A kislányomnak, Mélanie-nak egy régi kulcsot adtam játszani.
– És hol az ajtó, amit nyitni lehet vele? – kérdezte.
Azt feleltem, hogy fogalmam sincs.
Mélanie csodálkozva végigmért, és megjegyezte:
– A kulcsot szokták elveszíteni, nem az ajtót.
Az üzletközpont egyik boltjában hatéves egypetéjű ikerunokahúgaimat
lenyűgözte a számukra elérhető magasságban elhelyezett sok színes hajpánt és csatt. Egyiket a másik után próbálták fel, de hamarosan csalódottan állapították meg, hogy nincs tükör, amiben megnézhetnék magukat. Végül egyikük ráadott az ikertestvérére egy ugyanolyan csillogó hajpántot, amilyet már a saját fejére is föltett. Aztán azt mondta:
– Maradj nyugton, hadd lássam, hogy áll nekem.
Vendégségbe készültünk a férjemmel, és kislányunk érdeklődve nézte, ahogy
apja felveszi a szmokingját:
– Apa, ezt a ruhát nem kellene felvenned! – szólalt meg.
– Miért nem, kicsim? – kérdezte a férjem.
– Tudod, másnap reggel mindig fáj tőle a fejed!
Négyéves fiam sehogy sem boldogult a köhögés elleni szirupja kupakjával, és végül azt kérdezte:
– Miért nem tudom én ezt kinyitni?
– Mert bizontsági zár van rajta, hogy gyerekek ne tudják kinyitni –
feleltem.
Még egyszer próbálkozott a kupakkal, aztán azt kérdezte:
– De honnan tudja, hogy én gyerek vagyok?
A fiam kérdezte négyévesen, mikor a lányomat hazahoztuk a szülészetről…
(errefelé az a szokás, hogy egy kis vászondarabra felírják a baba nevét és
a csuklójára kötözik).
– Apu, mikor vesszük le róla az árcímkét?
Valamelyik nap ebéd után az apám elment fogat mosni, és a kisfiam is vele
tartott. Miután látta, hogy a nagyapja kiveszi a felső fogsorát és
megmossa, majd ugyanezt teszi az alsó fogsorával, azt kérdezte:
– Nagyapa, a nyelvedet is ki tudod venni?
A kicsinek van egy játékautója, amelyben egy nyuszi a sofőr. A gyerek egy ideig szépen játszik vele, majd messzire hajítja, a szoba másik felébe.
– Ezt most miért csináltad? – kérdi anyuka szigorú tekintettel.
– Nyuszi hopp! – jött a mosolyra késztető válasz.
Az ovis gondterhelten ücsörög a sarokban. Miután nem vesznek róla tudomást, meg is szólal:
– Csak növök, csak növök, de sosem leszek már iskolás?
Kis kíváncsi
A nővérem két és fél éves kislánya egyszer bement a fürdőszobába, ahol az apja zuhanyzott. Kijött elképedt arccal, és közölte, hogy „apának farka nőtt”.
Én gondolkodás nélkül visszakérdeztem: „Mekkora?”
Anyuka gyorsabb sétára noszogatja kicsi fiát, mire az mentegetőzni kezd:
– Már olyan gyorsan szedem a lábamat, ahogy csak a torkomon kifér!
Anyuka mérgesen förmed rá a kisfiára, aki kérdezés és engedély nélkül kinyitotta a kólásüveget.– Miért nyitottad ki? – Nem én voltam. . . Kidugult!
– Tudod anya, kibe vagyok szerelmes? Tégedbe!
Alkudozás az esti elalvással kapcsolatban:
– Este majd itt fogok aludni veletek! Kölcsön jövök hozzátok! A nagyfiú a maga öt évével már igencsak fejlettnek bizonyul:
– Apa, képzeld, ma van a nőnap. Menjünk akkor nőzni!
A kórházudvaron járva, a szülészet mellett halad el éppen anya és fia, mikor a kicsi jól informáltan megkérdezi:
– Itt születtem a múltkor. Emlékszel rá, anya?
Vetít a gyerek
Óvoda után, amikor apa is hazaér a munkából, társasozni szoktunk. Apa a legügyesebb, sokszor legyőz minket, lányokat. Egyszer az oviban az óvónéni megkérdezte a lányomat, mit szoktak otthon csinálni.
Tündi válasza: „Apa hazajön, és jól megver minket.”
Úgy, mint otthon: Kisfiam egyházi oviba jár. Nagyon eleven gyerek, egyszer még a türelmes dadus nénit is felbosszantotta.
– Hogy fogsz így a mennyországba kerülni?
Nagycsoportos kisfiam kijelentette:
– Majd ki-be rohangálok, csapkodom a kaput, és Szent Péter ki fog kiabálni, mint anya, ha mérges, hogy gyere be fiam, mert úgy megruházlak, hogy több füled lesz , mint fogad.
Ajánlott bejegyzések: