egyperces mondatok avagy frasi sparse e ritrovate

Én ebben a kis történetben most picit csalódtam.
Nagyon nem tetszett a megfogalmazás, nagyon általános iskolás olvasókönyv „íze” volt. Szerettem volna, ha tetszik, mert a kisfiamnak olvastam fel, ízelítőül, hogy majd milyen jó lesz a többi könyve is – neki éppenséggel tetszett, de ő is megjegyezte, hogy túl sok benne a szóismétlés, túl sokszor írják le egy oldalon az és kötőszót…
Számomra olyan unalmas volt, és egyhangú, és nyomasztó, mint amilyenek a nyárvégi, suli előtti napok – amikor már nem esik jól vakációzni, önfeledten játszani, mert már ott kopogtat a könyvekkel teli iskolatáska…a küszöbön álló iskola elszorítja a torkot, aggasztóan feszült pillanatokat okoz – de ugyanakkor boldog is – ugyanezekért – hiszen az a pár önfeledt nap még a miénk, és azért megpróbálunk nem gondolni a sulira, csak a nyárra…
Valahogy ezek az érzések keringtek bennem, bár nagyon tetszett az, ahogyan Zsoli új levelezőtársra lelt, és tetszett az élményekkel teli levél is, amit kapott… És tetszett az is, ahogyan egy kisgyerek, azaz Zsoli, példát tudott venni a testvéreiről, amit egy alkalmas pillanatban ő is hasznosíthatott, gyakorolhatott…
Érdekes volt régi, még általam sem átélt "korszak"ról olvasni: egy egész nyár a Balatonon anyuval – na, hát ilyet mi már nem engedhetünk meg magunknak sosem…sajnos, saját nyaralóban, ahol anyu főz, kútból folyik a víz… Szóval régen volt ez…

Úgy emlékszem, hogy a a Lesz nekem egy szigetem-et már olvastam gyerekként, így attól most többet, ill. legalább azt az érzéseket, benyomásokat várom…ez a könyve fog soron következni Fehér Klárának.

A könyvet @Jeffi – Olvassunk Fehér Klárát! kihívására olvastam.
(1. ifjúsági)