Homérosz: Odüsszeia
Nem vártam, hogy ennyire tetszeni fog. Na, ha „szárnyas szavakkal” nem is sikerült nekem írni róla, annál nagyobb szeretettel szántam az időt ennek a közel 400 oldalban felvonultatott, szárnyas szavakban kifejezett gondolatok, a bátor hős kalandjainak élvezetének… Ezekre a kihívásokra olvastam el:
Ez egy el"mellőzött" kötelező olvasmány volt részemről a gimiben, és úgy gondoltam, ez már így is marad, és hogy soha nem veszem a kezembe. Örülök, hogy másként lett…
Legérdekesebb és legizgalmasabb rész volt a kalandos utazás hazafelé, legmeghatóbb részek pedig azok, amelyben a szolga hűségét, a fia és felesége ragaszkodását és kitartását tárta elénk – valamint Odüsszeusz önmegtartóztatása tetszett még – hogy nem omlott azonnal felesége nyakába, hanem kereste a megfelelő pillanatot a találkozásra…
1/ Éljen az ókor, avagy olvassunk klasszikusokat! (@stancili1)
2/ Csökkentsd a Várólistádat 2012 (10/4) (20/5)
3/ Könyvespolcom rejtekében (@cherryd)
4/ SOHA ne mondd, hogy SOHA! (@MiaMonaஐ)
5/ Tripla esemény a kötelező olvasmányok jegyében. (@Ciccnyog)
Karc:
@Nessa: http://moly.hu/karcok/141654
Elolvasva a két homéroszi(?) eposzt, ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy megnézzem a belőlük készült két leghíresebb filmet: terítéken
a Trója (2004) ( http://www.filmkatalogus.hu/Troja–f13296 ; http://www.imdb.com/title/tt0332452/ )
és az Odüsszeia (1997) ( http://www.filmkatalogus.hu/Odusszeia–f1890 ; http://www.imdb.com/title/tt0118414/ ).
A Tróját már korábban is láttam, de azért megért egy újranézést az „inspiráló mű” ismeretében. Ugyanis a készítők nem árulnak zsákbamacskát – ha csak a stáblistán is, de egyértelműen kiírják, hogy csak ihletadóként használták Homérosz Íliászát.
Ezt komolyan is kell venni, mert a Trója rengeteg mindent kihagy, átír, más megvilágításba helyez a történetből. Sőt, hozzá is tesz: a sztori Hektór temetési szertartásától kezdve a falovon át Akhilleusz lenyilazásáig más mondákból, illete művekből (pl.: Vergilius: Aeneis ) táplálkozik, ezek az Íliászban egyáltalán nincsenek benne. Plusz a szerelmi szál Briszéisszel sem ilyen direkt az eredetiben, de hát kellett valami romantika a női nézőknek. Persze ez nem baj, mert így kerek a mese. :)
Ami még jó benne, az egyrészt pár jól eltalált jellem, a szereplők ábrázolása. Hogy csak a főszereplőket említsem: ahogy az eposzban is Hektór volt a kedvencem, úgy a filmben is az maradt Eric Bana alakításában. Brad Pittnek pedig úgy sikerül megfognia Akhilleusz önteltségét, makacsságát, gyerekes sértődöttségét, hogy közben néha egészen szimpatikussá teszi a karaktert.
Másrészt a látvány az ütős, úgy mindenestől. Ezért már megéri megnézni a filmet, mert akár hiteles, akár nem, nagyon jól mutatnak a helyszínek, a kosztümök, a csatajelenetek; Akhilleusz és Hektór párbaját is szépen megkoreografálták.
Szórakozásként, és az Íliásztól függetlenítve (nem úgy, ahogy én :P) érdemes megnézni, az érzékszervi élményekre koncentrálva, és akkor élvezhető. :)
Az Odüsszeia sokkal könyvhűbb a Trójánál – bár az Aeneis és egyéb források itt is befigyelnek, és a kalandok felsorolása sem teljes, úgyhogy nem (csak) ebből kell dolgozatra készülni. ;)
Nagyon hosszú, megvan 3 óra is, és mivel egy kb. 15 éves TV-filmről van szó, nem olyan élményt ad, mint egy hollywoodi produkció. De ahol elmarad látványban, azt pótolja hangulatban. Az elején tényleg furcsa volt az egyszerűbb képi világ, de valójában inkább így lehetne elképzelni az eposzok hátterét – nem minden a csilli-villi páncélzatról, a szuperszínes kelmékről, és a ragyogó palotákról szól, bár azok kétségtelenül jól mutatnak. ;) A végére mindehhez hozzá lehet szokni (van rá idő :D), és a szereplők is szerethetőekké válnak.
A történetből – a Trójával ellentétben –, nem hagyják ki az istenek világát sem, többször megjelenik Pallasz Athéné (Isabella Rossellini) és Hermész is, akik a többi olümposzi mellett az eposzok kulcsszereplői. Az Odüsszeuszt alakító Armand Assante mellett ismertebb nevek lehetnek még a szereplőgárdában Venus Williams, mint Kalüpszó és Christopher Lee, aki az alvilági Teiresziászként tűnik fel. Bár a kalandokat erősen megvágták, ez a film mégis alkalmas a cselekmény rendszerezésére, mert nem a visszaemlékezés és a valósidejű elbeszélés közti ugrálásból áll (ahogyan az eredeti mű), hanem kronológiai sorrendben ismerteti a történéseket, elejétől a végéig.
Szolid, szerethető feldolgozás, de magát az Odüsszeiát ez sem pótolja. Kiegészítésnek viszont nagyon jó, pont az általános könyvhűség mellett jelentkező különbségek miatt. Egy nagyobb költségvetésű, modernebb produkciót azért még elbírna az eposz, hátha egyszer készítenek belőle. :)
Kapcsolódó könyvek: Homérosz: Iliász · Homérosz: Odüsszeia
http://moly.hu/kihivasok/intertextualitas-dalszovegekben kihíváshoz kapcsolódóan
Irodalmi alkotásokat feldolgozó metal/rock konceptalbumok
Itt bele is lehet hallgatni: http://moly.hu/polcok/konyvek-amik-metal-es-rock-konceptalbumokat-ihlettek
Mastodon – Leviathan (2004)
Második albumuk, a Melville Moby Dick című regényén alapuló, 2004-ben megjelent Leviathan című koncept album
Ahab – The Call of the Wretched Sea
A doom metal együttes Melville Moby Dick című könyvét dolgozza fel, a zenekar neve szintén innen van.
Amorphis – Eclipse (2006), Silent Waters (2007), Skyforger (2009)
Mindhárom album a Kalevala egyes részeit dolgozza fel
Angra – Aqua (2010)
Az album koncepciója Shakespeare A vihar c. színművén alapul
Bob Catley – Middle Earth (2001)
A lemez Tolkien A Gyűrűk Ura c. regényét dolgozza fel
Cradle of Filth – Damnation and a Day (2003)
Egyes dalok Milton Elveszett Paradicsom c. művét dolgozzák fel
Domain – The Chronicles of Love, Hate and Sorrow (2009)
Goethe Az ifjú Werther szenvedései c. művén alapul
Drivhell – A Journey as a Life (2009)
Italo Calvino Láthatatlan városok c. művét dolgozza fel
Jag Panzer Thane to the Throne (2000)
Shakespeare Macbeth c. drámáján alapul
Manticora – Hyperion (2002)
Dan Simmons Hyperion c. könyvét dolgozza fel
Misanthrope – IrremeDIABLE (2008)
Baudelaire életét és verseit dolgozzák fel francia nyelven
Royal Hunt – The Mission (2001)
Ray Bradbury Marsbéli krónikák c. művén alapul
Symphony X – The Odyssey (2002)
Az albumot záró epikus címadót, a görög hős Odüsszeusz története inspirálta
The Odyssey" – 24:14
"I. rész – Odysseus Theme/Overture
"II. rész- Journey to Ithaca
"III. rész – The Eye
"IV. rész – Circe (Daughter of the Sun)
"V. rész – Sirens
"VI. rész – Scylla and Charybdis
a) Gulf of Doom
b) Drifting Home
"VII. rész – The Fate of the Suitors / Champion of Ithaca
Symphony X – Paradise Lost (2007)
A lemez John Milton Elveszett Paradicsom című művét dolgozza fel.
Blind Guardian – Nightfall in Middle-Earth (1998)
A cselekmény kizárólag J. R. R. Tolkien A szilmarilok című művén, az elveszett mesék
könyvén alapul és Középfölde első korszakáról szól. A szövegek a szilmarilok lopásától a második korszak hajnaláig terjednek.
Cross Borns – Kalandozás Középföldén (2001)
A zenekar 20 dalban dolgozta fel Tolkien A Gyűrűk Ura című könyvét
Sepultura – Dante XXI.
A sötét apokaliptikus hangulatú lemez Dante Isteni színjáték c. epikus költeményét
dolgozza fel.
Sepultura – A-Lex (2009)
Burgess – Gépnarancs c. regényét dolgozták fel
The Dethroners – Tragedy of Man
A magyar zenekar 15 angol nyelvű dalban dolgozta fel Madách Imre Az ember tragédiája
című művének 15 színét
Stormwith – Shogun (1994)
James Clavell – A sógun c. könyvét dolgozza fel
Vanden Plas – Christ O (2006)
Dumas – Monte Cristo grófja c. regényén alapul
Salvus – Imago
A magyar zenekar ezen a lemezen három dalban dolgozta fel Kafka Az áváltozás c. novelláját
Die Toten Hosen – Ein kleines bisschen Horrorschau (1988)
A német punkrock zenekar Burgess Gépnarancs című kultuszregényét dolgozta fel
Cradle of Filth – Midian (2000)
Az album szövegeit Clive Barker Az Éjszaka Gyermekei című horror-fantasy könyve ihlette
Saturnus – Veronika Decides to Die (2006)
Paulo Coelho Veronika meg akar halni c. könyve ihlette a dalokat
Ajánlott bejegyzések: