: H.B., ehelyett „Hűséges Barátsággal”; a harmadikon: B.B., nyilván „Becsületes Barátomnak”
– Hé, Nyuszi! – kiáltotta. – Te vagy az?
– Tegyük fel, hogy nem – mondta Nyuszi. – Ez nagyon érdekes lenne.
– Micimackó – mondta Nyuszi szívélyesen –, te tökéletesen hülye vagy.
– Tudom – mondta Micimackó gyorsan és szerényen, de még hozzátette: – Kicsit meg vagyok hűlve.
Füles, Öreg Szürke Csacsi a folyóparton állt, és nézte magát a víztükörben.
– Nagyképűség – mondta. – Ez a helyes kifejezés. Nagyképűség, ez az én bajom.
Megfordult, és lassan leballagott vagy húsz lépést, betottyant a vízbe, átsétált a folyón, s a túlsó parton lassan visszaballagott. Akkor megint megnézte magát a vízben.
– Mindjárt gondoltam – jegyezte meg. – Ez a profilom se jobb. De ki törődik vele? Senki. Nagyképűség. Mondom.
– Mi történt a farkoddal? – mondta meglepetve.
– Mi történt volna? – mondta Füles.
– Nem látom sehol.
– Tényleg?
– Tényleg. Ebben nem lehet tévedni. Mert vagy van, vagy nincs. És itt nincs.
– Hát akkor mi van helyette?
– Semmi.
Ajánlott bejegyzések: