Soltész Judit – Vihar Judit – dr. Héjjas Endre: Első oroszkönyvem - Orosz nyelvkönyv az általános iskola 4. osztálya számára
Meghatározó könyv az életemben, mert ebből kezdtem orosz nyelvet tanulni. Azért is meghatározó, mert első idegennyelv az életemben – jó könyv volt, nem utáltatta meg egy elsőre a világ minden bonyolultságát – idegen betűk, idegen írásmód, idegen kiejtés, idegen kultúra stb. stb. – magában foglaló nyelvet. És nem is utáltam meg. Meghatározó, mert bár általánosban még nem gondoltam, de végigkísért az eddigi életem során egészen az egyetemig. Onnantól viszont csak magánszorgalomból volt szerencsénk egymáshoz – sajnos…
Sok emlék van, amit ha elkezdenek, azonnal tudok folytatni: Ottó Totó és társai, Tyíse tyíse, kot na kríse…, Levoj-pravoj…, Gúszi-gúszi-gá-gá-gá; Podogréla csajka csajnyik-ot a mai napig szavalgatom a gyerekek kacagtatására… Zelenyejsza vagy a Zimuska dalocskák, természetesen a Puszty vszegdá búgyet szolnce, és a Ja igráju na garmóske…
Kezdtünk ismerkedni az orosz élettel, pl. megtudtuk, hogy Gyed Morózt – vagyis Fagy Apót – nem krampuszok, hanem kék ruhás Sznyigúrocska, azaz Hópelyhecske kíséri… és csak december 31-én jön – nekem gyerekkoromban ez nagyon fura volt…minek annyit várni???!!!
fura volt a háromszögletű malakó, és jónak tartottam, hogy a cukorka (konféti) csak többes számban használatos, na és milyen csudálatos, és egyben titokzatos ötlet az a bizonyos különállóan nyitható fórtocska…
Mivel nagyon későn kezdtük el a betűket írni, telis-teli van a könyvem orosz szavak ciril magyar kiejtést utánzó átirataival: ragyítyeli – szülők, pajot – énekel, csitájet sztyihí – verset mond, szaval; prázdnyik – ünnepély, tarélka – tányér; sztol – asztal, krakagyíl – ezt vajon ki nem tudja???
És hát vannak olyan parányi tudásmorzsák, amiket nekünk gyerekeknek, ha elhintettek, soha sem felejtettünk el, de volt olyan, akiknek az egyetemen már befogadhatatlan volt pl. hogy hogyan beszélnek az orosz állatok: „Szabáka gavarít: gaf-gaf; kúracska gavarít: kut-kudá; míska gavarít: ú-ú; műska gavarít: pik-pik” :-D
Szóval jó könyv – jó tanár, aki szívvel-lélekkel fáradozott a kis lurkók figyelmét felkelteni, több kevesebb sikerrel – és aki már nincs közöttünk…
Ajánlott bejegyzések: