Rangáné Lovas Ágnes - Radványi Simi: Kire hasonlítok? 
c. könyvét igazából ajándékba vettem az édes, kedves védőnőmnek Tóth Jánosné Magdika néninek, ui. visszavonul nyugdíjba. Ill. már nyugdíjas, de eljött helyettesíteni egy gyesen lévő védőnőt, és visszajött helyettesíteni addig, amíg a körzetesünk visszatér a gyereknevelésről. De én áldom a sorsomat, hogy összehozott vele, mert amellett, hogy kedves, tündéri, visszafogott, nem tolakodó, mindig jókor jön, sosem zavar, sosem bukkan föl váratlanul, ő egy kivételes egyéniség, jólelkű, és mindig azt nézi, hogy hogyan tudna még inkább segíteni, könnyebbé tenni az életünket a gyerekekkel. Tudom, hogy szeret olvasni, és ezt a kötetet, amikor megláttam, pont neki találtam, ill. pont ő jutott eszembe, amikor a kötetre néztem. Szép lenne megköszönni a munkáját ezzel a kötettel. Amikor hazaértem,beleolvastam, és eldöntöttem, nekem is kell!!! :-) Aztán, ahogyan haladtam előre, eldöntöttem, hogy az óvónéniknek adom, mint az én ill. a család magánajándékát. Ilyet a 3 év alatt nem csináltam, de ezt szívesen megteszem a 3 évet külön köszönve...mert érzem, hogy Hubának Hubával csak jót tettek...a Szivárványgyermekkel egyetemben.
http://www.freeweb.hu/eletescsalad/friss/ajanlo.htm#c4
A könyv szerzője a gyerekek és szülők körében népszerű meseírónő Rangáné Lovas Ágnes ebben a könyvében a gyermekeket leginkább érintő témaköröket (pl. kistestvér születése, fogváltás, besegítés a házimunkákba, családtagok szokásai, a felnőttek világa gyermekszemmel stb.) tekinti át kedves leírásaival. Felhasználja ebben gyermekek körében szerzett tapasztalatait, az évek során gyűjtött gyermek-megszólalásokat, ezért rendkívül közel áll kis olvasóihoz, hallgatóihoz.
A könyv különlegessége, hogy azt Lovas Ágnes kis munkatársa, a 11 éves Radván Simi rajzai díszítik.
Még nem értem a végére, de talán ez a két versike tetszett, ami igazából nem igaz, mert valamennyi rímtelenség megfogott valamivel.
-ez talán azért, mert visszahozta kicsit az én gyermekkoromat:
"Apu mesélte, hogy amikor ő volt gyerek,/ kék csomagolópapírba csomagolták / a könyveket, füzeteket; kék iskolaköpenyt viseltek, / kék tintával írtak és kék nyakkendőjük volt. / Most már értem, miért nevezték el a földünket kék bolygónak!"
- ez meg talán azért, mert lassan vége lesz az ovinak, és emlékszem, hogy bennem is hasonló gondolatok ébredeztek anno:
"Ha kijárom az ovit, / ki fog ülni a székecskémen? / Ki fog rajzolni az asztalkámnál? Kié lesz a polcocskám? / Ki fogja használni az elvesztett fél pár benti cipőmet? / Ki fogja megkapni a jelemet? / Ki fog enni a tányérkámból? / KI fog inni a pohárkámból? Teljesen el tudom képzelni, / milyen érzés is lehet / hét törpének lenni..."
- ez meg anyáknapját hozta közelebb:
"AZ anyukák azért vannak, hogy nekünk adják az összes melegüket, / finomakat főzzenek, és vegyenek nekünk kislányos ruhát. / A nagymamák meg azért vannak, / hogy szüljenek nekünk anyukákat!!!"
:-)
Ajánlott bejegyzések: