Én annyira nem rajongok az állatokért, pl. nem halok meg azért, hogy megsimogathassak egy cicát vagy a kiskutyát, de szeretem nézni okos kis pofájukat, vagy megcsodálni színpompás szépségüket pl. a madaraknak. Nem rajongok a bezárt állatok szomorú szemű, egykedvű arckifejezését sem nézni.
Olvasván a könyvet, arra is rájöttem, ez bizony, pl. egy alsós kisiskolásnak eléggé nehéz olvasmány lenne, hiszen telis-teli van ismeretlen állatnevekkel, amiről az embernek tudomása sem lenne - mondjuk az internet létezése nélkül eléggé nehéz lenne képet kapni egy-egy ritka álaltról. Szóval személyes véleményem az, hogy bár nagyon érdekes olvasmány, inkább felnőtteknek való, ill. középiskolás korosztálytól indulva. Ezt csak zárójelben említem, mert én magam is általános iskolás koromban kaptam - emlékeim szerint kisdobos avatásra - és azóta nem is jutott eszembe elolvasni - és utólag átgondolva, jól is van ez így...
Eleinte nem ragadott el - kicsit unalmasnak tartottam, mintha Durrell nem tanult volna még meg írni, csak mesélni - aztán mégis kellemes olvasmánnyá vált, egyre inkább belekerültem Durrellék állatkerti (és magánéleti) közegébe, és mosolyogtam, kacagtam, könnyeztem az eseményeken, izgultam az állatok egészségéért, kíváncsian vártam egy-egy kaland kimenetelét; egyre előrehaladván az olvasásban egyre több érdekes információt tudtam meg az állatkert működéséről és egy-egy állatról, úgy éreztem, hogy én is kinyíltam feléjük. Mondjuk az érintéstől még mindig viszolygok, de egy csimpánzt szívesen megkísérelnék megsimogatni.
Ötletesnek tartottam a könyv felépítését, hogy Durrell egy-egy rajongói levélből ragad ki egy részletet, és ahhoz idéz fel egy saját emléket, történetet.
Az első fejezetben _(Állatsereglet a kastélykertben)_ beszél arról a bolondos ötletről, amely a végén mégis csak megvalósul, jelesül, állatkertet létesíteni, de nem a világon eddig elterjedt gyakorlat szerint, hanem ahol érezhető az elhivatottság, a szenvedély, az állatszeretet, ahol minden állat egyforma, legyen az kígyó vagy bagoly, vagy akár majom...
Fontosnak tartom azt is, hogy Durrell mit tart az állatkert küldetésének, fő feladatának: kiemelni a fölösleges egyedeket, megkísérelni szaporítani és egy jövőbeli időpontban visszahelyezni őket eredeti környezetükbe, megakadályozván ezzel egyes egyedek, fajok végleges eltűnését a földről. Pontosan ezért szerzett be egyedeket expedíciós útjairól, utazásairól, hogy ennek a célnak megfeleljen.
Érezhető már az első fejezettől, hogy ez az állatkert Durrell élete (mindene).
Figyelmeztet arra, hogy az állatkertben sokszor nem arra kell ügyelni, hogy az állatok ne bántsák az embert, hanem arra, hogy az _emberek ne tegyenek kárt az állatokban_. Elgondolkodtató az a gondolat, hogy "Az emberi lények civilizálatlanul tudnak viselkedni egy állatkertben."
A második fejezetben az állatokról készített TV-felvételek nehézségeiről volt szó, leginkább Delilah, a tarajos sül szokásairól és Trumpy, az agámimadár "főnökösködéséről" - viszont nagyon érdekes volt az is, hogy a helyi lakosság, farmerek, zöldségesek, áruházak, hétköznapi emberek hogyan, milyen sokféle és sokoldalú ötletekkel tudják segíteni egy állatkert életét.
A harmadik fejezet nagyon sok érdekességet kínált a sokak által gyűlölt és undorítónak tartott hüllőkről. GD. szereti a hüllők változatos és színes világát, de azt is elismeri, hogy nem teng túl bennük az intelligencia. Az érdekességeknél olvashattok is belőlük. Mókás volt Bóbita, a masztigur története, akit azért neveztek el így, mert imádta a gyermekláncfüvet; vagy George-t, a guayanai sárkányt, a csigák mentették meg az éhenhalástól. (68)
Számomra az egész könyv hemzsegett az egzotikusabbnál egzotikusabb, különlegesebbnél különlegesebb állatok nevétől: - dodo, turákó, kariáma, agámimadár, binturong, amazoni tekuma, petymeg, mandrill, amerikai farksodró, gógó-bagoly, Woodford-bagoly, Corroboree-béka, Coscoroba-hattyú, gyümölcslégy, masztigur, gharial, patasmajom, malabarmókus, szkunksz, lórimajom (vakondgyíkok) szkink, koáti, pekári, tuatara - hogy csak úgy válogatás nélkül kb. 25 állatot említsek.
http://mno.hu/pitstop/mar-ki-is-haltak-az-ujonnan-felfedezett-fajok-1073044
http://ru.wikipedia.org/wiki/%D0%94%D0%B0%D0%B1%D0%B1
http://en.wikipedia.org/wiki/Egyptian_Mastigure
Ezeknek az állatoknak a megismeréséhez hozzásegítenek majd @mdmselle csodálatos karcai, és blogja, ahol felvonultatja őket:
Csodás állatok rovat I-II
http://durrellsanimals.blogspot.fr/
http://moly.hu/karcok/169652
http://moly.hu/karcok/169653
Szóval én testközelben nem rajongok az állatokért, mégis csodálattal tekintek Durrell kitartására, elszántságára, elhivatottságára, és arra, hogy tényleg maradandót alkotott, és ezeket a történeteket, emlékeket megosztotta velünk. A stílusa is megkapó: humora érthető, kellő, "testreszabott"; amikor kell megnevettet, amikor kell megríkat, amikor kell meghat, meglep, meghökkent, elképeszt, megérint. Amikor és amennyire kell - pont annyira...pont.
Legmeghatóbb történet:
Legmegmosolyogtatóbb történet, amely visszaadja az emberekbe vethető bizalmat:
Legviccesebb állat:
Legjobb rajz: (Kondor Lajos)
Legszebb/legvidámabb/legdallamosabb szó, amit #valaha is hallottam# ebben a könyvben felfedeztem: _pipavarangyporonty_
Növények is vannak azért benne: Alligátorkörte, fodorkafű
ketrecsor
Érdekességek: ha a turákó(madár) egy szárnytollát beleteszed egy pohár vízbe, a víz rózsaszínűre válik, mintha hipermangánt oldottunk volna fel benne. (20)
A kígyó szaglószerve a nyelve, a kígyó a nyelvével _szimatol_; emellett tapintásul is szolgál. (59)
A kígyóknak nincs szemhéja, viszont a szemét finom, átlátszó hártya borítja (=óraüveg) - ha levedli a bőrét, a szemek hártyáját is ott találhatjuk a levetett bőrrel együtt. (61)
A kígyó a bordáival mozog. (61)
Egyszer egy piton gyomrában 4 db teniszlabda nagyságú szőrt találtak - szétvágáskor derült ki, hogy ezek egy vaddisznó körmei, amelyek felsérthette volna a gyomorfalát, ezért valamennyit szőrréteggel vonta be. (62)
A kígyók ketrecébe étkezésre bedobott, de el nem fogyasztott fehér egereket azonnal el kell távolítani onnan, mert különben lyukakat rágnak a kígyó testébe. (62)
Minden krokodilcsaládhoz tartozó lénynél bőrlebeny fedi a torkot: ez teszi lehetővé, hogy a víz alatt is ki tudja nyitni a száját, és ne nyeljen vizet. (70)
Pipavarangyporontyok a nőstény hátán megvastagodott bőr pici zsebecskéiben fejlődnek. (72)
A hüllőtojások mindegy ha puhák vagy kemények, pergamenszerűen vékonyak - ha a ketrecben nem megfelelő a hőmérséklet, vagy a levegő nedvességtartalma alacsony, a tojás tartalma kiszárad vagy megpenészedik. (75) Keltetni 90:1 arányban sikerül csupán!
Ez az írás a Könyvmolypárbaj 2012-re szükséges olvasónaplónak is készült.
http://moly.hu/polcok/konyvmolyparbaj-2012
https://docs.google.com/spreadsheet/ccc?key=0Aoa2xLRDsm6odF9YcWhQeWJoRUozR0tWc0FzZU45cHc&hl=hu#gid=1
_____________________
Az alábbi kihívásokra olvastam el:
1/ Csökkentsd a várólistádat 2012
2/ Olvassunk Durrellt! - (3/1) - @sssajt
Ajánlott bejegyzések: