Baló Júlia: Púder – Kis lélekerősítővel a mindennapokhoz
Amikor elkezdtem, 30 oldal után ment a pihenők közé, mert addig sok fontosságról nem nagyon volt benne szó, csak az arról való siránkozásról, hogy miközben milyen jóízűeket eszik, több méretet változott, ami miatt a kedvenc ruhái csak figyelnek rá a szekrényből – így muszáj valahogy fogyóznia…addig egyenesen csalódás volt a könyv ui. én arra számítottam, hogy legalább a riportjait foglalja össze…később, amikor a RB-interjú következett, az már olvasmányosabb volt…de mégis hiányom van…(95.old.)
2010.09.
nagyon sokáig húztam-halasztottam az elolvasását, azért is, mert adta magát ehhez a könyv felépítése: nem tartalmaz fél-egy-másfél oldalas írásoknál hosszabbakat – így nagyon alkalmas nagyon álmos éjszakai olvasásokhoz, vagy éppen olyan alkalmakra, amikor az ember jól tudja, hogy csak pici ideje akad olvasni, mert a körülmények nem engednek többet és elmélyülősebb órákat – így hát a táskám tartalma volt jó sokáig.
Voltak benne részek, amik tetszettek, elég sokat ki is idéztem ide a könyvből – pl. a Zen-meserészletek; jól átjön egy önmagát és a saját útját keresgélő, érett, (bár számomra) eléggé naiv nő, aki kezdeni akar magával ismét valamit, aki sokszor indult már el hasonló utakon, és most egy ilyet próbál; de ugyanakkor ezt a könyvet én egy pici segélykiáltásnak éreztem a magányról. Még pontosabban a szerző magányáról, mert annak ellenére, hogy itthon és külföldön sok ember veszi körül, családtagok, barátok, ismerősök – én mégis magányosnak „látom” őt e könyve alapján… – de meglehet, hogy csak társtalan…(?)
2011. július 15.
idézetek:
Nem hiszem, hogy bárki is igazán megérti a színészeket a nem színészek közül. Egyáltalában nem értik meg. Mi saját magunknak is különcök vagyunk. Nem vagyunk valódi művészek. Tolmácsok vagyunk, vagy valami ilyesfélék. Az esetek többségében, amit a nem színészek a színészekről írnak vagy mondanak, az kissé hamis.
85. old./ Richard Burton Tv-interjú
Jean Renoir idézte az apját, Pierre-Auguste Renoirt, aki a következőket mondta: „Egy színész valamivel kevesebb, mint egy férfi, egy színésznő valamivel több, mint egy nő.” (…) A színésznőket dicsőítik, a színészeket nem. Azért, mert a színész festéket ken az arcára, felugrik a színpadra, és különleges módon viselkedik. Az emberek féltékenyek.
85. old./ Richard Burton Tv-interjú
– És van elképzelése a színészről?
– Halvány elképzelésem sincs. A színészek olyanok, mint az ujjlenyomatok. Mint a magáé, minta másoké. Mindegyik különböző.
85. old./ Richard Burton Tv-interjú
– Tehát úgy gondolja, a színészek nem művészek, hanem tolmácsok csupán.
– Azt hiszem, hogy csak kimagasló esetekben művészek. Általában tolmácsok csupán, csak a szerepüket mondják.
85. old./ Richard Burton Tv-interjú
…most elmondaná mégis, mi a színészet igazi jelentősége…?
– Nos, ha azt mondanám, hogy a színészet hobbi – ami furcsa módon igaz is –, az olyan lenne, mintha azt mondanám, hogy a vér áramlik az ember testében, amiről nem tehet. Így vagyok színész.
86. old./ Richard Burton Tv-interjú
– A pénznek ilyen fontos szerepe van az életében?
– A pénz a legfontosabb dolog a világon.
– Miért?
– Nélküle az ember nem tud élni.
– Mit csinál a pénzével?
– Elköltöm.
– Mire?
– Mindenkire…Akar belőle?
83. old./ Richard Burton Tv-interjú
Dylant nagyon nehéz leírni. Egy embert, egy ilyen zseniális valakit nagyon nehéz megragadni. Olyan, mint a víz. Nem tudod kezedben tartani. Mintha valami, nem is tudom… Mintha valami folyékony dolgot próbálnánk villára tűzni. Rendkívüli ember volt.
91. old./ Richard Burton Tv-interjú - A barátság Dylan Thomasszal
– Mint nagy könyvbarát, miket olvas?
– Mindent. Valamelyik nap itt ültem, és éppen kifogytam az olvasnivalóból. A magyar telefonkönyvet vettem a kezembe. Lenyűgöző olvasmány. Úgy értem: a nevek…
95. old./ Richard Burton Tv-interjú - Rengeteget olvasok
…A sajtónak óriási a hatalma. A sajtó megváltoztatja az embert, átváltoztathatnak olyanná, amilyennek ők képzelnek el. Valóban, néha azon kapom magam, hogy elkezdem a rólam írtakat művelni, csak azért, hogy megörvendeztessem a sajtót. Nem is úgy értem, hogy megörvendeztessem, hanem…
– Hogy „megetesse”?
– Igen. Igen, ha azt akarják, hogy vad legyek, vad leszek. Ha azt akarják, hogy részeg legyek, akkor részeg leszek. Ha azt akarják, hogy nőkkel foglalkozzam, akkor azt teszem.
97. old./ Richard Burton Tv-interjú - "Teljesen más vagyok"
Magyarország nekünk, szegény embereknek a nyugatról, különlegesen hangzik, különleges szó: Hungary. Lengyelország neve nem jelent semmit. Oroszországé, Jugoszláviáé sem. „Hungary” – már a szó hangzása is rendkívüli. A jelentése is olyan különleges, angolul „Hungary”, a „hunger” – vágy az életre, vágy akár Magyarország iránt. A magyar az utolsó nagyhatalom, amely keresztülsöpört Európán. Magyarország mindig is foglalkoztatni fogja a világ képzeletét, a nyugati világét biztosan. Mert van valami különös, furcsa képe Magyarországról.
97. old./ Richard Burton Tv-interjú - "Teljesen más vagyok"
– Nos, Júlia, én nem ismerem jól Magyarországot, Budapestet ismerem. És Budapestet, mint tudja – legalábbis a nyugati irodalomban – híresnek írják le, úgy, mint a kelet Párizsát. Amit viszont újra kellene fogalmazniuk, mégpedig úgy, hogy Párizs a Nyugat Budapestje. Budapest fantasztikus város, az emberek is olyan rendkívüliek, az arcuk olyan csodálatos, eleven és gazdag – senki sem hasonlítható magukhoz. Kivéve a walesieket, persze.
97. old./ Richard Burton Tv-interjú - "Párizs a Nyugat Budapestje"
Fontos, hogy mit eszünk, milyen a megjelenésünk. Ennél csupán az fontosabb: mivel tápláljuk az agyunkat. Miről és miként gondolkodunk: Mit hagyunk eljutni a tudatunkig? Mit engedünk meg magunknak – gondolkodás- és viselkedésszinten – és mit nem? Hogyan kezeljük érzelmeinket, indulatainkat? Hol tartunk a lelki, szellemi fejlődésünkben?
Szerencsés ember az, aki vallásos neveltetésben részesül.
113. old./ "A miénk az, amit el tudunk képzelni" - Lelki, szellemi fejlődés
… mindazért, amit átélünk, ami történik velünk – csakis mi magunk vagyunk a felelősök. A cselekedeteink összessége határozza meg jövőbeli végzetünket is. A jó és a rossz cselekedetek alakítják karmánkat és döntenek következő életünkről.
Tenzin Gyatso, Őszentsége, a dalai láma így fogalmaz: A karmikus világlátás alapgondolata, hogy az okok és következmények között pontosan meghatározott összefüggés létezik. Ki van zárva például, hogy negatív cselekedetekből öröm vagy boldogság származzon. Öröm és boldogság csakis pozitív cselekedetek eredménye lehet. Vagyis lehetőségünk van a pozitív cselekedeteket közvetlenül az öröm valódi okaiként látni, örömforrásként csodálni.
119. old./ "A miénk az, amit el tudunk képzelni" - Karma
Az ősi kínai hit szerint ha valaki kiváló képessége révén, hosszas tanulás, valamint rendkívül kitartó munka eredményeként tökéletesen elsajátít valamilyen – bármiféle – művészetet, vagy valamiben állandó gyakorlás, tudás révén nagyon nagy hozzáértésre tesz szert, vagy igen magas szintet ér el, vagy éppenséggel nagyon komolyan megismer mindent: a lélekjelenléte minden cselekedetében megmutatkozik. Az ilyen remek érzékkel, szorgalmas kitartással elért, kiemelkedő teljesítményt megilleti a kung-fu kifejezés.
És ebből következik, hogy nemcsak a harcművészetek elsajátítása, de akár a virágkötészet, a festészet, vagy például a hegedűművészet, a restauráció, valamint olyan rendkívüli feladat levégzése is, amely mindenféleképpen kitartást, szakértelmet, időt és türelmet igényel – lehet kungfu!
A kínai „kung” ("gong") szó jelentése. energia, a „fu”-é pedig: idő.
Ugyancsak a régi kínai hit szerint a kungfu legfelsőbb szintje: a tökéletes önuralom. Ugyanis hatalmat másokon csakis az vehet, aki ura önmagának. Csakis így lehet a küzdelem legmagasabb szintű technikájával élni: a harc nélküli küzdelemmel.
121. old./ "A miénk az, amit el tudunk képzelni"
Most már másfél éve kínaiul is tanulok. Nem csupán a „kutatásaim” miatt, hanem mintegy szellemi tőke belém fektetéseként is. És azért, hogy testvéreim gyermekeinek példát mutassak: kell egy keleti nyelvet is beszélni. Az írás nehezebben megy, a beszéd viszont sokkal könnyebb számomra. Az írásjegyeket ugyanis mindennap kellene egy-két órát gyakorolni, ismételni, de hát erre már végképp nem tudok időt szakítani. Pedig igazán szórakoztató, logikus. Annyira azért haladok, hogy e-mailt már tudok kínaiul írni. És meg is érti, aki kapja. Engem már nem adnak el Kínában!
125. old./ "A miénk az, amit el tudunk képzelni" - Szerényebben...
Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaid!
Ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg tetteidet!
Ügyelj tetteidre, mert azok szabják meg szokásaid!
Ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemed!
S ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat!
127. old./ Sorsfordító erő - Frank Dutlaw ötsoros útmutatója
Szellemi táplálékunk, beszélgetéseink, mi több: saját cselekedeteink gyógyító vagy éppen mérgező hatással lehetnek önmagunkra.
Így a mi felelősségünk, hogy kivel állunk le társalogni, kit és mit hallgatunk végig, milyen tekintetet, arckifejezést, gesztust raktározunk el.
Az idő a legdrágább kincsünk: mielőtt lejárna, érdemes odafigyelni, mire és kire szánunk belőle.
128. old./ Sorsfordító erő
A buddhizmus – ha vallásnak tekintjük – nem kirekesztő, hanem befogadó. Soha nem azt vizsgálja, hogy ki különbözik tőlünk, hanem azt, hogy ki gondolkodik hasonlóan, mint mi. Éppen ezért a buddhizmus nem is alkalmazott semmiféle vallási terrort más vallásokkal szemben.
Ha filozófiának, erkölcstannak tekintjük: hasznos tanítást ad – többek között – napi szorongásaink, félelmeink leküzdéséhez, amit nincs is kivel megbeszélnünk.
129. old./ Nem kirekesztő, hanem befogadó
A kínaiak nem áltatják magukat hamis világképpel: a harcot, a konfliktust, a küzdelmet és így a változást az élet lényegének tekintik. Tudják: ami tegnap még biztos volt, mára már nincs sehol. Amit ma tervezünk, holnapra köddé válik.
140. old./ A változás: élet
A nyugati illuzórikus elképzelés a harc nélküli, erőszakmentes, statikus világról hasonló ahhoz az ugyancsak nyugati gondolkodáshoz, amely hajlamos elkönyvelni a jó, a harmonikus kapcsolat jellemzését konfliktusmentesnek. És ezzel a mentalitással éppenséggel a kapcsolat sírját ássa.
A keletiek – ez esetben a kínaiak – úgy tartják: akár a világ, amelyben élünk, az életünk, a kapcsolatunk is örök harc, ellentmondás, feszültség. Kellemesebb, kiegyensúlyozottabb akkor lesz, ha kezelni tudjuk a konfliktusainkat , felül tudunk emelkedni a nézetkülönbségeinken, úrrá tudunk lenni a feszültségen, ellentmondásokon.
140-141. old./ Kellemesebb életérzés
Nemcsak bennünk van jin-jang – hanem a világmindenségben is, amelynek részei vagyunk. A bolygók, a csillagok, az égitestek hasonlóképpen jin-jang összetételűek. A Hold, a folyók például jin, a Nap, a hegyek pedig jang minőségűek.
141. old./ Egy család vagyunk
Vajon hányféle igazság is létezik egyszerre, hányféle nézőpontból, melyiknek milyen súlyú az érvénye az adott helyzetben?
Elgondolkozhatunk az emberi helyzeteken és az azokban történt megnyilvánulásainkon: mi a helyes, mi a helytelen, és azoknak milyen előnyei, vagy hátrányai vannak?
A nyugati, tehát a mi észjárásunk szerint a dolgok azok, amik.
Tehát az lehetetlen, hogy valami létezik és ugyanakkor – ugyanabban a térben és időben – nem létezik.
A keleti tudatban ez a gondolkodás – az élet vagy-vagy szemlélete – hibás, pontatlan; ugyanis lehet valami egymásnak az ellentéte és mégis ugyanaz a kettő. Lehet, hogy a mi fajunkban a férfi és a nő ellentéte egymásnak, de ugyanakkor ugyanazok is, hiszen emberi lények. Mi több: kiegészítik egymást.
150-151. old./ Vagy: még sok-sok szín
– Ilyet még nem láttam! – fakadt ki az antikvárius, az ötödik kör után, amit a lift nélküli ház negyedik emelete és az autója között tett meg telipakolt óriás, dupla szatyrokkal. És még legalább tíz menet várt rá.
– Hogy valaki az élete teljében eladja a könyvtárát! Nahát!!!
Én szintén csodálkoztam. Ahelyett, hogy örvendezne: nem vitatkozom, nem alkudozom, éppenséggel elfogadom az árajánlatait, noha csaknem pontosan tudom, mi mennyit ér – mennyivel kínál kevesebbet.
(…)
Nagy levegőt vettem, és lassan kifújtam. Végre nyugodtan ülhetek a szobában, s nem üldöznek a könyvből kilépő szellemek, bátran körülnézhetek: csupa barát jön velem.
Nemcsak a gyenge minőségű, de az el nem olvasott könyv aurája is negatív. Éveken át csak a szemrehányás, a bűntudatkeltés árad belőlük: még mindig nem olvastál el?
Persze a jó könyvektől is búcsúztam; amelyekről tudtam, hogy elég volt egyszer elolvasni – többször nem fogom. A családomban lévő gyerekek sem. Ami fontos belőle – bennem él. Jó esetben.
Akárcsak a soha fel nem vett ruha a szekrényből, az olvasatlan könyv is gúnyosan jelez a polcról: Hi-hi-hi, még mindig nem olvastál el! Itt foglalom a helyet, s fogom a port – fölöslegesen!
Ennek vége.
154-156. old.
A költözést is túl lehet élni, csupán a megelőző depressziót nehéz kivédeni.
157. old / Hévízgyörki Hédervári Eugénia
KARC:
"A százlábú vidáman szaladgált a parton a kövek és a virágok között a napsütésben. Nézegette őt a béka, csodálta a fürgeségét, s a rengeteg láb láttán felkiáltott:
– Te százlábú! Ezt hogy csinálod? Miként váltogatod a lábaidat? Melyik lép először? Hogyan követi a többi?
A százlábú megtorpant. Még soha nem gondolkodott ezen; csak ment, haladt ide-oda jókedvűen – adottságainak megfelelően.
– Hogyan? – kérdezett vissza, majd morfondírozni kezdett. Összezavarodott. Nem tudott válaszolni. Remegni kezdett, s nem tudott továbblépni: összeesett…"
in: Baló Júlia: Púder – Kis lélekerősítővel a mindennapokhoz, p. 131. Retro Media Kft. 2008.
"Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kolostor. Ez a kolostor nagyon szigorú rendet tartott. A szerzetesek ugyanis hallgatási fogadalmat tettek: senki sem szólalhatott meg egyáltalán.
A szabály alól csupán egy kivétel volt. Minden tizedik évben a szerzetesek szólhattak két szót.
Az egyik szerzetes, miután az első tíz évét eltöltötte a kolostorban, egyenesen az apáthoz ment.
– Nos, elmúlt az első tíz év – mondta az apát. – Mi az a két szó, amit mondani szeretnél?
– Ágy…kemény – szólt a szerzetes.
– Értem – válaszolt az apát.
Tíz év múlva a szerzetes ismét az apáthoz tartott.
– Nos, ismét elmúlt tíz év – mondta az apát. – Mi az a két szó, amit mondani szeretnél?
– Étel… bűzlik – szólt a szerzetes.
– Értem – válaszolt az apát.
Ismét elmúlt tíz év, és a szerzetes megint csak elment az apáthoz.
– Nos, ismét elmúlt tíz év – mondta az apát. – Mi az a két szó, amit mondani szeretnél?
– Elmegyek… innen.
– Értem miért – válaszolt az apát. – Te állandóan csak panaszkodni tudsz."
in: Baló Júlia: Púder – Kis lélekerősítővel a mindennapokhoz, pp. 138-139. Retro Media Kft. 2008.
„- Akarjuk tudni az "igazságot”, akár az életünk árán is – magyarázta az apát. – Ahogy a bölcsek mondják: "Ha reggel halljuk az igazságot – este akár meg is halhatunk: Zhao wen dao xi shi ke yi"…
Az igazság és a szavak nincsenek összefüggésben egymással. Az igazság a Holdhoz hasonlítható, a szavak az ujjamhoz. Felhasználhatom az ujjamat, hogy megmutassam neked a Holdat – az igazságot. De az ujjam nem lesz azonos a Holddal.
És Neked nincs is szükséged az ujjamra, hogy megpillantsd a Holdat!"
in: Baló Júlia: Púder – Kis lélekerősítővel a mindennapokhoz, p. 124. Retro Media Kft. 2008.
"A nagy hóesésben a merev tölgy törzse áll szikáran, s noha egyre vastagabb hóréteg rakódik rá – meg sem mozdítja ágait, egy kicsit sem – mígnem összeroppan a felhalmozódott hó súlya alatt.
A fűzfa azonban azonnal elhajol, mihelyt a hó megérinti ágait. Amint megszabadul a hó terhétől, felfrissülve, megújulva emelkedik vissza.
Ebbe a példasorba tartozik a japán fenyő is. Minden fának letörik az ága a hó súlya alatt, míg a bölcs fenyő meghajlik, s így a hó a lábánál esedezik…"
in: Baló Júlia: Púder – Kis lélekerősítővel a mindennapokhoz, p. 153. Retro Media Kft. 2008.
… a Taoista történetben írja Teng Ming-Tao: „Ahhoz, hogy az ütés átütő legyen – mondta a Kígyó Mester –, belső energiára van szükség, ami olyan hajlékony, mint a fűszál. A fűszálat a szellő is meghajlítja. De még egy hurrikán sem tépheti ki gyökerestül. Annyira lágy, mégis könnyen megvágja a kezed. Ez az a hajlékony energia, amit keresni kell.”
in: Baló Júlia: Púder – Kis lélekerősítővel a mindennapokhoz, p. 153. Retro Media Kft. 2008.
"Egy szép napon az egyetem professzora felkereste a zen mestert, mondván: érdekli a tanítása. Ám mihelyt a zen mester elkezdett egy mondatot, a professzor minduntalan közbevágott és közölte: Ó, ezt mi is ismerjük! vagy: Persze, ez nekünk is megvan! Máskor pedig a zenről alkotott véleményével hozakodott elő anélkül, hogy a mestert végighallgatta volna.
A zen mester befejezte a társalgást, hagyta, hadd beszéljen a professzor. Közben csendesen felszolgálta a teát, s vendége csészéjébe töltötte. Töltötte, töltötte, még akkor is töltötte, amikor pedig már kicsordult a csészéből.
– Hagyd abba! – kiáltott a professzor. – A csésze megtelt, egy csepp sem fér már bele!
– Oh, valóban, látom – válaszolt a zen mester. – Nos, ahogy a csésze, úgy te is színültig teltél a saját véleményeddel, gondolataiddal. Teli csészébe pedig nem önthetek friss teát. Ha először nem üríted ki a csészédet, hogyan kóstolhatnád meg az én teámat?"
in: Baló Júlia: Púder – Kis lélekerősítővel a mindennapokhoz, p. 154. Retro Media Kft. 2008.
"A Földvári receptje (a Nagyi – Pongrácz Györgyné, Décsi Vera)
Három darab tojássárgáját húsz deka cukorral jól összekeverünk.
Ehhez adjuk a tíz deka vajat. Megint összekeverjük.
Harminc deka liszt következik – keverünk.
Egy csésze tejet adunk mindehhez.
Egy pici citromlé és kicsi reszelt citromhéj kerül az eddigiekhez.
Hozzákeverünk egy csomag sütőport.
A három tojásfehérjét, miután szinte keményre felvertük – lazán belekeverjük a tésztába.
Dió, kicsi rum és mazsola ízesíti a csapatot.
Ha mindez kész: be is költözhet a kivajazott, zsemlemorzsás tepsibe!"
in: Baló Júlia: Púder – Kis lélekerősítővel a mindennapokhoz, p. 161. Retro Media Kft. 2008.
Ajánlott bejegyzések: