Egy hét múlva, 2010. június 1-jén ballag a fiam, HUBA.
Lázasan készülődnek, itthon egyfolytában versel, dalol, mesél. Érzik, hogy valami véget ért, bár még elég kicsik ehhez, mégis érzik.
Pénteken megkapta az iskolatáskát, tegnap pedig kiesett az egyik alsó foga - kitette estére a fogmanónak, azzal, hogy nem muszáj neki elvinnie, mert a kisöccsének már ez a foga úgyis megvan, ő meg eltenné emlékbe, mégiscsak ez az első foga, ami kiesett.
Szóval mehet oskolába: 18 kilót elérte, kiesett egy foga, és megvan a sulistáska, ja és már be is van íratva...
Most nézzétek meg ezt a gyönyörű gyereket, majd megszólal belőle a szeretet, a lelkesedés...a képért külön köszönet Borsikné Melinda tehetségéért...
nem lehet nem szeretni őket...
Ajánlott bejegyzések: