Móricz Zsigmond: Az asszony beleszól
Azzal kell kezdenem, hogy sajnos, nem ismerem túl jól Móricz műveit, a Légy jó mindhalálig-on és a Pillangón, esetleg Árvácskán túl talán csak a Tündérkertet olvastam, és pár novelláját.
Azt is hiszem, hogy meg kell érni hozzá, talán nem árt pár élettől kapott pofon és csalódás, hogy igazán át tudjuk élni, és hogy még közelebb kerüljünk az íróhoz. Nekem ez korábban nem sikerült, kimondottan szenvedtem a Tündérkert miatt negyedikes gimisként olvasva azt.
Most viszont nagyon közeli élmények remegtették meg lelkemet olvasás közben. Hihetetlen vagy sem, de ha kivenném a méltóságos, meg kegyelmes és egyéb címeket, körülményeket, és a pénz pengő helyett forint lenne – nem is kellene korban elhelyezni ezt a miliőt – akár a mai, jelenlétben is érezhetnénk magunkat.
Úgy érzem, hogy csak olyan író tud fennmaradni örökre, aki ilyet tud – ezt a kortalanságot, ezt a minden korban mindenkinek mondanivalóval, üzenettel szolgálni – mindegy, hogy ez a regény vagy lektűr 1933-ban játszódik – írhatnék a 2013-at is – a probléma ugyanaz. Fennmaradni, az anyagilag nehéz, és erkölcsi bajoktól terhes világban – menekülni, megúszni a napokat, elevickélni a jobb évek (=élet) felé…
Ez a műve Móricznak első látásra nem egyéb, mint bekukucskálni a körfolyosós bérházak szomszédainak ablakán; beljebb lépve, vagy csak megállva a küszöbön, az mindegy, de valamilyen módon látunk valamit. Szégyellni és takargatnivalót, nyomort és pompát, olyat, amilyet vártunk, és amire számítottunk, és olyat is, amire nem.
Ilyen ez a regény, nem is kicsit „kukucskálós”, de ilyenek vagyunk mi emberek – „kukucskálósak”. Szeretjük tudni, mi folyik körülöttünk, egy-egy ablak mögött…
Harmadik érdekessége a regénynek, (ezt is tapasztaljuk ma), hogy mindenki szomorú, mindenkinek anyagi gondjai vannak – mindegy, hogy özvegy, elvált vagy családos, fiatal vagy öreg, a társadalom alsóbb vagy felsőbb szintjén él, és mindegy, hogy gazdagabb szappangyáros, színinövendék, fiatal újságíró, munkanélküli építész, minisztériumi tisztviselő vagy más – hónap végére egyformán elfogy a pénz, és bizony, gondot jelent színházba menni még ingyen jeggyel is.
Egyetértek @HAri-val: „Van itt több rétegnyi kiolvasni való. ”
Tökéletes képet festett elém az író a világválság utáni pesti létről, a válságból kikecmergő, túlélni igyekvő emberekről, életkörülményeikről, lakhatási körülményeikről.
Tetszett ez a regénye, és még egyszer mondom, meg kell Móriczhoz érni, fejben, élettapasztalatban egyebekben, így lesz igazi élmény, nem pedig a történelmi kötelező alapján.
Amivel amúgy nem tudtam azonosulni, az az, hogy az asszony beleszól – mert szerintem azt nem tudott. Esetleg csak azt hitte, de eredménye nem volt – minden hatalom és erő (és pénz) a férfi(ak)-(férjek) kezében összpontosult…
Nagyon ambivalens így hát a cím számomra – igazából ez a beleszól csak egy nagyon kezdetleges, csúnyán kifejezve: megszólalni merészkedik lehetne – na, de mindenesetre, valami ott talán elkezdődhetett: talán merészséget gyűjteni arra, hogy ma ne csak csendben üljünk és tűrjünk az asztal vagy a főzőkanál mellett… ;-)
És mindezen írásomat, (az amúgy rég csöndesen hallgató) @VERDI molynak és Olvassuk Móricz Zsigmond Műveit. kihívására ajánlom. Köszönettel…
Ajánlott bejegyzések: