HTML

egyperces mondatok avagy frasi sparse e ritrovate

Egyperces mondatok azért, mert nincs sosem sok időm, terveim szerint pár szóban foglalok össze valamit a napokból. Frasi sparse azért, mert lehet hogy ezzel jó témát találok - Petrarca "rime sparse" nyomán, és frasi ritrovate azért, mert talán egy ilyen megtalált mondattal egy-egy régi-új vagy valamilyen emléket húzok elő, Tabucchi "hangok jönnek valahonnan, nem tudni honnan" nyomán. "Può succedere che il senso della vita di qualcuno sia quello, insensato, di cercare delle voci scomparse, e magari un giorno di crederle di trovarle, un giorno che non aspettava più, una sera che è stanco, e vecchio, e suona sotto la luna, e raccoglie tutte le voci che vengono dalla sabbia." (da Si sta facendo sempre più tardi)

Friss topikok

Linkblog

2011.06.23. 23:28 Gelso

Rejtő Jenő (P. Howard): A boszorkánymester

Rejtő Jenő (P. Howard): A boszorkánymester

 

hát látom, hogy én javítani fogok jócskán a könyv átlagán – de mit csináljak? nekem naaagyon, de nagyon tetszett!!!

engem nem zavart a sok szereplő, a nagy kavarodás, hiszen valahogy így kezdődhetik a vígjátékok receptje: végy egy nagy halom szereplőt, akik közt van sokféle: színes és szürke egyéniség, gazdag, szegény, ill. aki ez is-az is szeretne lenni, nőcsábász, éles eszű, udvarias, talpig férfi, féltékeny nő, szerelméért áldozatot hozó nő, áldozatos beosztottak, jókezű sebész stb. stb., adj hozzá még egy csomó félreértést: főleg ilyenek működnek, hogy szerelmi csalódás, férjhez-nemmenni-szándékozás, megcsalatás, reménytelen szerelem stb. stb. mindezt jól mixeld kavard össze, mert enélkül nem lesz kavar a kavar… ha még nem elég jó ízű, adj hozzá a következő sékelésig hű boyokat, szigorúan bizalmas, portásokat és alkalmazottakat, személycserét, és pletykáktól-zsarolásoktól zsongó szanatóriumot, ami csak látszólag a pihenés és a gyógyulás szigete… mixeld meg és még több lesz a kavar…

sosem olvastam még Rejtőt, nem is tudom, milyen igazándiból, itt viszont végig egy színházban éreztem magam, ahol pergős párbeszédek közt olyan átvezető szövegeket olvastam, amit simán vehetnénk rendezői utasításoknak egy-egy színpadi próbán…

már a könyv felénél megvolt a könyvről írt értékelésem harmada – magával ragadó, ízig-vérig vígjáték ez a javából, de írhatnám azt is, hogy ez egy női és modern Koldus és királyfi a polgári világból, ahol két nő közös érdeke, hogy ne derüljön ki – vagy legalábbis minél később, hogy ki-kicsoda… mindeközben egy reménytelenül szerelmes hercegné próbál „megtanulni polgárul”, de beszéde, viselkedése végett mindenki ferde szemmel méregeti, és egyöntetűen, kezükkel fejük előtt szorgalmasan integetve, összenézve fennhangon emlegetik a „szomszédos épületet”, biztosan onnan tévedhetett át ez a "papucsát vesztett Hamupipőke". Princesszünk pedig a sodró események ilyen-olyan szereplőjeként, lassan beletanul, milyen is a nagybetűs ÉLET…
végig remegő hasizommal olvastam, meg izgalomtól izzadó tenyérrel – annyira jó volt, csak úgy faltam! – viszont a végén meglepődtem, mert nem a nevetéstől homályosodott el a szemem… (valójában azt sem tudom, be kellene-e jelölnöm értékelésem spoiler-tartalmát, majd erre, akik olvasták figyelmeztessenek) – tiszta felüdülés, vidám kacagás, jó kis nevetgélések, ha ez Rejtő, akkor én beleszerettem, és méltán jelenthetem ki, (ami egy fejezet címe is) hogy "Nem történt semmi, de az végzetes"

Kedvenc szereplőim: első helyen áll a Princessz, őt követi Szabó Guszti, "aki lehet, hogy különös összeköttetésekkel rendelkezik, de szó nélkül feláldozná magát" azért, akit szeret, Wallenstein doktorral meg nem tudom, hányadán állok, de az biztos, hogy őrülten szép a neve: dr. Wallenstein Richárd , és itt van még egy figyelemre érdekes: Grecsák Paulina, álnéven Szerémy Ferencné, a Nagyságos Asszony, aki sohasem volt összeházasodva elvált férjeivel

na, ez meg milyen értékelés lett kérem? a lényeg, hogy tartsd kézben a gyeplőt, tudd ki-kicsoda, és garantáltan üdítő koktélhoz jutsz itten – koktél, amit ha ebben a melegben kortyolgatsz, fejbe csap téged ezerrel…
@Stone-nak köszönöm az olvasásra való felhívást (meg az érte járó plecsnit, már nemcsak felvettem, de meg is érdemeltem) @BabusM húgomnak meg a javallást…

Idézetek:

…idehallgasson! (…) én ebben az életben többé késes emberhez nem megyek, mert ezek a belgyógyászok még tudnak valamit, de a sebészek csak tanulnak az emberen.

pp. 24-25. Albatrosz Könyvek, Budapest, 1970.

És milyen szép, hogy egy szegény lánynak, ha valaki fizet érte, azt mondja egy félelmetes nagyúr, aki gumicsővel mutogat, és máris jegyeznek, hogy: „kegyeskedik…”
Közkórházban ilyent biztos nem mondanak.

p. 47. Albatrosz Könyvek, Budapest, 1970.

Az ápolónő lesújtóan végigmérte és kiment. Ennek az ápolónőnek már az arcában volt valami négerszerű, férfiban valami cirkuszi erőművész vagy más hasonló lehetett volna.

p. 49. Albatrosz Könyvek, Budapest, 1970.

De hogy kell azt csinálni, hogy az ember nem főhercegnő? Sokszor figyelte a polgári nőket, és látta, hogy rutin kell hozzá. Ahogy beszélnek és viselkednek. Főhercegnőnek lenni nem kunszt. De ahogy Nápolyban az ablaka alatt a tejesasszony beszélgetett a komornával, és később megszólította őket egy norvég halkereskedő felesége, a főhercegnő felől érdeklődve, az elképzelhetetlenül nehéz. Ilyeneket beszéltek: „És mondja, lelkem…Hát, tetszik tudni… Jaj most jut eszembe, még mennyi bevásárolnivalóm van…”

p. 50. Albatrosz Könyvek, Budapest, 1970.

Borzasztó nehéz dolgokat tudnak ezek a polgárok. Vass nevű például átteszi egyik lábát a másikon, és rázza. Ilyet ő még abban a környezetben, ahol tartózkodott, sohasem látott. Ezt is jó lesz megtanulni. Továbbá a „nézze” szó, az „idehallgasson” – mindezek rendkívül fontosak.

pp. 61-62. Albatrosz Könyvek, Budapest, 1970.

Ő elmegy az öreg Belicskához – akinek régi fajta sztetoszkópja van –, és megkérdezi, hogy érdemes-e kijárni naponta az Erzsébet-hídfőhöz vizet inni. Ott az ivókút körül, szomorú öregurak között, akik meleg ásványvizek kortyolgatása közben merengenek líraian, a többihez mérten fiatalnak, erősnek és fölényesnek érzi majd magát.

p. 62. Albatrosz Könyvek, Budapest, 1970.

Azért ez tetszett neki. Szabó Gusztáv követte őt a kertbe, mint apród a balladákban. láthatatlanul, és csak akkor jött elő, amikor megsértették, és megvédelmezte.

p. 100. Albatrosz Könyvek, Budapest, 1970.

– (…) Adok én magának száz pengőt. És szeretném, ha a fia kedvezne nekem egy ügyben.
Pipi nővér csak állt tátott szájjal. Volt egy fia a városnál. Írnok.
– Kérem szépen… az én fiam hatalma kicsi… Nem képes elintézni semmi olyasmit, ami az előírások ellen…
-Tisztában vagyok azzal, hogy az ön fia egy korrekt úr…
Ettől Pipi nővér még jobban megijedt. Részint, mert az idegen szavakkal örök konfúzióban élt, részint mert az összeg nagysága és a fia pozíciója fordított arányban állottak egymással.

p. 107. Albatrosz Könyvek, Budapest, 1970.

– Mondja, Kovács atya, mit tenne most, ha valóban egy ilyen lánynak az apja lenne, mint én?
– Legyen szabad tisztelettel elhallgatnom.
– Nem szabad. Mit tenne?
– Sajnos, inzultálnám, és a hajánál fogva hazavinném.

p. 126. Albatrosz Könyvek, Budapest, 1970.

A princessz leült a közelükben, kacéran egymásra vetette a lábát, és rázogatta, ahogy Vass úrtól látta. persze, ilyesmihez gyakorlat kell. De idővel menni fog. Az „idehallgasson” és a „nézze” kifejezések, továbbá a vállfelhúzás és a tenyérkifordítás, mindezt már begyakorolta jól, de hát még nem egy Vass úr ezekben a dolgokban, az kétségtelen…

– Idehallgasson… Azt én honnan tudhatnám?
Ez az idehallgasson nem volt jó. Hiába! Ezt nehéz megtanulni, hogy mikor jön „nézze”, és mikor jön „idehallgasson”, mikor jön a „tudja”, és mikor jön a „mondok én magának valamit”. Pedig ezeket tudni kell, különben maradhat élete végéig buta főhercegnő. Egyetlen dolog megy jól, ha leül, és a térdére tett jobb lábát rázza. De ez magában véve még nem jelentheti a polgári társadalmat.

p. 127. és p. 135. Albatrosz Könyvek, Budapest, 1970.

-Képzelheti… Nem is jó rágondolni. Azonnal elköltöztem. Akkor jött ez a fiatal artistaügynök, telebeszélte a fejemet… Mit tudtam én akkor? Amim még volt, azt eladtam, naponta fél liter konyak, ez is egy csirkefogó volt, a revü Spanyolországban egyszer csak megakad, jönnek hozzám pénzért. Thomas eltűnik. Ott állok a nagy lakással Párizsban, a követség sürget, hogy adjam oda az útiköltséget, amiből a tizenhat lányt hazahozzák, természetesen megmérgeztem magam.

p. 129. Albatrosz Könyvek, Budapest, 1970.

Verőné, akinek egyetlen családi tragédiája a tarokk és az alsós nevű kártyajáték miatt állott elő férjével, (…)

p. 132. Albatrosz Könyvek, Budapest, 1970.

– Mondja, alorvos úr, mitől van az, hogy napközben néha szédülök? Az epémmel most hál'istennek rendben vagyok, de ez a vérnyomás…
– Többször kell enni. És pihenni, pihenni! Különben majd húsz csepp Cardiazolt adatok.

p. 132. Albatrosz Könyvek, Budapest, 1970.

És akkor Imre visszajött, és esküdözött, hogy megjavul, de én az ilyet már ismerem, fiam. Amikor a konyakról vagy egyébről van szó, én is így szoktam esküdözni Eleknek. Elek is mindig bedől, és is mindig bedőlök.
– Sajnos, én is bedőlök mindig – mondta sóhajtva a princessz, és nem tudta, mit jelent ez a szó, de ha mindenki mindig csinálja, rája is illik.

p. 134. Albatrosz Könyvek, Budapest, 1970.

– Imre úgy hagyott ott Rómában, amikor újra inni kezdett, és slusszt csináltam… így álltam ott, mint az ujjam.
A princessz megnézte az ujját. Ha ekkor briliánsgyűrűvel állt ott, nem is lehetett olyan nagy baj. Mert az ujján egy nagy briliánsgyűrű volt.

p. 135. Albatrosz Könyvek, Budapest, 1970.

– Maga mért van itt, és hogy hívják?
– Kovács Ágnes a nevem. Rosszul lettem egy hotelban. Kerényi nevét már nem hordom. Dél-Amerikában hagytam. Egy Vass nevű igazgatónak akartak bemutatni…
– Vass? Az Általános Áruház igazgatója?
– Igen. Talán ismeri, Nagyságos Asszony?
– No… Nagyjából. A második férjem volt. Én az első felesége voltam. Ő a második feleségét szerette igazán, és az első férjemet, és így gyorsan lezajlott a házaséletünk…

pp. 136-137. Albatrosz Könyvek, Budapest, 1970.

Olyan madárfeje van, mint a welszi hercegnek. Kedves, madárfejű, kék szemű, szőke fiú.

p. 154. Albatrosz Könyvek, Budapest, 1970.

– Na mi van az első emeleti beteggel? kérdezi Wallenstein.
Azt hiszem, nem kell tartani semmitől. Éjszakára brómot adattam.
– Nagyon jó. Hát kérlek, most a fő, hogy amint lehet, szőlőcukrot… – mondja Torbágynak, és mennek Udvarhelyivel meg Boronkayval. A folyosón elveszi a nővértől felöltőjét, és rádobja fehér köpenyére. Boronkayval nincs pertuban. (…)
– Szeretném, ha méltóságos úr feljönne ahhoz az asszonyhoz, akinél konzultált. Félek, hogy enteritis kezdődik, ugyanis nehezen gyógyul, agyonfogyókúrázott a nő.

p. 163. Albatrosz Könyvek, Budapest, 1970.

– Kicsoda maga? – kérdezi Emma szomorúan.
– Az mindegy… Én is csak olyan szerencsétlen vagyok, mint maga… Szerelmes vagyok valakibe… De nincs egy egyenes lépése… És csak a pénz meg a karrier… Képzelje el Szabó Gusztávpt mikroszkópban, ezerszeres nagyításban…
Emma búsan bólogat.
– A Wallenstein…
És mind a ketten sírnak…

p. 198. Albatrosz Könyvek, Budapest, 1970.

Udvarhelyi csodálkozik, mert Wallenstein hajában egy széles sávon ősz tincs lett az éjszaka.
Ezt az ősz tincset odahajtja a lány mellkasára, és a princessz apró, szemtelen kezét Wallenstein fejére helyezi. Mindenki kimegy a szobából.
És már nem is hajnali, hanem reggeli sok-sok langyos napfény özönlik be a hatalmas ablakon.

p. 213. Albatrosz Könyvek, Budapest, 1970.

 

Karc:

Szómagyarázat:

inventár (14) – leltár
indolencia (46) –
indignálódva (90) –
diatermia (119) –
dupla nelszonnal lefogtam hátulról (123) –
luminál (119) –
mosókosztüm (131) –
felírónő (138) –
zsakett (156) –
enteritis (162) –
dzsemper (180) –

„Anna nővér a másik szobában ilyenkor Zweiget olvas (…) A főherceg átmegy a szomszéd szobába, Anna nővér behajtja a Fouché c. könyvet, sóhajt, mosolyog és feláll.”
pp. 192-193. in: Rejtő Jenő (P. Howard): A boszorkánymester

olyiknak – ez mi?

komment


süti beállítások módosítása