Ferenczi Szilvia: A pormanó felbukkan
Kellemes csalódás és meglepetés számomra a könyv, amelyben a szereplőket nagyon megkedveltem. Kalandos, humoros, kezdeményező könyv – amelyben egymás után, megállás nélkül történnek az események a szereplőkkel.
Pormanó és számos társa minden épületben és helységben előbukkan, valamilyen„módosulatában” megtalálható, bár számunkra mindegyikük egyforma lenne, mert a Pormanók világában élve láthatóak csak és tapasztalhatók meg a különbségek. Az ő személyiségük igazán kezdeményező, nem riadnak vissza a kalandoktól, sőt kalandok sorától, a veszélyes küldetésektől, a meredek tettektől; készek pl. a magasból leugrani, másikba kapaszkodva lezuhanni, lépcsőkorláton szélsebesen lecsúszni, magasba felmászni. Ismeretlen helyekre vetődve azokat azonnal felfedezőutakra indulni. Lételemük a kaland, a felfedezés, és ezeknek a keresése.
Kedves, de néha túlontúl mozgalmas életük kicsit riasztó lehet a vele kapcsolatba kerülőknek. Nem erősségük a tisztaság sem, de az valójában érthető, hisz a helységek összeporolása az ő hétköznapi feladatuk. Fura is lenne egy hófehér porcica, akarom mondani Pormanó.
Kéményseprű a következő kedves lény a történetben, amely szintén velünk együtt él és vándorol le és fel a kéményünkben, időnként ki-kijön, és szétnéz a lakásunkban, aminek pici kis koromnyomát láthatjuk. Egy végtelenül kedves, szemlélődő, magányos, (de ezek a lényekáltalában magányosak), segítőkész, nyugodt lény, aki nem tartozik a kalandvágyók közé, nem keresi a kalandokat, inkább beléjük csöppen, de ha már ott van, megfelelően át is éli azokat, és úgy tesz, hogy a lehető legjobb, legeredményesebb kimenetelük legyen. Gyümölccsel, kompóttal él, elmondása szerint mert ezeket könnyen megszerezheti az otthonokban járva.
Ereszlakó személyisége nekem túlzó, számomra sok volt a harsánysága, és valójában nem is értettem a szerepét, viszont, ha már őt megemlítették akkor a szemétledobóban élő hencegő, undok, nevenincs lényt is szerepeltethették volna bővebben. talán így teljesebb ismereteket szerezhettünk volna a minket körülvevő házkörüli lényekről…
Vili aranyos, jó természetű harmadikos kisdiák, aki, mint egy gyerek, és ez egyáltalán nem meglepő, véletlenül belecsöppen a kalandokba, és tesz is arról, hogy ott legyen bennük tevőlegesen.
Nagyon mókásnak tartottam az iskolán belül a büfében és az ital automatánál játszódó részeket.
Egyetlen problémám az illusztrációkkal volt, sajnálom, ezeket a rajzokat nem tudtam megszeretni, a könyv végére kezdtem megszokni és aranyos motívumokat felfedezni, de Ráduly Csaba rajzai sehogy sem nyerték el tetszésemet.
(pl. a 19. old. a porszívózó anyuka totál kiverte nálam a biztosítékot; viszont az 52. old. a kéménytetőn szemlélődő vagy a 98. old. a kilincsen csimpaszkodó két lény, de akár a 102.old. szezámos ropival kardozó ábra is aranyos)
Kellemes, jó, kalandos, vicces, szerethető könyv, melyet vaskossága és szövegmegjelenítése (már több oldalon keresztül találunk szöveges oldalakat, és a rajzok ritkán törik meg a nyomtatott részeket) miatt inkább idősebb alsós gyerekek kezébe adnám önálló olvasásra, tőlük kisebbeknek felolvasásra ajánlom.
Ismét el fogom hozni a könyvtárból, mert a gyerekeimmel is szeretném megismertetni.
@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.
Ajánlott bejegyzések: