Salinger: Zabhegyező
gimiben alap volt, akkor még kevesebbnek éreztük magunkat, ha nem olvastunk el ilyen forradalmian „más”, non-konformista könyveket, mint a Zabhegyező
2011.09.12.
Egy korábbi, magyar kamaszokról szóló könyv (Tokaji Zsolt: Hova mennek a kacsák?) elolvasása volt az apropója annak, hogy visszanyúltam ehhez a könyvhöz. Nem bántam meg, mert tetszett, kedveltem Holdennek a történetét!
Kedves Piros Szarvaslövősapkás Barátom, Sz@rd le a Penceyt az összes tanárával együtt, mert olyan kiforrott véleményed van, és olyan rálátásod az életre, hogy ezek mellé már csak kb. egy szekérderéknyi sz@r kellene, vagy legalább annyi, hogy egy kis kutyagumiba lépj, "meg minden", azért, hogy szerezhess magadnak némi szerencsét, annak érdekében, hogy ne maradj egész életed során ilyen jólelkű, lányokat védelmező, magát nagymenőnek tartó, olykor határozatlan lúzer, aki ha nem jön össze valami, vagy épp valaki/valami felizgatta, észre sem véve magadat túlságosan begerjedsz, érzelmi hullámok nyaldosnak és üvölteni kezdesz. Szerezd meg magadnak azt, ami szükséges, azért hogy jöjjön már végre össze a klassz kis fogalmazásokon, meg irodalmi elmélkedéseken kívül egy átlagosan jövedelmező munkahely, egy átlagon felüli csaj, aki átlagon kívüli kis sráccal/csajszival ajándékoz meg téged, aminek köszönhetően részed lehet egy átlagos vagy akár átlagon felüli családi életben, – "vagy mit tudom én". A csuda tudja, miért tartottak téged különcnek, oda nem illőnek, csodabogárnak, vagy csak egyszerűen fura fazonnak, „akinek egy kerékkel több van”? Talán pont az őszinteséged miatt… amíg mások mismásolnak, satíroznak, kétértelműsködnek, addig te nem kertelsz, kimondod, ami a szíveden, az a szádon. Nem való vagy közéjük, te nem taktikázol, te nem köntörfalazol, hanem azonnal kirakatba teszed, amit érzel, gondolsz. Pedig te is ugyanúgy tudod az illemet, akárcsak a többi pencey-es, mégsem tudsz megszokni köztük, nem állsz be a szürkék sorába, ha ennek egy icipici veszélye is fenyegetne, fejedbe nyomnád a piros siltest, és csá, faképnél hagynád őket, ”meg minden”!
Őszinteségedet sose veszítsd el! "Ha tudni akarod", ahogy te látod a téged körülvevő társaidat, szüleidet, tesóidat, a felnőtteket "Meg minden" – hát azt kevesen tudják utánad csinálni… Téged olvasva sokszor eszembe jutott, bárcsak ilyen bőbeszédűen, változatosan (időnként kiváló fantáziájukat is megcsillantva) tudnák megfogalmazni véleményüket a mai fiatalok, mint te! "vagy valami"
Végül pedig kifogásolom, a sok értékelő azonbéli kifogását, hogy "demiyen-tré-ezanyelvezet!" – hát nem az! Szerintem az író simán vissza tudta adni a hétköznap, fiatalok által használt, lezser nyelvet – lezsert írtam és direkt nem szlenggel vagy káromkodással telit. Azt gondolom, hogy a hatvanas években ez a fajta nyelv sem jelentette ( még ) azt a fajta trágár elemekkel teli kamasznyelvet, mint amilyet ma tapasztalhatunk/hallhatunk…
Ezt a könyvet a @cherryd által meghirdetett Könyvespolcom rejtekében c. kihíváseseményhez illesztem, mert egyéves molylétem alatt már legalább 5-ször toltam hátra tudatomban, nem, nem, még ráér újraolvasni-alapon, egészen addig, amíg min. 3-an tolták elém, hogy na, mégis, na, próbáld meg, mert nem veszítesz vele! Ez így is van, ha nem olvastam volna, elveszítettem volna azt, hogy fiatalkor után, fiatal szülőként sem árt visszanyúlni ilyen "kamaszvallomásokhoz"… más nézőpont most nem áll, inkább újra ellazít, és lezserré tesz – drága "Állati-széles-ellenzős, piros szarvaslövősapkás barátom"! "vagy valami"
Idézetek:
Ajánlott bejegyzések: