Tóth Krisztina: Orrfújós mese
Szellemes, humoros, a kicsiknek érthető (a második olvasást teszteltem) mesés történet egy hétköznapi témáról, vagy betegségről, a nátháról és velejáróiról, ill, főleg azokról.
A gyerekek élvezték a felolvasást, igazán vidám hangulatban telt, csak én nem mindig bírtam gyomorral. Komolyan mondom, én még ennyit nem nyeltem, és vettem mély lélegzeteket olvasás közben, mint most.
Számomra ez a történet örök élmény és emlék marad, egy banális, mindennapi problémáról, sőt, inkább bosszantó bosszúságról, a nemszelelő orrlyukakról és a nátháról. Meglepő, hogy hányszor kimondjuk ezeket a szavakat: takony, fika – mégis a könyveinket óvjuk tőlük – meglepő, írtam, de mikorra leírtam, egyáltalán nem találom meglepőnek, amiatt, ahogyan én vagy inkább „testem” is viszonyult a történethez.
Dicséretet érdemel Tóth Krisztina, hogy ilyen kedves humorosan, kissé okítósan, de szórakoztatóan tanítósan oldotta meg ezt a kényes feladatot.
Muszáj bemutatnom a minden bajt okozó, kifejezetten huzatmentes, nemszelelő orrlyukakat menedékül kereső zöldtakony családot: Frikkenstein urat és feleségét Fikula asszonyságot, háziállatkájukat a rózsaszínmintás fekete, nyolclábú Bacit, és gyermekeiket: Findula és Fikuci fikalányokat, akik minden bizonnyal híres járványkirálynők lesznek, valamint a hosszúkás és nyúlánk takonyfiú: Fikuszt.
Akik, amennyiben egy papír zsebkendőbe csomagolva nem fekszenek épp hajléktalanként valahol egy szemetes mélyén, egy kényelmes orrlyukban éldegélnek az orrfújások alkalmaival előidézett szélviharok életveszélyében.
„Ezer fertő és járvány!” Komoly (gyomorforgató) megpróbáltatást okozott néhány rész felolvasása, de mégis figyelemreméltó kiadásnak tartom, értékelem a bátorságot és a humort, ahogyan Tóth Krisztina a témához nyúlt.
Remélem, sok moly felfedezi és elolvassa a kényes téma ellenére.
„Ezer láz és ragály, nátha és kórság”! a rajzokat is igazán szellemesnek és találónak mondanám, Timkó Bíbor nevét még nem ismerem, de oda fogok figyelni rá. Nagyonkifejező a hatodik részben a vendégségben pihenő Frikkenstein úr, vagy a kilencedik részben náthás fejünkben randalírozó gyerekek ábrázolása.
(csak kekeckedés, de amikor anyuka viszi a dinós bögrében a kakaót, azt lila szívószállal viszi, de a szövegben sárgával van írva…)
(jah, és hát őszintén? mint anya, tehetetlen vagyok, mert a kisebbik fiam kijelentette a teregető Fikula asszonyság láttán, hogy bizony ő el fogja venni őt feleségül…brr… nem ilyen ragadós és folyós és simulékony, na, és zöld bőrszínű menyről álmodom…)
Ajánlott bejegyzések: