Bakó Ágnes: Egy testvérrel annyi baj van
Azért akadt meg ezen a könyvön a szemem a könyvtárban, mert előtte volt nálunk a szerzőnőtől a Nyulacska c. könyve. Ill. hát egy többgyerekes anyának ez egy „beszélő” cím…
Kissé azonban csalódtam a könyvben. A Nyulacska egy elbeszélés gyűjtemény, abban többféle téma, tetszetős és kevésbé tetszetős is van. Ez viszont kislánytestvérpárról szól, a velük kapcsolatos élményeit szedi össze az írónő. Rájöttem, hogy ezek bár igazi és valódi történetek, mégsem mindig sikerül úgy átadni az olvasóközönségnek, ahogyan az lejátszódott közöttük, ill. nem mindig úgy élhető át, ahogyan ott a valóságban a valódi szereplők között történt. Szóval a Nyulacska jobban tetszett, ez kevésbé. Pedig azt hittem, ez anyaként is megkap… A nagyobb fiamat viszont egyenesen idegesítette maga a könyv. Én mindent megtettem, hogy élvezetessé tegyem, és akkor nyerte vissza értékét, amikor a két kislány nevet kicseréltem az én két fiam nevére és így hallgatták a történeteiket. Akkor már nevetgéltek is, de azt hiszem, a nagyobb fiam inkább aggódott a kisebb tesó miatt, annyi kalamajkát csinált…
Valójában én élveztem, mert a két fiúgyerekemet képzeltem a lányok helyett szereplőknek, könnyű volt, mert nálunk pont hasonló a felállás: a nagy a gondoskodó, akire számítani tudsz, a kicsi pedig a „hétördöge huncut”, akire muszáj odafigyelni, mert annyi mindent akar és kitalál, még a végén valami kisebb baleset történik vele. (#)
Őszintén megmondom, hogy inkább azok a történetek tetszettek, amelyekben még nem volt meg a kistestvér, Zsuzsi. (Szuszuki, Az egyfejű sárkány) Rita sokkal idealistább, álmodozó, fantáziáját többet használta, ezekben a történetekben igazán Ritát ismerhettem meg, aztán a kistestvér érkezése után Rita „eltűnt”, és statisztává vált – mert utána a cserfes Zsuzsi szavait őrizték a történetek, Rita csak ott volt, és igyekezett megelőzni a „bajt” ami a tesója kalamajkáiból előidéződhetett volna. Sajnálom, mert így az ő fantáziája elnyomódott, hiába volt a sztorikban, mégis „hiányzott” és meglehet, izgalmasabb, szebb történeteket is szolgáltathatott volna, ha nem mindig a kicsi a „főszereplő”..
Szegény Rita, szurkolok neked, hogy felnőtt korodban ki tudj teljesedni!
Igazából ezek a történetek azoknak kincs, akik a valódi szereplők. Ez is volt a szándéka az írónőnek, megőrizni a két kislány picigyerekkori emlékeit. "Amint eltűnt szemem elől a taxi, leültem a napernyő alá az írógéphez. Megírtam mindaz, amit Rita és Zsuzsi most, kicsi korában csinált. Azért, hogy ne felejtsék el soha."
(A Zsuzsi születik megható, A csoki másik fele pedig elgondolkodtató.)
„Anyu akár egy tündér! Apa akár egy herceg! Csudaszépek! Senki el nem hinné, hogy anyu és apa igazándiból kettő szülő, akinek ezen az estén lett egyszeriben nagy a gyereke.” (23.old.)
Ajánlott bejegyzések: