Kalapos Éva: Massza
Ráber Patrik egy hétköznapi srác, aki viszonylag normális családban él és nőtt fel; van apja, van anyja és van testvére – ami, azt lehet mondani, manapság, sajnos, sokak szemében nem megszokott és hétköznapi, sőt bántó negatív tulajdonsága is lehet egy egyénnek. Emellett intelligens, irodalomra, művészetre érzékeny srác – színészkedni, előadni, verselni szeretne – ehhez – nem mindennapi jó tulajdonság, hogy van elhivatottsága, tehetsége, na, és jó neve, – a rendező szerint: igazi színésznév az övé.
Ez az alaphelyzet, és bármilyen furcsa, mindezek, plusz egy lány alkotja a konfliktust is. És ebből fakad a tragédia.
Patrik megpróbál élni és (kamaszként) létezni a szűkebb környezetében – de mindenhol küszködik – a suliban önmaga miatt, és szálka sokak szemében az, hogy normális családban él. Megdöbbenve olvastam, hogy egy osztályban konfliktusforrás a normális élet, és a csonka v. problémás családos osztálytársak zaklatják a normál családban élő gyerekeket, mert az számukra elviselhetetlen, ha vki szeretetteljes körben él.
„Egy csomó gyereknek az osztályból gázos a családja. Meg anyáméké is az volt, meg apámé is, aki még nevelőszülőknél is élt egy ideig. Mégse csap szét senkit, csak azért, mert nekik szar volt.” (127.o.)
Emellett a családjában is próbál nem kirívóként létezni, megpróbálja elhinni, hogy az osztály legjobb csajának tetszik: „létezik, hogy nemcsak eszelős jócsaj, de még érti is … mármint hogy ért engem?” (62.o). Aki nem túl bizalmas másokkal: ritkán tudja, kire mosolyoghat, aki mások miatt éhes, akinek ellopják a pénzét, és folyton a szavába vágnak. De akit a versek mantraként „kipucolnak” – és aki úgy érzi egyes kortársai zaklatása miatt, hogy nem más, mint „rágó vagy a cipőjükön” és „légy a légypapíron”…
Lelkileg igen leszívott ez a szörnyű témát feldolgozó, figyelemfelkeltő könyv, amely merő „gyűlület-, és félelemmassza”, sokszor megfordult a fejemben: ez szörnyű, mért olvasok én ilyeneket? És csak egyetlen választ tudtam erre adni: azért, hogy elkerüljem, hogy ilyen sms-eket kapjanak a fiaim. **
Jó lenne nem is emlékezni arra, hogy ezt a könyvet elolvastam.
Szeretném, ha nem történne ilyen, és a cyberbullinghez hasonló dolgok ezen a világon
Ezért fohászkodom…
„Egyedül én lennék a bűnös, mikor az emberiség, az emberiség egésze követett el bűnt ellenem?” (192.o.)
„ahányszor csak előkerült, milyen verseket szeretek, hozzám vágták, hogy mit adom a falat, ennyi idősen nem is érthetem, miről szólnak. Nem tom, ezen sose gondolkoztam. Nekem mindig szóltak valamiről, az meg nem érdekelt, hogy arról-e, amiről kell.” (52.o.)
Olyan fájdalmasan cseng: „senki nem választott engem. Én mindenkinek csak jutottam.” (130.o.)
@meseanyu Merítés-díj / ifjúsági irodalom (2016) kihívásához.
!!Végiggondoltam az eddigi életem és a diákéveimet, próbáltam hasonló tragédiákat keresni emlékeimben, de nem találtam – ti tudtok hasonló diákcsínynek induló tragédiába torkolló esetekről?!!
**
„te nyomorek beteg fasz mit kepzelsz magadrol azt hiszed meno vagy csak egy kis fereg vagy egy kopedelem a vilagnak jobb lenne ha nem lennel lattuk a hugodat az is egy kis g e c i az anyad is g e c i az apad is g e c i mind luzerek vagytok tudjuk hol laktok ejszaka elvagjuk a torkotokat az ilyen mocsok ne letezen ha barkinek szolsz megolunk ugyse hinne neked senki de gyava vagy nem fogsz te szolni alljal le mert ha mi allitunk le azt megbanod szallj le a csajrol nem kelesz neki csak azert van veled mert asziszi most kiraly vagy hat kurvara nem vagy kiraly nem vagy te semmi csak egy fereg es ne irogass nekunk nem fogunk valaszolni meg egyszer elmondom aljal le vagy kinyirunk a picsaba kiskocsog”
Ajánlott bejegyzések: