A könyvtárban elámultam, már 13. kötet is létezik ebben a sorozatban?? Persze nem mehettünk enélkül a könyv nélkül haza, azóta már kétszer is elmeséltem, mert a kisebbik fiamnak megunhatatlan…egészen otthon van a történetekben, eligazodik a mozdonyszereplők között.
Én is folytatom az ismerkedést, de a kezdetben megismert szereplők megismerése mellett nekem már jóval nehezebb észben is tartani az egyre újabbakat…
5 új barátot ismerünk meg Jeremyt, Hektort, BoCot, Billyt és Pöfit. Jeremyt könnyű lesz észben tartani, mert ő repülő, és már véletlenül láttam is rajzfilmen a történetet. Thomas féltékeny a lökhajtásos repülőre, mert pl. nekik nincs semmiféle akadály, mint pl. szemafor, sorompó – az útjában, amelyek megállásra késztetik; és kérkedőnek is látja kezdetben. Aztán, amikor hirtelen kitört a vihar, és a gyerekek piknikjét megengedi a hangárjában tartani, egy csapásra megváltozik róla a kis kék vonat véleménye. Hektor, nehezebb eset, ragadványneve is van: Háklis Hektor. Ez a tehervagon nem szereti, ha tologatják, mindenkit elriaszt ezzel magától…Thomas egy szerencsétlen véletlen alkalmával szerez arról tudomást, hogy Hektor nem háklis, hanem egyszerűen csak fél az újtól. Thomas, miután ezt megtudta, mindent alaposan és aprólékosan elmagyarázott neki, mert tapasztalatból tudta, hogy ő maga is félt minden új, ismeretlen feladattól, mint talán valamennyien is vagyunk ezzel… BoCo egy nagy dízelmozdony, aki a két kis ikermozdony, Bill és Ben, szerint kiállhatatlan, ezért picit szórakoznak vele, de Edward felvilágosítja őket, hogy ő egészen pontosan egy kettes típusú Metropolitan Vickers dízel-elektromos mozdony*, (ez valami nagyon értékes és figyelemreméltó vonatfajta lehet, mert amikor megtudják, kivel szemtelenkedtek, elszégyellik magukat… Billy, a narancsszínű mozdony, számomra nagyon nevetségesen néz ki a könyvben nagy kapafogaival… Thomas kapta a feladatot, hogy az új kismozdonynak megtanítson minden szabályt és elmondjon minden szokást, de ő nagyon önfejű és nem hallgat semmiféle tanácsra, sőt parancsolgatós mozdonynak nevezi Thomast, kioktatásnak véli a segítségnyújtási szándékot; feladatait sem végzi el, csak rohan, csak rohan, dolgavégezetlenül megy a soron következő feladata színhelyére.
Mire felocsúdott, már késő volt – de megtanulta, hogy kétszer fárad az, aki nem hallgat a tapasztaltabbak szavaira. Pöfi egy szemüveges, kedves kis mozdony, aki amiatt, hogy a szemetet szedi össze, koszos és büdös is – Emilyre bízták, hogy segítse a munkában, de ő igen megalázónak tartotta a szutykos mozdony melletti munkát, és igyekezett elszökni előle. Ráadásul a többi mozdony is folyton ugratta, pl. Mérföldekről megéreztük, hogy jöttök. Én is biztos megalázónak tartottam volna, és azt hiszem, én is Emilyhez hasonlóan viselkedtem volna, de én nem is kerestem volna meg Pöfi-Röfit…azt hiszem…

Nem volt nagyon kiemelkedően élvezhető olvasmány egyik sem, talán az első és az utolsó az, ami emlékeztet a Thomas történetek tanító, okító, helyes viselkedést megmutató, tanulságos kis történeteire.
Ami új volt, az az, hogy új kifejezéseket használnak már a bosszúság kifejezésére: A görbe kéményét! ill. A horpadt kazánját! az eddig megszokott Ezer szikra és parázs! mellett.
__________________
*Metrovicknek becézett Co’ Bo’ mozdony szokatlan lehet a tengelyelrendezése miatt. A nevéből is kiderül, az egyik forgóváz 3 tengelyt foglal magában, a másik csak kettőt. – http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:n9aOzaU7KwAJ:www.vonatmagazin.hu/2010/07/msts-east-lancashire-railway/+Metropolitan+Vickers+d%C3%ADzel-elektromos+mozdony&cd=10&hl=hu&ct=clnk&gl=hu

http://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%81V_V40_sorozat