2010. szeptember
"anya, ma lett egy új barátom: Ágika a neve..."
"anya, ma Peti is a barátom lett: K..lla Péter"
"Anya, Bolyhoska sosem jön már hozzánk? Pedig én jó kisfiú vagyok. Már volt Eriknél, Kornélnál, és ők sokkal rosszabbak, mint én vagyok..." "Bolyhoskát valamivel ki kell érdemelni, manapság meg csak kiszámolják, kihez kerüljön..."
"Ma megalapítottuk a Barátok Titkos Társaságát Marcival. /És kik lehetnek a tagjai?/ Akik szépen beszélnek, jól viselkednek, nem hazudnak, nem durvák, segítenek másokon. Holnap szólok is Petinek, nem akar-e tag lenni..." (a Brumi az iskolában c. könyv ihlette, ezt olvasta fel nekik akkor a napközis tanítónéni)
"Cilinder, cilinder - énekelgeti, cilinder, cilinder Ági..." (egy kislánynak elértette a vezetéknevét, és így ismételgette, nehogy elfelejtse, hogy itthon is meg tudja mondani a vezetéknevét...)
"Ma, Csabi is a barátom lett - elmagyarázta a sakkot. Anya, szeretnék valamikorra egy sakk-készletet; mondjuk születésnapomra" / "Mikulás vagy Karácsony hamarabb lesz" (felderül a szeme)
"Anya, Csabi nagyon erős sakkban, leütötte a királynőmet a parasztjával..." - bár én sakkozni nem tudok, de vitatom, hogy ilyen fordított erőfölény létezik...
a kisfiam most, 2010-ben kezdte az első osztályt, és a két tanítónéni megegyezett, hogy délutánonként, a lecke megírása után a napközis tanítónéni felolvas a gyerekeknek, ezzel is nevelni őket a könyvek szeretetére; ez volt az első könyv, amit felolvastak nekik…:-)
Kapcsolódó könyv: Bodó Béla: Brumi az iskolában
Ezt én szúrtam be, október 1-jén történt:
…csütörtökön este fél kilenckor nagyobb kisgyerekkém az étkezőasztalon nyitogatta az ének könyvét, és hozta az ezeréves fafurulyámat, hogy tanítsam már meg neki az egyik éneket furulyázni, mert már egyet az egyik kislány elfurulyázott az iskolában; megtanítottam neki az egyszerű szó-mi-re épülő Koszorút… elmondhatom, elég szépen sikerült is neki elsajátítania: szép tű-ket fúj, és szépen kitartja a tá-kat a titi-khez; elégedett volt – és én is, hogy így sikerült első kézbevételre…persze a kisebb kisgyerekkém folyamatosan ott téblábolt az asztalnál, és hol a régi fafurulyát, hol az újabb Yamahát csente el… másnap, reggel fél 7, suliba indulás nyugis reggele – a két kisporonty sárga fürdőköpenyekben az asztal körül fújják a furulyát, az egyiknek mindegy mi, de fülig ér a szája, a másik pedig a tegnap este megtanult dalt, nagyon összpontosítva, rám figyelve: Anya, kihallottad? – hát így ébredtünk mi arra, hogy Ma, Október 1-jén a Zene Világnapját ünnepeljük… :-)
"(október 6-i) ünnepség - nekem nagyon megható volt - majdnem elsírtam magam rajta - miért? mert meghaltak...
"anya, miért vannak háborúk? és egyből kettő is...?"
2010. október 13-án szalad a fiam a suliban hozzám, kezében integetve egy zöld mesekönyvvel. "Képzeld, anya, beiratkoztam az iskolai könyvtárba! Most már bármikor bemehetek, csak tanítónéninek kell szólnom előtte, és azt választhatok, ami nekem tetszik, hazavihetem, és ott lehet, amíg csak el nem olvasom…"
ragyogó szem, boldog mosoly – este pedig még hozzátette: "…anya, olyan jó érzés a lelkemben, hogy beiratkoztam a könyvtárba…"
:-)
…
Kapcsolódó könyv: Paulette Bourgeois – Brenda Clark: Franklin és a felelősség
2010.11.08.
Huba kiselsősként mindent elolvas, ami körötte le, fel, ki stb. van írva. Ma az uszodában: – „Anya, az ott el van írva!”
– „Melyik az a szó?”
– " Mos-dó – mert azt úgy kellene írni, hogy moZS-dó, így hallani…
mondta teljes meggyőződéssel…
… :-)
Ez még valamikor szeptemberben történt; Hubát a napközis tanítónéni megdícsérte, szóban is, írásban is, kapott állatfiguranyomdát az üzenőfüzetébe, mert jószívű volt. "Az volt, hogy több Túró Rudit kaptunk, és a felesleget kisorsoltuk. És én szerencsés voltam, mert engem kisorsoltak, és nekem jutott; de Marcell elsírta magát, mert neki nem jutott, és én elfeleztem vele az enyémet".
Ajánlott bejegyzések: