Az olvasás 7 hete V. hét (2011. augusztus 1-7.)
1/ Kedvenc műfajok
Első helyen áll a novella, legszívesebben ezt a műfajt olvasom, és az ehhez hasonlókat: rövidebb elbeszéléseket, kisregényeket, meséket. Aztán a jöhet a hosszabb regény, levélregény, naplók, versek, verses mesék. Korábban kedveltem a történelmi regényeket (Merle), de mára már nem tud lekötni. Szeretem Greene könyveit, de már jó rég olvastam, át is nézem, mik maradtak ki. Ifjabb koromban pedig szívesen olvastam Pöttyös, Csíkos, Delfin, Sirály könyvsorozat köteteit, ifjúsági regényeket, amelyek a diákok, fiatalok életével, suliban, bulikban, táborokban, kirándulásokon egyéb helyeken játszódtak, olyan életkorú szereplőkkel, amilyen korú éppen én voltam amikor olvastam... Most újra előjött ezen könyvek iránti nosztalgiám, meglehet, egypárat fel is fogok eleveníteni. A romantikus könyveket nem szeretem, ha ponyva, és olvashatatlanul csöpögős - viszont szívesen olvasok szerelemes történeteket feldolgozó regényeket a normalitás határain belül. Szívesen olvasok színpadi műveket: drámát, vígjátékot - de az utóbbi években nem vittem ezeket túlzásba. (nem tudom, műfajilag hová sorolható, de "olvasok" régi tankönyveket is mostanság, ui. a kisfiam elkezdett iskolába járni, így előkerültek a régebbi olvasókönyveink, és ezek keresztül is gyakorolunk olvasást...) Szeretem az ún. riportkönyveket is, pl. Friderikusz, Vámos, Kepes által képviselt műfaj jut most eszembe, érdekelnek különféle emberek sorsai, csak úgy, és egyébként mit tanulhatok tőlük, és nem is kell feltétlenül híreseknek lenniük.
Sci-fit, thrillert nem olvasok, viszont a Harry Potter-könyveknek nem tudom magamtól a stílusát meghatározni - ezeket viszont szeretem. Kevés krimit olvasok, bár kedvelem a műfajt. Nem mondhatom el magamról, hogy egy szerzőtől elolvastam az életművét, egy-max. két művet olvastam pl. Agatha Christietől, akit viszont kedvelek ebben a műfajban, az olasz Camilleri. Nem olvasok képregényt sem. Mostanában kedvelem a visszatekintős családregényeket, emlékezős regényeket, amikor egy író elmeséli a gyerekkorában, ifjúkorában történteket, persze kellő fantáziát használva.
2/ „Az vagy, amit olvasol”, azaz lehet-e valakinek a személyiségére következtetni az olvasmányai alapján?
Feltehetőleg nem, és feltehetőleg igen.
De mivel az olvasás alapvetően belső befordulás, belső lelki folyamatokat megindító valami, emiatt úgy érzem, hogy valaki csak akkor tudja, milyen is a másik, ha nem csak azt tudja, mit olvas, hanem ha el is beszélget a másikkal arról, amit olvas...Persze tudni valakiről, hogy mit olvas, már behatárol az eligazodásban, de ez csak félig mérvadó - sok új infó érkezhet egy olyan könyvbaráttól, olvasótól is, aki merőben már jellegű könyveket olvas, mint én, sőt meg is fertőzhet rajongásával, és is késztetést érezhetek egy-egy könyv, író iránt az alapján, ahogyan beszélt egy-egy olvasmányélményéről, vagy pusztán csak abból, hogy megláttam nála. Ez persze kölcsönös is lehet. Rá is világíthat egy-egy rég elfeledett könyvre.
A közös is összeköt, de a tőlem távoli téma is hathat ránk, változtathat rajtunk és ízlésünkön.
Véletlenek is alakíthatják választásainkat: pl. hallottunk a könyvről a rádióban, valaki táskájából kilógott, és borítója, címe stb. megkapott - természetesen, volt olyan, amikor szégyelltem, amit olvasok, de ez általában nem az én választásom volt, hanem kötelezően kellett valamihez elolvasni (pl. Sade márki Erény meghurcoltatása... ezt azért nem hurcolásztam magammal, de ha úgy lett volna, akkor hát ezt látva, egynémely ismerősöm, nem sok jót gondolhatott volna rólam... ) ha fiataloknál könyvet látok, akkor annak egyértelműen örülök...
Sokszor nagyon vad, általános, pozitív és negatív következtetéseket vonhatunk le egy-egy könyv láttán arról, aki kézben tartja, de a minősítésektől óva intek mindenkit...
3/ Könyvek, amik megváltoztattak, amik hatottak rám
Ifjúkoromban Padisák Mihály könyveibe szerettem belé és éltem túl, sok-sok csíkossal, pöttyössel a nem mindig könnyű kamaszkoromat - ehhez jöttek még a gimis koromban újként jelentkező Romanak, Tiffanyk, Júliák - én nem tagadom, olvastam ezeket, és hatottak is rám 16-18 éves koromban...
Gimis koromban ismertem meg Robert Merlet és Graham Greent - őket sokáig és hosszan szerettem.
Az egyetemen Antonio Tabucchi hatott rám olyannyira, hogy szakdolgozatomat is ebből az olasz kortárs író novelláinak elemzéséből írtam - "Kegyetlen tettek" és "keserű könnyek" a címe. Csáth Géza novellái is ekkor késztettek mély gondolatokra...
Egyetem után elég nehéz volt a munka mellett időt szakítani az olvasásra, de egyszer, egy ügyfelemtől, akinek fordítottam, egy Susanna Tamaro kötetet kaptam, ezzel kezdődött rajongásom iránta.
Későbbi érettebb korszakom alapvető és meghatározó olvasmányélménye Vámos Miklós: Apák könyve, és a Lehetetlen c. könyv - ezeknek köszönhető, hogy az író lett az egyik kedvencem, és ha tehetem, elolvasom a műveit, mihelyst tudom. Keresem, várom új írásait, és igyekszem el is olvasni mindent tőle.
A molynak köszönhetően olvastam el a Cso Sze-hi: A törpe c. könyvét - hasonló benyomást már régen éreztem, kinyílt az érdeklődésem a keleti irodalom iránt; azóta újra felfedeztem magamnak két klasszikust is: Mikszáthot és Balzacot - tetszik a stílusuk, bár nem lehet elmondani, hogy lelkesednék a klasszikusok iránt.
Modern magyarok közül pedig két nőt említenék meg: Szabó T. Annát és Tóth Krisztinát, novelláikért odavagyok, és mindent szeretnék elolvasni tőlük... rokonlelkeknek érzem magamat velük... Grecsó Krisztiánt is szeretném még alaposabban megismerni, mert nagyon tetszik, ahogy emlékezik, és ahogy elmesél...
4/ Milyen könyvet írna legszívesebben?
Ezen még mélyebben csak egyszer gondolkoztam el, amiből két ötlet született, egy banálisabb, és az Apák könyvét, vagy a A vörös hegedű c. filmet idézi: Egy teáskanna története; a másik pedig egy fogadó/kocsma/étterem/stb. asztalának regéi, meséi, elbeszélései, emlékei; de most pl. felvetődött bennem egy harmadik is - gimis osztályom története, ill. meghatározó alakok életének alakulásai...
Ajánlott bejegyzések: