Bosnyák Viktória: Mantyusok 1.
A kisfiamnak tetszett nagyon, nekem kevésbé, bár igaz, az ötlet nem elvetendő, és remélem, hogy aki ilyen problémával küzd, az megtalálja ezt a könyvet, és talál benne segítséget.
Ami nem utolsó, hogy a szeretetről szól, ebben a mi mai világunkban, amikor sokszor úgy érzi az ember túllihegjük ezt a szót, és ragadós, nyúlós lesz, máskor meg félreértelmezett és csöpögős, és emiatt unott; máskor meg totálisan hiányzik, és megfagyunk nélküle.
Pedig az igazi, „gyerekből lévő” gyerekeknek nem igazán kell más egyéb…
A kilenc éves kisfiam nagyon szerette minden betűjét.
Nekem pedig a Mantyus név kialakulása tetszett nagyon, és a manó alakú folt.
De sajnos a rajzok nem mindig. (Ezt most nagyon nehéz volt leírnom…)
Ajánlott bejegyzések: