Imádtam felolvasni, felnőttként olvastam csak, és sokat segített az – hiányzó felnőttkori fantáziámat pótlandó –, hogy „ismertem” a Négyszögletű Kerek Erdő lakóit a gyerekkori tévéadásokból. A kicsit Csizmáskandúrra emlékeztető farmeros macska, Mikkamakka, aki összefogja a társaságot; a másik macska pedig Vacskamati, aki nem ennyire szilárd, becsületes, hanem hajlik az esendőségre – ha kell picit csal, vagy épp megfeledkezik arról, hogy a virágjáról gondoskodni is kellene, de már itt is megmutatja, hogy képes rímekben beszélni. Egyik kedvencem: Ló Szerafin, a kék csodaló, avagy született lócsoda, aki bár olyan gyors, hogy mindenkit legyőz, mégsem válik ettől hencegővé és nem lesz felvágós, mint ahogyan pedig ez a „vád éri"… Azt hiszem, számomra a Ló Szerafin legyőzi önmagát az egyik legkedvesebb történet, és baromira jó a csattanója… Dömdödöm sajnos még nem kap túl sok szerepet ezekben a történetekben, de megtudhatjuk, hogy bár mostanság egyetlen szóval kommunikál és érteti meg magát a többiekkel, ez nem jelent a többieknek gondot, mert megértik, de állítólag nem mindig volt ez így – beszélt ő, csak csalódott a beszédben; Nagy Zoárd, a lépkedő fenyőfa is megjelenik, de még nincs túl sok szerepe. Annál inkább a kiszuperált cirkuszi oroszlán, Bruckner Szigfrid, aki igencsak nevetségessé lesz a lóversenyes részben, hisz ki sem mer állni – csupán egy szájhős, és felbujtó; és aki alig éli túl a félelem miatt a fogorvosnál történő látogatást. Szörnyeteg Lajos, a csúnyácska és rövidke eszű és lassú észjárású, majd'elalvó Lajos. Aromo, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl, aki általában szereti kioktatni a többieket, vagy a tőle "gyengébbeket”, szeret picit gúnyolódni. Mamintire, a kicsi zöld tündérre most nem is emlékszem, de talán nem is tűnt fel sokszor. Nagyon bele tudtam helyezkedni a történetekbe, és nagyon sokat nevettem – a nagyobb fiam – 9 éves – simán átélte, még talán jobban, mint én. A szójátékokról azt hinné az ember, hogy csak felnőtt értheti – de nem! (Pl. a "Feje köcsög… kezdetű rész a Bikfi-bukfenc-bukferenc-ben Kisfejű Nagyfejű Zordonbordonról nagyon a félreérthetőség miatt lett mér nevetséges neki is…)
Szóval mindketten jókat derültünk a komikus helyzeteken, a hazugságba belebukott szereplőkön, – jókat derültünk emberi helyzeteken, ahol előjönnek az emberi esendőségek: a kicsinyesség, a csalás, a félelem, a gyengeség, a sértődöttség, az irigység, a bizalmatlanság, a lenézés, a butaság, az ostobaság…stb.
Ami nagyon tetszett, hogy akármennyire is rájöttek az „erdőlakók” egymás hiányosságaira és hibáira – megtanulták azokkal együtt elfogadni egymást, és így boldogan élhettek, veszekedések nélkül. Szeretetben. Barátságban. És bíznak is ebben a két érzésben, mint ahogyan Vacskamati virágja is…
Ez az olvasás @Bogi__ Lázár Ervin kihíváshoz a Dömdödöm – Olvassunk Lázár Ervint! a 3. olvasásom – ezzel teljesítettem is a kihívást. :-)
Köszönöm, hogy elindítottad ezt a kihívást!
Ajánlott bejegyzések: