Nagyszerű írás! Nagyszerű mese! Csodálatos rajzok. Nagyon tetszett, és pozitív csalódás volt, mert én valahogy a Tejúton túl-ról esti mesékre asszociáltam, és nem az lett… de így még jobb…részekből áll, de egységes eggyé áll össze a történet; nagyon élveztem az egyes részeket, nem laposodott el sehol a történet; ajándékba vettem, de megérte előtte elolvasni… Tetszettek az ötletek, a játékos szavak (homok(szilvás)gombóccal kínálni a homokszörnyeteget, vagy biciklipumpával védekezni ellene; Kova Kelemen, egy kavicskönnyeket potyogtató kőszobor; Kőországban gránitbörtönbe csukják a bűnösöket, megtanítani valakit kőházat építeni, hogy továbbtartson; Növényországban megtanították megvédeni az életfát madárijesztővel, Kapor Apó, Vaní Lili, Kori Andor vagy Csombor Zsombor – ők az aromanók, Vasországban dróthajú a szörnyeteg, akit egyszerűen az élet vizével lehet elpusztítani) volt benne izgalom (elrabolta őket a bicaj, gúzsba kötötte a lánykát egy inda, épp az ellenségen esett meg a gyerekszívük) és nagyon nagy öltetnek tartottam, hogy bekapcsolta az írónő az érzékszerveket (a mese hallgatás és a képek nézegetése mellé bekapcsolódik a tapintás: a bumfordok tanyájára vezető ösvény lábuk alatt csak kőből legyen, semmiképpen sem fű vagy avar; vagy a szaglás: a sötétben megérzik a vaníliaillatot, tudják, hogy ott lesz Vaní Lili, aki elirányítja a gyerekeket a másik két aromanó megtalálásában.
Nagyon tetszett, hogy a gyerekek minden kihívásra egyszerű, hétköznapi ötlettel hozakodtak elő, és találtak megoldást az előttük álló problémára/feladatra.
Írtam már, hogy a rajzok csodálatosak, a Vasország engem kicsit a Minirobotok című rajzfilmre emlékeztet.
Ha lehet ilyenben dönteni, azt hiszem, a legszebb részek az Aromanók és bumfordok ill. az A fehér gyémánt. De ezt csak úgy írtam, mert a történet maga egyben az érdekes és szórakoztató.
Örülök, hogy végre kezembe került egy Berg Judit kötet.
Kortárs írók közül feltétlenül ajánlom!
– Még! Még!- bömbölte torkaszakadtából. [a homokszörny] A két gyerek alig győzte. Egy kis idő múlva Tücsök azt mondta:
– Már biztos nem vagy olyan éhes. Hadd pihenjünk egy kicsit.
– Akkor most titeket kaplak be!- vicsorgott a szörny, és hosszú homokmancsával Bojti felé kapott.
– Hát így köszönöd meg az uzsonnát?- visított Tücsök. Mérgében lekapta a nyakába akasztott cipőit, és teljes erejéből rácsapott a szörny mancsára. Nagy meglepetésére a hatalmas kéz darabokra hullott szét.
13.o.
A homokkirály elővette csillogó szemcsékkel díszített bugyellárisát
p. 16. Pagony, 2011.
…a szoborembernek egész kedves az arca, csak fekete kőszemei villogtak gyanakvóan. Mindene szürke kőből volt, még ütött-kopott ruhája is. Testét hajszálvékony repedések borították.
(…)
Kőországban csak az urak ilyen színesek, mert mindenféle drágakőből vannak. A királyunk tetőtől talpig gyémánt.
p. 21. Pagony, 2011.
Készítek nektek egy jó sziklapörköltet kavicsfőzelékkel. Vagy egy jó mészkőpudingot, az igazán hamar megvan.
23.o.
Kova Kelemen szeméből könnycsepp formájú kavicsok gurultak elő, és sűrűn kopogtak a földön
p. 23. Pagony, 2011.
Termetes mákgubó állt mögötte, királyi öltözetben, körötte tüskés kórók, buzogányfejű dudvák. A mákgubó szavai szigorúan csengtek.
(…)
…a dudvák előreszegezték buzogányfejüket, a kórók kimeresztették tüskéiket.
p. 26. és p. 29. Pagony, 2011.
A növények megpróbálták megrémíteni az ellenséget: a trombitavirágok harsogtak, a tökök dübörögtek, az uborkák pufogtak, a bokrok zörögtek, de a madarak fittyet hánytak a csinnadrattára.
p. 30. Pagony, 2011.
Ajánlott bejegyzések: