hát látom, hogy én javítani fogok jócskán a könyv átlagán – de mit csináljak? nekem naaagyon, de nagyon tetszett!!!

engem nem zavart a sok szereplő, a nagy kavarodás, hiszen valahogy így kezdődhetik a vígjátékok receptje: végy egy nagy halom szereplőt, akik közt van sokféle: színes és szürke egyéniség, gazdag, szegény, ill. aki ez is-az is szeretne lenni, nőcsábász, éles eszű, udvarias, talpig férfi, féltékeny nő, szerelméért áldozatot hozó nő, áldozatos beosztottak, jókezű sebész stb. stb., adj hozzá még egy csomó félreértést: főleg ilyenek működnek, hogy szerelmi csalódás, férjhez-nemmenni-szándékozás, megcsalatás, reménytelen szerelem stb. stb. mindezt jól mixeld kavard össze, mert enélkül nem lesz kavar a kavar… ha még nem elég jó ízű, adj hozzá a következő sékelésig hű boyokat, szigorúan bizalmas, portásokat és alkalmazottakat, személycserét, és pletykáktól-zsarolásoktól zsongó szanatóriumot, ami csak látszólag a pihenés és a gyógyulás szigete… mixeld meg és még több lesz a kavar…

sosem olvastam még Rejtőt, nem is tudom, milyen igazándiból, itt viszont végig egy színházban éreztem magam, ahol pergős párbeszédek közt olyan átvezető szövegeket olvastam, amit simán vehetnénk rendezői utasításoknak egy-egy színpadi próbán…

már a könyv felénél megvolt a könyvről írt értékelésem harmada – magával ragadó, ízig-vérig vígjáték ez a javából, de írhatnám azt is, hogy ez egy női és modern Koldus és királyfi a polgári világból, ahol két nő közös érdeke, hogy ne derüljön ki – vagy legalábbis minél később, hogy ki-kicsoda… mindeközben egy reménytelenül szerelmes hercegné próbál „megtanulni polgárul”, de beszéde, viselkedése végett mindenki ferde szemmel méregeti, és egyöntetűen, kezükkel fejük előtt szorgalmasan integetve, összenézve fennhangon emlegetik a „szomszédos épületet”, biztosan onnan tévedhetett át ez a "papucsát vesztett Hamupipőke". Princesszünk pedig a sodró események ilyen-olyan szereplőjeként, lassan beletanul, milyen is a nagybetűs ÉLET…
végig remegő hasizommal olvastam, meg izgalomtól izzadó tenyérrel – annyira jó volt, csak úgy faltam! – viszont a végén meglepődtem, mert nem a nevetéstől homályosodott el a szemem… (valójában azt sem tudom, be kellene-e jelölnöm értékelésem spoiler-tartalmát, majd erre, akik olvasták figyelmeztessenek) – tiszta felüdülés, vidám kacagás, jó kis nevetgélések, ha ez Rejtő, akkor én beleszerettem, és méltán jelenthetem ki, (ami egy fejezet címe is) hogy "Nem történt semmi, de az végzetes"…

Kedvenc szereplőim: első helyen áll a Princessz, őt követi Szabó Guszti, "aki lehet, hogy különös összeköttetésekkel rendelkezik, de szó nélkül feláldozná magát" azért, akit szeret, Wallenstein doktorral meg nem tudom, hányadán állok, de az biztos, hogy őrülten szép a neve: dr. Wallenstein Richárd , és itt van még egy figyelemre érdekes: Grecsák Paulina, álnéven Szerémy Ferencné, a Nagyságos Asszony, aki sohasem volt összeházasodva elvált férjeivel

na, ez meg milyen értékelés lett kérem? a lényeg, hogy tartsd kézben a gyeplőt, tudd ki-kicsoda, és garantáltan üdítő koktélhoz jutsz itten – koktél, amit ha ebben a melegben kortyolgatsz, fejbe csap téged ezerrel…
@Stone-nak köszönöm az olvasásra való felhívást (meg az érte járó plecsnit, már nemcsak felvettem, de meg is érdemeltem) @BabusM húgomnak meg a javallást…