Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz
2012. január 10.
"Grecsó Krisztián szépen ír – írtam már ezt róla, és most is csak megerősíthetem: nagyon szeretem ahogyan ír. Rájöttem, hogy számomra nem is általában a téma a megragadó, hanem az, ahogyan teszi azt elém… Az Isten hozott a kedvesebb tőle, az egy falu életének krónikája, a Mellettem elférsz, a családjáé, viszont távolabb maradt tőlem, mégis egyformán értékeltem mindkét könyvét. Én nem biztos, hogy felnőttem még hozzá, az íróhoz, mindenesetre rajongok a soraiért, írásaiban a ma-múltban-ma-múltban-emlékképekben-ma-múlt-ma-múlt… témák „keveredéséért”, váltakozásáért, összeszövéséért. Tetszik, ez a most még ma van, aztán szép észrevétlenül átcsorgunk a múltba – nálam a mozizás nagyon jól működött. És rajongok érte azért is, mert a könyveiben ábrázolt történetekben jó néhány párhuzamot vélek felfedezni saját életemmel. Még ha ebben a könyvében nincs is annyi, mint az Isten hozott-ban, (talán az, hogy sárgadinnyét kenyérrel én sem ettem másütt, csak az anyai nagyapámnál, és ugyanőnáluk lógott a falon, az ágy felett a/egy Jézus az olajfák hegyén festmény) akkor is megkapó ez számomra. Talán azért, mert saját emlékeket oldoz ki, kapar elő, ízleltet meg, tép föl – bár ez utolsó túlságosan erőszakos ige, és a Grecsóra egyáltalán nem jellemző; ő finom és érzékeny, úgyhogy keresek hozzá másik igét, talán a régészre jellemző kis ecsettel történő finom kutatás, porlefújás, ahol minden intelligensen, elővigyázatosan, érzékletesen és másokra annyira nagy odafigyeléssel történik, kerül elénk, és peregnek le előttünk a történések.
[Őszintén szólva, saját hibámból kifolyólag alaposan elhúztam az olvasását, de egyáltalán nem a közömbösségem végett, rendesen úgy éreztem, hogy nemőt-hanem-máskönyvet-olvasásommal megcsalom, és pír jelent meg az arcomon, ha a könyvre néztem… Már-már az utolsó 80 oldalnál azt kérdeztem magamtól: Visszatérhetek-e még vajon? Talán már nem is lesz értelme, és szégyen szemre rákattintok a félbehagyom gombra. Aztán ismét kinyitottam befeküdtem az ágyába és engedtem a szavainak, és előtörtek a korábbi érzéseim, engedtem szavainak, belémdőltek, engedtem a szavainak és én újra elgyöngülten éreztem, hogy jó vele…]
Mivel sok rész már nem friss, ezért azokat a részeket idézném fel, amelyek különös érzéseket idéztek fel bennem:
Tetszett, hogy a könyv elején a Jézus az olajfák hegyén c. festményt úgy fogta fel, mintegy oltalmazót a család szétszéledése ellen.
Tetszett az a feszültség, az a gombóc-a-hasban érzés, amit Benedek és Sadi különös szerelmének olvasásakor éreztem.
Jusztika néni nagyon pozitív hős – talán ebben a családban az elbeszélő/mesélő/író mellett ő a másik olyan személy, aki érzékeny az őt körülvevő emberek bajaira, mellettük áll a problémák megoldásában – pedig hát nekik van elég bajuk külön-külön…
Megrázó volt a cimbalom-diófa-eső hasonlat, amely az elmúlás sorsszerű szigorúságát juttatta eszembe…
Nagyon szimpatikus nekem a kutató/elmesélő főhős. Nagyon szeretem a nem mindennapi, fiús őszinteségét, szeretem az érzékenységét, az érintettségének kimutatását, annak elvállalását, családjáért és annak tagjaiért érzett és kinyilvánított felelősségvállalást. A szűkebb család életében egyértelműen ő a kapocs. Irigylésre méltó kötelességtudata, családmellett-állása, lenyűgöző, mennyire lehetett számítani rá.
Ennek ellenére meglepett a gyengéd/kedves viszonyulása a kurv@ iránt.
Nagyon zavaros, az Andorhoz fűződő kapcsolata, és ellenszenves érzéseket keltett bennem maga Andor is…
Megható volt annak a sokknak az olvasása/átérzése, ami Domost értea tornaterem állványozásakor. És véletlen kialakult gyengéd érzelme, vonzódása, rajongása; ugyancsak megható volt kedvese Zách Éva sorsának elénk tárása, de nem lett belőle számomra pozitív, szerethető hős, mint pl. a főszereplőből, Domosból vagy Jusztikából, Benedekből…
Összességében tetszett, de nekem az Isten hozott „a szebb, a jobb, a kedvesebb”.
(Ezt a könyvét nem biztos, hogy újra fogom olvasni.)
Idézetek:
Én a testemmel szerződést kötöttem. Az inak, szalagok, izmok legyenek mindenütt lazák, akár a szárítókötél. Ha előrehajolok, érinteni szeretném a földet, a combomban közben húzódjon, feszüljön az izom, a vádlimban nyúljanak az inak, és akarják a próbatételt. A has legyen lapos, a bőr mindenütt feszes, friss, a szemem körül is, ahol a nevetés és a hunyorgás már árkokat hagyott. Egészséges akarok lenni, mert a múlt tele van halállal, és én érezni akarom, hogy bírom a halált.
(első mondat)
mi nem vagyunk haragtartók, mondja, ami nem azt jelenti, hogy nem haragszunk, hanem azt, hogy nem emlékezünk a kellemetlen dolgokra.
Nem mondott semmi különöset. Csak hogy mennyire sokat jelent neki, hogy otthon vagyunk. Hogy vagyunk, az öcsém és én, és olyan hamar messzire sodor majd minket az élet és akkor nem lesz ebből a most létező világból egyáltalán semmi. És ő még utoljára azt akarta mondani, ez a jelen, pontosabban ebben a jelenben mi, sokat jelentünk neki. Másfél perc volt az egész. Ennyi idő alatt kiderült, soha egyetlen percig sem láttam a nagyapám valódi arcát. Azt, amelyik nem a telepi és családi szerepnek engedelmeskedik.
- 274 -
Most elhittem, hogy ő volt a képen, hiszen mikor megismertem, ha más nem is, a könnyed előkelőség a hangjában kibírta a kilencven évet. Csak egy olyan, varázslatosan vonzó ifjú anya tud hinni ilyen öregen a hangjában.
- 259 -
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
… imádta a csokitortát, egyszerűen oda volt érte, és az első falatot emelte a kis villával a kis szájához, amikor az elképzelhetetlenül hangos csattanás kitörte az ablakokat. A levegőben megállt a kis villa, és ő látta, ahogy a gyerek szeméből eltűnik az élet, hogy bármilyen frissen tanult orvos ő, nem fogja tudni megmenteni, és a szeme láttára, a torta elfújása után egyszerűen belehal az ijedségbe a saját fia.
- 247 -
… Márta él, anyám anyja, M-á-r-t-a. A szó nem azonos ezekkel a betűkkel, ő igazából egy borzasztó, kétségbeesett kérdés, és ez a kérdés Márta anyjától, Déditől származik, ő örökítette rám. Azért van hitele, súlya és fájdalma ennek a kérdésnek. Emlékszem, ahogy Dédi állt, cérnavékony teste beleolvadt a nyári udvar remegésébe, nem mozdult, annyira fájt neki a lánya durvasága, hogy percekig nem bírt megszólalni, végül erőnek erejével mondta ki, hogy rémes sejtéseitől megszabaduljon. Hogy lett ez a Márta ilyen?
- 233 -
Csönd lett, Éva mosolygott, tudta, hogy a csóktól nyílt meg Domos, attól kapott szárnyakat, és ő odavolt tőle, önmagától, hogy ilyen hatással van a férfira. Beleszeretett. A saját erejébe, nőiességébe, vonzerejébe. Erre persze csak később jött rá, ott, abban a pillanatban egészen tisztán úgy érezte, Domost szereti.
- 253 -
Juszti mama szerint Sadi bácsi nem volt buzeráns , vagyis nem általában. Ő csak egyetlent emberbe, Benedekbe volt szerelmes, kitartóan, lángolóan, önfeláldozóan, egy életen át.
Mama szerint az már a sors gonosz játéka, igazi, emberpróbáló kereszt, hogy az a valaki azonos nemű volt vele.
65- 66. oldal [Magvető, 2011]
[…] el sem tudom képzelni, hogy a fiú, akit én már Ladányi hentesként ismertem, volt gyerek.
Az ilyen gonosz tekintetű, dagadt képű férfiak, úgy képzelem, felnőttként születnek.
56- 57. oldal [Magvető, 2011]
…mert már belebolondultam ebbe a mániába! Hogy a múlt valamit rakott a puttonyomba, ami csak az enyém, és én görcsösen tudni akarom, mi az. Hát ő megmondja: mindegy, mi van benne, ha van benne valami egyáltalán, mert attól se jobb, se könnyebb nem lesz! Mit várok, mi történik, ha mindenkiről mindent tudni fogok? Mivel lesz az jobb?
283 p.
Aztán eltűnt a végletekig elcsigázott, gémberedett gazda, akinek lila volt az oldala, és véres a szeme alja a cipekedéstől. Ünneplőben jött vissza az emeletről, vakszolt csizmája döngött a lépcsőházban, szúrta izzadt bőrét a koromfekete csizmanadrág. Felül bő szárú, fehér inget viselt, és árvalányhajas fekete kalapot. Jött az ünneplőbe átvedlett paraszt, úgy nézett ki a Pillangó utca szalagházai között, mint eltévedt cirkuszi medve a városi szeméttelepen. Megállt, letérdelt, csak úgy fél térdre, ahogy a testőrök vagy katonák szoktak. Keresztet vetett, imádkozott, mit sem törődve a temérdek kíváncsiskodó elvtárssal, besúgóval, aztán fölállt, fölemelte a baltát, és gyújtóssá aprította a stafírung legértékesebb darabját. Az egyetlen dolgot, ami még a falura emlékeztette volna: a faragott diófa nagyszekrényt.
212. oldal
A szomszéd porta előtt megéreztem a bejgli illatát. Tavaszi nap volt, sértődős idő, bármelyik pillanatban eshetett volna, a tél emlékét még őrizték a kopár nyárfák ágai, de a fény már tavaszi. Nem illett oda a bejgliillat, olyan volt, mint a böjtbe csúszott bál, mikor röstelkedve ropják, vagy mint a fagyasztóból nyáron elővett húsvéti sonka.
121. oldal
A fekete vonatról mindenki tudja, hogy Pesten így hívják, de vidéken nem nevezik feketének. A fekete vonat hetente kétszer jár, hétfőn hajnalban a fővárosba viszi dolgozni a sperma- és pálinkaszagú férfiakat, péntek este koszosan, izzadtan, kőporosan, zsíros hajjal és borgőzösen hozza őket haza. Már amennyiben a haza ott van, ahol elmosogatnak a krumplileves után, és ahol a kapkodós baszás szó nélkül kijár, és nem ott, ahol az egész hét eltelik velük és rajtuk: a munkásszállón.
189.
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Róza a kamasz előtt guggolt, hozzá sem ért, csak gyönyörködött, ilyen szép fasz nincs is.
173.
Féltékeny asszonykezek markolták szorosabban a halkést a hátsó konyhában, gereblyéző férfiak álltak a meg a kert legmagasabb pontján vagy egészen a kerítésnél, hogy lássák, ahogy Róza legurul a pályához. Lebegett a szoknyája, a „borbélyköpeny” csiklandozva engedte be a levegőt, és a combokat simogatta a nyári szél. Róza az ég felé emelte fejét, vörös haját úgy húzta maga után, mintha úszna, először kacagott, aztán a kacagás egyre fuldoklóbb, habosabb lett, vékonyodott. Fölemelte mindkét lábát, lucskos csiklóját odapréselte az üléshez. A telep megbolydult, Váradi pék felesége ilyenkor fogott a kemence pucolásához, mert csak ezen a nyilvános paráznaságon tudta annyira feldühíteni magát, hogy megfelelő erővel markolja a drótkefét. Dancs lángosos tésztát gyúrt, olyan irtózatos haraggal, hogy másnapra habos, könnyű volt a lángos tésztája, mintha piskóta lenne, kőtt pite vagy Kossuth-kifli. Ladányi hentes abbahagyta a filézést, melyhez máskor olyan türelme volt, kilépett a raktár mögé, és mikor megnézte Rózát, visszament, aztán kicsontozott három láda marhalábszárat. A megyei hentesversenyen nem állták volna vele a tempót. Márton [Róza férje – pável] szégyellte magát, mert tudta, hogy az asszony most közhíré teszi, hogy baszhatnék, és a hír előbb-utóbb el is jut valahová.
159.
Csörgött a telefonja, beleszólt, vendéggel vagyok. Lelankadtam.
150.
Az alkoholista lélektelen fáradtsága más. Klárika talán nem is gondolta ezt végig, mert szerintem évek óta gondolt végig semmit, mert az fáj.
116. oldal
Aki vak, az nem sötétet lát, nem lát semmit.
14. oldal
A főváros olyan volt neki, mintha álmodták volna. Illatos és puha, kormos és kérges, volt nyoma az eltelt időnek. Budapesten igazolható, látható, rajtakapható a hét, míg otthon, a telepen minden mozdulatlan, nincs alibijük az eltelt percekre, órákra. Domos nemegyszer úgy érezte, ugyanabba a pillanatba jött vissza, amelyből elment.
199. oldal
Nekem távol volt a Király utca, Domos tatának nem. Ő otthon volt mindkettőben, a főváros maga volt az elpárolgott fiatalság, a disznóvágás meg az év legszebb napja, ezért nem ütötték egymást.
198. oldal
Csak én vagyok otthon Juszti mamával, még alig serdülök, mikor rákérdezek, miként is van ez. A szertartás után összefeküdt azzal az idegen emberrel, akit mindössze kétszer-háromszor látott azelőtt? Azt hittem, megfogom, hogy kijátszottam a csak hivatali gesztusokra adó, katolikus világkép és erkölcs elleni legfőbb kártyámat, bebizonyítom, hogy csak a keretek fontosak, és ha megvan a papír, attól kezdve bármi történhet, de Juszti mama egészen nyugodtan válaszol. Nem, először megismertük egymást, mondta, és nevetett, de nem bibliai értelemben. Vártak míg közel nem kerülnek, és lassan megszerették, megismerték egymást, mert a türelem és a kedv meghozza a szeretetet, és kicsit a szerelmet is.
39. oldal
-----------
Megmaradt, sehová be nem írott jegyzetek:
ifj Márton élete is sivár, nincs felesége, csak alkalmi női, sosem teljesedik be ez a fele/része az életének legszebb perceit, óráit a nyugtatóira ivott alkohol, meg a nyerőgépek jelentik – „akkor tud repülni”; pánikbeteg, az ismeretlen zajok forrását egyszerűen tönkreteszi: pl. recsegő szekrényt, nyikorgó polcot izzé-porrá zúz, „szégyen a félelem miatt”, szomorú, magányos, rendetlen, koszos, végérvényesen elhanyagolt az élete – amilyen a halála is…
Helga – nemszeretem név, agresszív, arisztokrata 146
Krisztián
szeretem az őszinteségét Helgával kapcsolatban, szerettem a 147
öltöztetést, nem akarta, mert az olyan mintha erőszak lenne, a lány sírva mondta, nem akarja
akaratának hullámzása, megtenni vagy sem? meggyőzni magát, hogy igen, mert jó lesz neki
?kisértik őt a Hbetűs nők
perverz állat
és közben szemérmes kis fs
elhappolta előle az állást, de hisz Hnak diplomája sincs
lebeg ez a kapcs, próbálgatták egymást
nem lett jó 149 éhezni kezd nőre
kurvákért folyamodik
az egész család remegései belekerülnek
fizetett egy knak, hogy megkönnyebbülhessen, enyhüljön, 151 kiürüljön a f..?
rádöbbent, hogy sokat kockáztatott a kurvsal
igen, ő egy gyáva férfi – vagy nő
Marton Róza lakodalma 80-as évek 2 fele
Rózával az apja is…
kisgyerekként emlékezik arra az utálatra, amit már a lakodalom napján érzett a könnyű préda-nő iránt vagy inkább azzal szemben
csak azért volt ez az esküvő is, hogy ne vénlegényezzék már többé
Rozi máshol kereste a testi boldogságot, kefé. bárkivel
156
Márton és nemrég apjától hazaköltözött Imre a 30-as éveinek 2 felében járt – megváltást remélt tőlük mindenki - de nem jött, elvitte azt az ital… lezüllött mindkettő
Domos és Andor közt a történet nem annyira megható és megkapó
Domos kívülállóként, nem odaillőként építi az új Magyarországot, a szocializmust, paneleket a verendás házak helyébe Pesten
titokban színházba jár, operett
Hamvas Aranka a nője, a kitalált nője, akit Lehoczky Zsuzsa külsővel tálal a többiek elé, így tudja palástolni a színházőrületét, mert szégyellné, ha kiderülne
_"Mi van, ha még évekig él?"_ - ez a mondat rám zuhant, akár egy átok... és talán ennek a történetnek a férfi szereplői is átkot hordoznak? - maradt bennem a kérdés...
Ajánlott bejegyzések: