Bartos Erika: Süss fel, Nap! (Anna, Peti és Gergő 8.)
Meglepődve látom, hogy ez a nyolcadik rész...
a gyerekeim kapták ajándékba, én olvastam fel a nagyobbiknak, míg a kisebb próbálta szétszedegetni, addig megpróbáltuk elolvasni, lapozgatni, beszélgetni a képekről, és a nagyobbik kibetűzte a nyomtatott történetet-címeket – még nem tud olvasni, ill. most már igen…:-)
Kedvencünk a Borsófejtés, de a fiam borzasztóan szereti nyomon követni, hogyan népesül be a fal fényképekkel
2013. újraolvasás (és még hányszor kell???)
A kisebb fiamnál első számú favorit a sorozat, úgyhogy lassan muszáj lesz még több részt beszerezni.
Nem tudom, de most még szívesebben olvastam fel, nagyon kedvelem, hogy mindig szép kerekek, kedvesek, mosolygósak – és mindig szép, kedves, hasznos stb. dolgokat csinálnak. Együtt sajnáljuk apát és a fájós térdét, együtt hógolyózunk, együtt szopogatjuk a jégcsapokat. Együtt megyünk Szilvásváradra kisvonattal, együtt ízlelgetjük a réteseket, izgulva követjük nyomon, melyik történet után, milyen fénykép kerül fel a falra – ez a legfontosabb rész a felolvasáskor – minden gyerek meg akarja nézni, mi hová, melyik kép mellé került. Irigylem az anyukát, hogy szép hosszú haja van, és ilyen klassz szoknyái :-)
Én is szeretnék a nagyival és a gyerkőcökkel a jövő nyáron baracklekvárt főzni…Mi is eljárunk Sástóra etetni a kacsákat nyaranta, amikor kapok egy hét szabadságot, és akkor azt az öt napot mind együtt töltjük a két gyerekkel – ezek mindig olyan jól és emlékezetesre sikerülnek…nagyon jó ezekre visszaemlékezni most a hideg téli, korán sötétedő napokon. Az aranyesős képről pedig a magnóliafás képeink jutnak eszembe; én is lefotózom minden évben a gyerekeket a szomszédunk háza előkertjében álló hatalmas és gyönyörű lila magnóliafa előtt.
Szóval nekem azért értékesek ezek az Anna-Peti-Gergő-történetek, mert a saját életünk apró örömeit juttatják eszembe – és azt hiszem, a saját gyerekeimnek is…
Azt hiszem, ezt a felolvasást még inkább élveztem, mint az elsőt.
Ajánlott bejegyzések: