Faludy György – Eric Johnson: Jegyzetek az esőerdőből
vannak könyvek, amiknek sosem szeretném, ha vége lenne… sosem szeretném őket becsukni, mert félig-meddig magányossá tesznek – így vagyok ezzel a könyvvel is: becsuktam, és elveszítettem egy barátot…
nagyon sok mindent megtanított velem ez a könyv, ami tulajdonképpen Faludy 7000 (!) oldalas jegyzetfüzeteinek egy kivonata: optimizmusod, derűd, emberekkel szembeni megbecsülésed, feleségeddel, nőkkel szembeni mérhetetlen tiszteleted, kitartásod, hazaszereteted legyen mindig veled, bárhol is vagy, és így sose veszítheted el emberségedet, emberi mivoltodat, bárhol is vagy…
nagyon sok szép emléket osztott meg velem a szerző, amelyek valahányszor nyitottam is ki a könyvet, felüdítettek, örömet okoztak, megnevettettek, megfiatalítottak…
takarékoskodtam az olvasással, a táskámban hordtam, és kifejezetten akkor vettem elő, amikor tudtam, hogy hosszan tartó olvasásokra nem számíthatok; annyit lehetne idézni belőle: egy részletet a gondolatiságért, egy másikat az átélt borzalmakról, egy harmadikat a családi történetek közül, a következőt az ismerőseivel közös emlékekről, egy másikat pusztán a poén kedvéért, egy következő másikat az irodalmi ismereteiről, vélekedéseiről…stb. stb… nagyon sok minden lenne, amit olvasás közben úgy éreztem, meg kell osztanom veletek, de ez lehetetlen, ezért hát arra buzdítlak titeket, hogy olvassátok el ezt a könyvet.
újra átlapoztam az általam megjelölt gondolatokat (bőven volt belőle), végül aztán átértékeltem – igaz, hogy az elolvasással és a könyv becsukásával elszakadtam egy könyv-baráttól, de a beszélgetőtárstól nem…
(szoktam levonni helyesírási hibákért, elütésekért – ez a könyv hemzseg az elütésektől, nem méltó a kiadás minősége a szerző szellemiségéhez, ha azt is megjegyezzük, hogy milyen szellemes gondolatai vannak pont ebben a könyvben a magyar helyesírási szabályok egyes pontjainak megváltoztatásáról… szívem szerint levonnék, de most kivételt teszek…nem szabad lett volna ennyi hibával ennek a könyvnek megjelennie…)
Idézetek:
számomra kedves:
1955-ben nagyon ritka volt a taxi Budapest utcáin. Feleségemmel a Városliget mögött laktunk, és egy alkalommal a Pasaréti úton vendégeskedtünk. Jóval éjfél után vágtunk neki a hetvenöt perces útnak. Mindketten gyengék voltunk még: Zsuzska pesti, én a recski éhezéstől, és az utána következő hónapok sovány kosztjától és fáradalmaitól. Néhány hónappal korábban, közvetlenül Andris születése előtt Zsuzskával, aki már érezte a szülési fájdalmakat, gyalog mentünk be a kórházba két kilométerre, mert nem volt pénzünk villamosra. Ekkor azonban pénzünk már volt, mert a Szépirodalmi Kiadónál börtönből szabadult barátom, Szász Béla került vezető pozícióba és adott mindkettőnknek fordítani valót; de erőt még mindig nem sikerült gyűjtenünk.
A fogaskerekű állomásánál, legnagyobb csodálkozásunkra, üres taxi várakozott. Mégsem csodálkoztam, mikor a nyitott ablakhoz mentem és a vezető fejét rázta: „Nem látja, hogy el vagyok foglalva?” Könyvet olvasott. A könyv alakjáról rögtön láttam, mit olvas. „És legalább érdekes a könyv?” – tudakoltam. – „Elsőrangú” – felelte. – „Örömmel hallom”, – állapítottam meg. „Minek örül?” – kérdezte kellemetlenkedő hangon. – „Mert ezt a könyvet én írtam” – feleltem szórakozottan. Nem akarta elhinni, úgyhogy elő kellett vennem a személyi igazolványomat. Erre hátranyúlt és kinyitotta a taxi ajtaját. Mikor kiszállítunk és fizetni akartam, nemet intett és gázt adott a kocsijának.
p. 24. Villon Kiadó, Budapest, 2003.
… az ipar és közlekedés lépésről lépésre és fenyegető bizonyossággal pusztítja el a fákat, a növényzetet, magát a termőföldet, a vizeket és mérgezi a levegőt. Mindegy, hogy a jövőben – nyolcmilliárd vagy kettő – lesz a föld lakossága: ha a föld nem terem és a levegőt nem lehet belélegezni, elpusztulunk. Erről van szó, nem kevesebbről.
p. 138. Villon Kiadó, Budapest, 2003.
Feleségem mindig törékeny volt, mint Botticelli nőalakjai; a munkásparadicsomban töltött hosszú évek még tovább aláásták egészségét. Nem volt elég teje a gyerek táplálásra és ezért elment a kerületi tanácshoz, hogy utalványt kérjen tejporra. „Sajnálom” – mondta a szociális gondozást vezérlő elvtársnő –, „de a férjének nincs szociális biztosítási száma és ezért magának nem jár tejpor”. Zsuzska könyörgésre fogta a dolgot, miután tejporhoz más módon nem lehetett hozzájutni. „Segítsen saját magán” – szólalt meg végül az elvtársnő. – Ha nyilatkozatot ad és aláírja, hogy nem Faludy György a gyermek apja, hanem másvalaki, vagyis a kisded törvénytelen, úgy azonnal utalványozom magának a lányanyáknak járó adagot."
Szerencsére sikerült tejet szereznünk egy jóbarát segítségével, aki nem a kommunista párt tagja volt. Azóta, akár Gorbacsov, akár másvalaki emlegeti a szocialista törvényességet és erkölcsöt, ez a jelenet jut eszembe és viszolygok.
p. 105. Villon Kiadó, Budapest, 2003.
ARANY JÁNOS ÉS AZ ÉRDEMKERESZT. 1868-ban Arany Jánosnak küldönc hozta szállására az Akadémia épületébe a Belügyminisztériumból a sárga papírba csomagolt, spárgával átkötött, hatszorosan lepecsételt selyemdobozt az arany érdemkereszttel. Ferenc József adományozta, a belügyminiszter előterjesztésére. Arany János Deák Ferenc és a kiegyezés hívei közé számított, de a szabadságharc és Petőfi emlékétől sohasem szakadt el és Ferenc Józsefet nem állhatta, mint ahogy a Walesi bárdokból is kiderül. Azonnal értesítette a belügyminisztert: az érdemrendet nem fogadja el, mire az visszaüzent: nem teheti, a kitüntetést a Hivatalos Lap előző nap már közölte. Ezután Arany sem tehetett egyebet, minthogy az érdemkereszt csomagolópapírjára ezt írta:
Hasfájásban szenvedek,
Érdemkeresztet küldenek,
Ha csak egyet tojhatnám,
Száz keresztért nem adnám.
A versikét évtizedekig titkolták, bár lassanként mégis elterjedt. arról viszont senki sem tudott, hogy Arany halála után fiókjában felbontatlanul találták a spárgával átkötött, hatszoros pecséttel ellátott selyemdobozt. Nem próbálta fel hajtókáján a tükör előtt, mikor egyedül volt, sőt meg sem nézte. (Vámbéry Rusztem közlése New Yorkban, 1942 táján.)
172-173. oldal (Magyar Világ KIadó, 1991)
A patriotizmus nemes és egészséges érzés és humanista, voltairiánus vagy liberális értelmezésében semmi köze a nacionalizmushoz. Vagy, pontosabban: a hazaszeretet a fiatalemberhez hasonlítható, aki rajongva szereti édesanyját, míg a nacionalizmus a kamaszhoz hasonlítható, aki éppen nemi erőszakot ejt mamáján. A nacionalizmus elengedhetetlen kelléke a parádézó és hivalgó hadsereg, mely a díszlépést veri a macskaköveken, ahogy a budapesti Dózsa György úton láthattuk; macskaköveken, mert hadseregre van pénz, aszfaltra nincsen. A nemi erőszakot pedig azért említettem, mert a díszlépés fiatal ágyékokban a katonazenével együtt érzéki csiklandozást kelt, az öregekben pedig a nemi kielégülés boldogító emlékét idézi fel. A dÍszelgő hadsereg nyomát tankok követik, majd a harminckét kerekes teherautókon elfekvő fallikus rakéták. Ha ezeket felállítják, itt a háború.
156-157. oldal (Magyar Világ KIadó, 1991)
Azt hiszem, nem kell külön emlegetnem a jó színielőadás vagy jó film keltette illúziókat, melyek magukkal ragadják a nézőt, a valóságnál jóval erősebben. Regények olvasása hasonló eredményekkel jár. A híres magyar színésznő fiatal korban egyáltalán nem olvasott könyvet. Szeretője szégyellte a művésznő tudatlanságát és addig kérlelte, míg egyszer, ebéd után, hasra feküdt ágyán és kelletlenül olvasni kezdte Stuart Mária egyik, széles körben ünnepelt és gyatra regényes életrajzát. Amikor lovagja ozsonnázni hívta, kézlegyintéssel utasította ki, annyira belejött az olvasásába. Estére a férfi újra megjelent és figyelmeztette: öltözködjék fel, hiszen vacsorára hivatalosak a Nemzeti Színház igazgatójánál. A színésznő fel sem emelte fejét a könyvből és felháborodottan kérdezte: „Most akarsz megvacsoráztatni, amikor mindjárt visznek a vérpadra?”
152-153. oldal (Magyar Világ KIadó, 1991)
Árisztotelész megállapítása szerint a boldogság az egyetlen jelenség a világon, melyet önmagáért, azaz tisztán és egyedül a boldogságért kívánunk. Ez a legfőbb jó, a suummum bonum, akármennyire is különbözzék is ennek a legfőbb jónak, vagyis az élet céljának, individuális meghatározása.
(…)
Boldog embertől boldogsága okát tudakolni olyasmi, mintha az ember kilencven esztendős aggastyántól akarná hallani a hosszú élet titkát. Nem tudja. Mégis, ha sarokba szorítanak, valahogy ilyesmit mondanék: " A barátság és a szerelem állandó jelenléte és a hatalomvágy, a kapaszkodás és a pénzszerzés ingerének állandó távolléte már maga is boldogság. Jelentős segítséget ad a boldogsághoz a fontos, vagy fontosnak képzelt tevékenység. Mindegy, akár testi vagy szellemi aktivitásról van szó. Nehéz depressziót érezni, ha az ember kertjében rózsafákat ültet vagy éppen verset ír. És mindez akkor is aktivitást jelent, ha passzív formában jelentkezik – vagyis, ha az ember zenét hallgat, könyvet olvas, figyeli a természetet, festményekben gyönyörködik. Akármerre indulok, egy-egy nagy lépést teszek mérföldes, mesebeli csizmában a boldogság felé.
Az ihletett elfoglaltság, mint ahogy ezer évvel ezelőtt Ávicenna írta, »frissíti és tisztítja az ember életnedveit« és ugyanekkor nem ad néki módot és időt, hogy beteges gyötrődéssel rágódjék azon, ami volt, lett volna, lesz, vagy esetleg lehet ővele.Sőt, hogy tovább bicegjek ezzel a gondolatsorral ösvényeimen, hozzáfűzhetem: boldognak lenni annyit jelent, hogy az ember szolidan és teljes erejével a jelenben és a jelennek él, és ugyanekkor elnéző , sőt olykor lenéző mosollyal figyeli tulajdon jelenét.
121-122. oldal (Magyar Világ KIadó, 1991)
Budapest, 1946. Szép Ernőt mentem meglátogatni. A kis hotelben lakott a Margit-szigeten. Alkony után értem ki. A szálló portása – vagy tulajdonosa? – érdeklődésemre azt mondta, hogy a költő a bokrok közt van. Aztán elmagyarázta. A közeli padokon a bokros előtt, esténként szerelmespárok ültek és a rigók (vagy csalogányok?) füttyét hallgatták. Az ostrom ágyúzása elkergette a rigókat. A szerelmespárok most újra kijárnak és a madarak énekét hallgatják. Nem tudják, hogy az öreg költő beguggol a bokrok közé és ő fütyül nékik.
96. oldal (Magyar Világ KIadó, 1991)
Miért szeretem a madarakat? Mert az ember mellett az egyetlen élőlények, melyek jókedvükben fütyülnek és énekelnek.
95. oldal (Magyar Világ KIadó, 1991)
Nem tudom, leírtam-e egyetlen verssort életemben, melyben van annyi szelíd zeneiesség, mint amikor egy kinyúló béka a vízbe loccsan? Aligha.
20-21. oldal (Magyar Világ KIadó, 1991)
Kanada országútjain, tengertől tengerig, elgázolt őzek, rókák, mókusok hevernek. Elgázolt mosómedvét még sohasem láttam. Egyszer, földszinti ablakból nagyobb út mentén figyeltem a túlnani árkot, ahol négytagú mosómedvecsalád – apa, anya, két gyerek – készült, vagy inkább mondhatom, tervezte az átkelést. Az egyik szülő, reflektorszerű, ezüstfényű szemével jobbfelé, a másik, közvetlenül mellette, balfelé figyelte az utat. Sokáig várakoztak: mindig érkezett jármű valamelyik irányból. Végül az egyik – felteszem, a hím – gyönyörű ujjaival intett, mire valamennyien kiugrottak az árokból és egy pillanat múlva eltűntek a másik árokban, az én oldalamon.
Testvérek – gondoltam. Így emigráltunk mi is a világ határain át.
19-20. oldal (Magyar Világ KIadó, 1991)
Magyarországon emberemlékezet óta személynevet nem rövidítettünk iniciáléra; Petőfi Sándor volt a név, nem Petőfi S. De a szovjet felsőbbség parancsára lassanként divatba jött, hogy a személyneveket, orosz módra, csak kezdőbetűikkel írták ki. Vagyis Vlagyimir Iljics Lenin helyett V. I. Lenin, Victor Hugo helyett V. Hugo. Jó még, hogy az utóbbi születése után 150 esztendővel megnevettette a Magyar Rádió hallgatóit. Az epizód odahaza közismert. A budapesti rádió bemondója így kezdte: „Ma ünnepeljük Ötödik Hugo születésének százötvenedik évfordulóját.”
16. oldal (Magyar Világ KIadó, 1991)
Ha a kommunisták végül megbuknak – ami nagyon kívánatos –, a kapitalisták példátlan elszemtelenedése következik.
83. o.
Valaki egyszer azt állította, hogy sok könyvet felejtettek el méltatlanul, de egyetlen könyvet sem őriztünk meg érdemtelenül.
43. o.
Karcok:
kisfiam kb. 6 éves volt, amikor hirtelen varrhatnékja támadt – keze ügyben volt egy boríték, amin kijelölt kék cérnával egy kis négyzetet, és abba piros színnel pedig egy kicsi szívet, egyszerű, ki-be, ki-be technikával – nekem: anyának!… akkor ez a könyv volt az éjjeliszekrényemen… ez a szívecske lett a könyvjelzőm…
Faludy György érdekes listája:
"Néhány személy a világirodalomból, kikkel szívesen ülnék vacsorázni:
Aljosa és Ivan Karamazov,
Grusenka,
Encolpius,
Hadrianus császár,
Álkesztisz,
Coignard Abbé,
Mme. Chauchat,
Settembrini,
Felix Krull,
Lucifer a Tragédiából,
Kakuk Marci,
Panurg és Pantagruel királyfi,
Nyikolka Turbin,
Seherezádé,
Szindbád, a tengerész.
A következő irodalmi szeméyliségekhez nem ülnék le, sőt lakásom ajtaján sem engedném be őket:
Emma Bovary és szeretői,
Karenina Anna,
Hans Castorp,
Thomas Buddenbrook,
Fjodor Pavlovics Karamazov,
Julien Sorel,
Maupassant valamennyi férfi- és nőalakja, a kurvák kivételével,
Becky Sharp,
Toldi Miklós,
Médea,
Csicsikov,
Pierre a Háború és békéből."
(26-27. oldal)
Én eddig kb. öt szereplővel találkoztam a fentiek közül olvasmányaimban, és nagyon érdekelne a molyok véleménye!
Nagyon sok Faludy által megemlített irodalmi mű jelenik meg a könyvben:
6.o.
Anatole France: Epikúr kertje
Sir Cyril Connolly: The Unquiet Grave (A nyughatatlan sír)
7.
A magyar helyesírás szabályai, 11. kiadás
13.
Simone Weil idézet
21.
valamelyik vaskos Gorkij-kötet
22.
Julien Benda: Az írástudók árulása
23.
Josef Pieper: Musse und Kult
40.
Szasa Szokolov: Skola dlja durakov (Bolondok iskolája)
42.
Johannes Bobrowski: Litván zongora, Levin mama
43.
Verlaine: Chanson d'automne
Kosztolányi Dezső: Ilona
Kááj Sigecu: verse
Christian Morgenstern: Galgenlieder
46.
Roloff Benny: In Italy
48.
Eros in Pompeii
49.
Petronius: Satyricon
50.
Robert Graves: Goodby to All
55.
Karen Blixen: Helsingőri estebéd
57.
Baudelaire: Une Charogne
65.
Micimackó
Lénárd Sándor: The Valley of the latin Bear (magyarul: Völgy a világ végén, Magvető, Bp. 1973.)
73.
Freya Stark gondolat
Kalevala
75.
Eüripidész: Médea
A romlás virágai
Federíco Garcia Lorca versei
78.
Karinthy Frigyes: Így írtok ti
82.
Seneca: Moráliák
83.
Petronius: Satyricon
84.
Arany János: Toldi
85.
Az utolsó évtizedek nagy könyvei: Híd a Drinán, A párduc, A paradicsom kapui
89.
Saint-Simon: Mémoires
Álkmán ógörög költőtől idézet
91.
Baudelaire: Les Fleurs du mal
92.
Gavin Maxwell: The Lords of the Atlas (Az Atlasz urai)
97.
Szolzsenyicin: Gulág
99. old.
Arszenyev: Derszu Uzala
Andrzejewski: Bramy raju (A paradicsom kapui) (Anthony Burgess méltatta)
Ivo Andric: Híd a Drinán
Dumitriu: Incognito
Umberto Eco: A rózsa neve
102.o.
Szophoklész idézet
Stephen Runciman: The History of the Crusades (A keresztes háborúk története)
110. o.
George Santayana idézet
Ávicenna utalás
111.old.
„Dante Pokla rendkívül érdekes olvasmány;a Purgatórium lapos, a Paradicsom egyetlen halálos unalom.”
Epikúrosz idézet
112.
Száádi: Gulisztán (Rózsakert) – Rehatsek Edvárd-féle angol fordítás perzsáról a legjobbak közül való
113.
The Birds of Garwal and Tehri (Garhuál és Tehri madarai)
Kingsley Amis: A kanadai humoristák antológiája, Marxista emberbarátok élete
116.
Jan Morris: The Matter of Wales (Beszéljünk Walesről)
119.
Magyar helyesírás szabályai, 1984-es, 11. kiadás
124.
Wolfgang Hildesheimer: Mozart-életrajz
126.
Rilke: Archaikus Apolló torzó, Orpheus-szonettek, Duinói elégiák
Szej Sonágon: Párna könyv
Voltaire: Micromegas
Thomas Mann: Der heilige Sinner
Yourcenar: Hadrianusz emlékiratai (Ántinoosz halála)
Thomas Mann: József
Eüripidész: Elektra, Médea
Isak Dinesen (=Karen Blixen bárónő): Hét gót novellája
130.
Országh László: magyar-angol nagyszótár
135.
Li Ju idézet
136.
J.B. Ballard: The Empire of teh Sun (A nap császársága)
138.
Bertrand Russel: Why I Am Not a Christian (Miért nem vagyok keresztény?)
139.
Arthur Rimbaud: Pán futása
140.
Alfred North: Principia mathematica
Trencsényi Waldapfel Imre: Világirodalmi antológia
144.
Varlam Salamov: Kolima
145.
Oszip Mandelstam: Hope Against Hope (Remény remény ellen)
146.
Enneádok könyve
154.
Karl Kraus idézet
157.
Arany János: Walesi bárdok
164.
Arany János balladái
167.
Atrhur Koestler: Roots of Coincidence (A véletlen gyökerei)
169-170.
Anatole France: Vörös liliom, Istenek szomjaznak, Pingvinek szigete, Lúdláb királyné konyhája, Epikúr kertje, Judeai helytartó, Fehér kövön (utóbbi két novella) – A Rózsafabútor a Gyulai Pál szerkesztette Olcsó Könyvtárban jelent meg.
174.
Ludwig Wittgenstein: Tractatus
175.
George Santayana: The Sense of Beauty (A szépség értelme)
181.
Iljin: A nagy futószalag
Legendák Derdzsinszkijről
Fagyejev: Az ifjú gárda
182.
Flaubert: Bouvard, Pecuchet
Dosztojevszkij: A Karamazov fivérek
Szolzsenyicin: Gulág
183.
Nagyezsda Mandelstam gondolata
183.
Koestler: Darkness at Noon
A teljesség igénye nélkül…
Ajánlott bejegyzések: