Malter György: Rosszcsont mesék
Érdekes helyzetek adódnak a könyvek olvasása során. Malter György nevét itt a molyon a Rosszcsont mesék kapcsán hallottam először, el is terveztem, hogy elolvasom, mert jópofának tűnt a többiek értékelése alapján. Mégis, ennek ellenére, úgy hozta a véletlen, hogy az íróval egy másik könyvének, az Állatkerti kalamajkák c. könyvének köszönhetően ismerhettünk meg.
És ha már a véletlenekkel kezdtem, úgy folytatom, hogy számomra picit csalódás ez a járműves az állatkerteshez képest; valószínű, hogy eredetibbnek reméltem a járművekről szóló mesekönyveket, a számos állattörténethez képest. És most úgy érzem, hogy pont fordítva van, mint amire számítottam.
Eredeti, élmény, friss, ötletes, emellett aranyos, kedves, kalandos volt az állatkertes, sablonos, kiszámítható, valamire emlékeztető a járműves, de persze emellett kedves, tanító, példamutató is. Csak már majd'minden helyzetet átéltük egy másik olvasmányban (esetleg rajzfilmben).
Kedves volt, és tanulságos, és talán A rosszcsont kisautó volt a legaranyosabb, legkerekebb történet, a suliban még hasznos is, mivel épp a közlekedés volt téma, így ott is felolvashatta tanítónéni a gyerekeknek.
Ezen kívül még A félénk kis mentőautó tetszett, a benne lévő oknyomozás: mi okozhatja, hogy nem ér oda időben a balesetekhez?
Harmadikként A hisztis busz-ban lévő ötlet tetszett, a normál méretet kinőtte az óvoda, a szerelő bácsi pedig áttervezte…
A vakmerő helikopter pedig kissé Daidalos és Ikarosz mondájára emlékeztetett.
A többi történtet nem érte el a jó szintet. Közömbös maradtam, elmaradt az a fajta lelkesedés, amit az állatkertes könyv olvastán éreztem.
Sajnálom, mert az alapján azt hittem, hogy hasonlóan fogok érezni.
Kevés volt a mese benne, és azon belül is a jó mese.
Ajánlott bejegyzések: