Alexander Lenard: Völgy a világ végén
Ez a könyve sokkal inkább tetszett, mint az Egy nap…, ami inkább az elmélkedés, a magány, a csend, a nyugalom könyve. Az igaz, hogy az írói munkásságnak, az elmélyedéshez ez jobban szükségeltetik.
Ez már inkább mozgalmasabb, megjelennek az emberek, hacsak rövid ideig is, de szembesülhetünk az írót körülvevő mikrokörnyezet lakóival és problémáival, gondjaikkal, új lakóhoz való viszonyulásukkal.
Tetszik, ahogyan Lénárd Sándor ír, igazi szépírói stílus, választékos, nem beszélve a visszaemlékezéseiről, amelyben egy-egy, a világ vmely csücskén megélt élményt oszt meg velünk. Biztosan nagyon kalandos, izgalmakban, de bánatban, szomorúságban gazdag élete lehetett.
Külön tetszett az a rész, amikor Európára, Magyarországra jellemző növényeket szeretne meghonosítani, magvakat ültetni a völgyben a világ végén.
Szívesen olvasnám saját tollából kikerekedett élettörténetét. (ha lenne)
Ajánlott bejegyzések: