Szegedi Katalin: Lenka
Kedves könyv, amely valahol azt sugallja, hogy a gyerekek is tudnak egymással szemben „kegyetlenek”, de legalább undokok lenni, és fájón sértegetni. Szomorú, de olyan helyzettel állít bennünket szembe, amely bárkivel előfordulhat, de csak súlyosbodhat, ha ráadásul valaki még duci is…
És mit is tehet egy magányossá vált, bánatos gyerek? Visszahúzódik „várfalai” közé és elmélyülten rajzolgat… legjobb barátai nem gyerekek közül valók, hanem a színes ceruzák…(nagyon ötletes grafikai megoldás, hogy a címet is: LENKA színes cerkákkal rakta ki Szegedi Katalin) Tehetségének köszönhetően azonban Lenka mégsem marad magányos, mert a téren hagyott krétarajzaival rajongót talál magának: Palkó személyében, akit visszahúzza szíve Lankához minden nap…
Szép kis történet, de nekem végül inkább egy kibontakozó kamaszszerelmet idézett, mint egy gyerkőchelyzetet – a nyolcéves fiamnak tetszett, a háromévesnek pedig Piroska maradt Lenka…
Az illusztráció nagyon ötletes, talán ezt is montázstechnikának nevezzük? És a hullámpapír adottságait nagyon ötletdúsan használta ki Szegedi Katalin. Nagyon tetszett pl. Lenka szobájába benyitó anyuka szoknyájának mintájába besegített a hullámpapír (5. old.), vagy a játszótér esetében a hullámpapír-alapra rajzolt kép (22-23. old.), vagy az újságpapír kivágások (a hullámpapír-esőfelhő esetében pont egy időjárásjelentésből jön a sötétebb felhő), de akár a szoba fala, ahol az egy helyt feltépett hullámpapír a radiátor. Ötletes az oldalszámozás is: pl. 4: 4 db színes ceruza, 5 és 10: egy vagy két db dobókocka 5 pöttyel, 7: hétpettyes katica, 31. két db egymásra helyezett kártyalap stb., kinek mi jut eszébe…
*Zárójeles megjegyzés:
Furcsának tartottam (13.old), hogy a "karikázó lányokat" hulahoppozó lányoknak értelmezte – nem tudom, de nálunk/felénk ez nem így van – a hulahoppozó a derekán egyensúlyozza a karikát, a karikázó pedig maga előtt kergeti, sokszor egy bottal, pálcával, akár egy darab husánggal.
Ajánlott bejegyzések: