egyperces mondatok avagy frasi sparse e ritrovate

Hát amúgy jól átvert ez a könyv – a vége igazán szívhez szóló; ha nem így lett volna vége, talán a 3*-ot sem adom meg – mert az utolsó fejezetig végig Harisnyás Pippi érzetem volt… nem a tartalom miatt, hanem a két kislány habitusa miatt… Nagyon hasonlítanak személyiségükben, de úgy érzem Pippi, mégis pozitívabb, mint ez a Katka itt. Pippi egy magányos, álomvilágban élő kislány, aki szülei hiányában a vidámsággal, a fantáziálgatással teszi teljessé életét, persze mivel tapasztalatlan az élethez, ezért sokszor tett olyanokat, hogy a hajam égnek állt…szülőkkel együtt élve, talán nem tett volna meg sok mindent.
Nehezen hihető, de sosem gondoltam volna, hogy lehet Pippinél rosszabb/negatívabb szereplőt találni a kategóriájában. Katka még rosszabb lány egy fokkal Pippnél. Mert míg Pippi csupa jószándékból teszi azokat a butaságokat, miket tesz, ezzel szemben Katka végtelenül önző, csak magára gondol, csak arra, hogy új helyet, új anyukát, újfajta szeretetet találjon, amiben majd ő megtalálja az igazi boldogságot. És közben észre sem veszi, hogy igazi boldogság veszi körül. Az az igazi boldogság, hogy az édesanyja mellette van, és hogy szeretettel van irányában. Igazi szívtelen és önző tett volt tőle, hogy otthagyott csapot papot, mert neki nem tetszett vmi kis dolog, és csak úgy egyszerűen elment az anyukájától. Emellett arra a tulajdonságára is fény derül, mennyire hisztis, mennyire nincs tekintettel másokra, mennyire csak elfogadni képes a szeretetet, de viszontadni nem… Kislányról azért elég kemény mindezt leírni – bennem ilyen kép alakult ki Katkáról legalábbis addig, amíg a rokonoknál élt, remény telenül kedve keresve egy jobb anyukát. Nagyon csúnyán viselkedett bármelyik rokonnal szemben – ez nem szép dolog, főleg, ha még van olyan szíves is és befogadja pár napra/éjszakára…
Ha ez a könyv itt ért volna véget, biztos, hogy fél csillagot kapott volna… Ami miatt megesett a szívem, és megemeltem a *-számát, az a befejezés. Szép befejezés volt, igazán tündérien aranyos, a lányát a végtelenségig szerető anyukáról van szó, és egy változni képes, önmagával is szembesülni tudó kislányról.
(Azért azt a sok kiskutyát nem hiszem…)
Pinkus, tök cuki alvótárs…
A rajzok tök jók, Juraj Balogh illusztrálta, csak az zavart, hogy keresztbe van csíkozva minden. Ez vmi új technika? Vagy csak nyomdai hiba? Vagy direkt?

(Ja, és az utolsó oldalakon, a 103. oldalon butaságot fordított a fordító, oda kellett volna figyelnie kicsit jobban; de ha nem ő, akkor a korrektor… az a hiba csupán logika és odafigyelés kérdése, és nem a nyelvismeretből adódott…)
– Amúgy nem érdemelt ennyi elmélkedést a könyv… (csak nem akarok tanulni, és képezni magam…)