Ma egy új kifejezést tanultam a moly és tgorsynak köszönhetően. Szégyen, de nem ismertem orosz szakosként, mi az a ljubok...:-(
De most találtam a neten pár infót, ami elég is lesz nekem - kezdetnek - a téma tanulmányozásához. tgorsy lánya írt erről kandidátusi dolgozatot. Így merült fel.
http://www.posztinfo.hu/hir.php?id=4821
A „lubki” (lubok) az ország kultúrájának és művészetének gazdag és kifejező rétegét bemutató, orosz, kézzel készített, népművészeti lenyomatok elnevezése. Ezek a valaha népszerű, egyszerű, nyomtatott, kézzel színezett képek elevenen jelenítik meg a múlt átlagembereinek életét és kinézetét, mindamellett magával ragadó oldaláról ismertetik meg az ország történelmét. „Nincs nemzeti kultúra, mely teljes megértésre találhatna olyasfajta jelenség nélkül, mint a népművészeti lenyomat.” (Alla Szitova)
Ezeket az egyoldalas nyomtatványokat először friazsszkije-nek (ford. „Nyugatról jövő”), később „vicces hírlapoknak” és hosszú ideig csak prosztovszki-nak (ford. „egyszerű dolgok”), az „átlagemberek képeinek”, esetleg népi véseteknek vagy népi metszeteknek nevezték. Népi lenyomatok ismertek voltak sok más országban is (a Távol-Keleten már korán, a 8. században felbukkantak, Nyugat- Európában a 15. századtól terjedtek el); Oroszországban a 17. század közepén jelentek meg és fennmaradtak egészen a 20. század elejéig. Az orosz elnevezésük (Lubok) eredete még mindig nem tisztázott, de általában az alábbi négy lehetőséget említik: A szó „lubok” származhat a „lub”-ból, melynek jelentése: idősebb hársfák kérge alatt lévő vékony faréteg. A „lub” csupán körülbelül egy inchnyi vastagságú volt, mély vésésekre így nem alkalmas, inkább szárítva és préselve, a Régi Oroszországban lámpaszerkezetek és íróeszközök alapanyagául szolgált. Egészen a 19. századig bevett szokás volt a falvakban ebből a „lub”-ból készült képírásjelekkel ellátott fatáblák használata a falu határának jelzésére. Lehetséges, hogy ezek az egyszerű úgynevezett „lub-képek” inspirálták a későbbi papírra nyomtatott változatokat. A fiatalabb fákon, a kéreg alatti réteg („bast”- fércelés szavunk valószínűleg ennek a jelentéséből alakult ki ) sokkal puhább és vékonyabb volt, de ezt is „lub”-nak nevezték. Mivel ezt a „bast”-ot Oroszországban évszázadokon keresztül használták, hiszen alkalmas alapanyag volt kosárszövésre és cipők készítésére, illetve különböző tárgyak világos színű mintákkal való festésére, néhány szakember a lubok nevét innen eredezteti. Hogy a problémát még összetettebbé tegyük, a Közép-Oroszországban található hársfafajták puhábbak, könnyen faraghatóak, így azokat fagátak készítésére használták, ezeket pedig szintén „lub”-nak nevezték. Talán a végső termék (a kép) neve magából az anyagnévből (hársfa) ered. Végezetül, néhány lubok-tudós a név eredetét a szőtt „bast”-ból készült kosarakra vezeti vissza, mivel az utcai árusok és a képek terjesztői portékáikat ilyen kosarakban cipelték; máig is lubjanka –nak hívják oroszul a szőtt bogyósgyümölcsök tárolására alkalmas konténereket. Mások nem értenek egyet ezzel az etimológiával, indokolva azzal hogy maguk a lapterjesztők nem hívták a nyomtatványokat lubki-nak, viszont különböző olyan neveket használtak, amelyekből következtethetünk a képek eredetére és származási helyére ( friazsszkjie, szuzdal’szkije –- a Nyugatról, Szuzdal-ból ), készítésükre ( prosztoviki – egyszerű vagy nyers dolgok ) vagy akár a témájukra (bogatyri, konnitsy, prazdniki – nagyszerű hősök, lovasok, szentek ünnepei ). Egy korabeli nézőt lenyűgöznek és meglepnek a lubok feltűnő színei, kifejező vonalai, kiegyensúlyozott kompozíciói, a rajzok bizonyos fokú naiv egyszerűsége, az enciklopédiai érvényű témák és a hatalmas mennyiségű képek közé foglalt szöveg. A különleges lubok stílus az orosz ikon-, és kéziratfestés hagyományainak és a nyugat-európai fametszetek gondolatvilágának és témáinak ötvözete. A nyugati nyomtatványok bebizonyították az orosz művészeknek, hogy a nyomtatás egy hatékony módja lehet a sokszorosított képmásolatok elterjesztésének, emellett pedig nagyon sok téma és kompozíció forrásaként szolgáltak számukra. A lubok örökölte az ikonfestészetből a legfontosabb alakok aránytalanul nagy ábrázolásának hagyományát, nem használt sem légi, sem matematikai perspektívákat, inkább egy olyan perspektívát, amely többszörös nézőpontra alapozott, és amelyet jobb szó híján, fordítottnak vagy ellentétesnek neveztek. Ezeken felül, az idő egysége ugyanannyira befolyásolta a lubok művészetét, mint az ikonfestészet kompozícióit. Egy kép gyakran ábrázolta egyszerre több pillanatát is a történetnek a hős, vagy hősök különböző helyeken való megjelenésével.
Végeredményben, a lubok világos, vidám és közérthető volt, csakúgy mint sok novgorodi és déli ikon, amelyeket a népi hagyományok befolyásoltak.
A képeket temperával színezték, azzal a festékkel amit a festők használtak; de a képek színezésénél a temperát vízsűrűségűre hígították, ami lehetővé tette, hogy maga a rajz is látszódjon. A négy legkedveltebb szín a piros, a sárga, a zöld, és a lila volt. A legkorábbi képeket fatáblákra nyomtatták. Ez azért volt, mert az anyag nem engedte, hogy a művész a képeken terjedelmesebb részleteket ábrázoljon, vagy nagyobb szövegrészeket illesszen be, míg a fametszetek kompozíciói monumentálisak és letisztultak, zavartalanok és kifejezőek voltak. A rézmetszetek bevezetése a korai 18. században drámaian kiterjesztette a képek informáló, tanító, szórakoztató képességét, mivel a réztányérok sokkal precízebb közvetítő közegnek számítottak komplex témák bemutatására, több alak és magyarázó szöveg megjelenítésére. Azonban a fatáblákból réztányérokba való átmenet folyamatában a képek elvesztették kompozícióbeli tisztaságukat, a tervezés kiegyensúlyozottságát, világos színvilágukat. A színezés minősége csökkent; számolva a sok képről készített másolattal, a színező olykor már használt fatáblák festékfoltjaiból dolgozott, hogy a gondosan megrajzolt terveket azokkal borítsa be, a határvonalak és a részletek figyelembevétele nélkül. Viszonylag tömör megjelenésével ugyan, de a lubok reagált az ország életében bekövetkező változásokra, és közkedvelt eszközzé vált az emberek számára, hogy kifejezzék érzéseiket a napi eseményekkel, hittel, hagyományokkal, és eszményekkel kapcsolatban. Találóan úgy nevezték, hogy „egyfajta tükre ez az emberek lelkének”.
Ilyen hatalmas tartalmi változatosság mellett, a lubok-at tematikus kategóriákba való felosztása nem könnyű. A nyomatok legnagyobb gyűjtője és katalogizálója, Dmitrij Rovinszkij, egy nagyon részletes osztályozást alakított ki. Ennek megfelelően, a legfőbb lubki-kategóriák a következők voltak: ikonok és az Evangélium ábrázolások; a nők értékei és bűnei; tanítás, abc, számok; naptárak és évkönyvek; könnyű olvasmányok, regények, népmesék, hőslegendák; történetek Krisztus szenvedéseiről, a Végítélet és a mártírok szenvedései; kedvelt kikapcsolódások, mint a Maslenitsa ünnepségek, bábkomédiák, részegség, zene, tánc, és színházi játékok; viccek és szatírák Rettenetes Iván vagy I Péter cárokról; szatírák idegen forrásokból; népi imádságok; és a kormány által szponzorált képes információs lapok kiáltványokkal és hírekkel. A gazdag lubok anyag áttekintését megkönnyítendő, Rovinszkij kategóriái összesűríthetőek a következő átfogó témakörökbe: vallás, szatíra, mindennapi élet, bohócok, udvari bolondok és együgyűek, információk és hírek, irodalom, vegyes témák, amelyek magukban foglalják az asztrológiát, állatok és madarak képeit, reklámokat, horoszkópokat, és képeket a fejetetejére állt világról. Ez az osztályozás nem pontos, néha a témák között húzódó határvonalak inkább elmosódnak. Példának okáért, „Az Uzsorás Kellemes Álma” úgy osztályozható, mint egy szatíra a kéregető uzsorásokról és a zálogkölcsönzőkről. Másrészről viszont, ha valaki észben tartja, milyen széleskörűvé és általánossá vált az elzálogosítások és a pénzkölcsönök üzlete iránti érdeklődés a 19. század közepétől Oroszországban (Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés), és ha felfigyel a kép különböző „realisztikus” részleteire, a lenyomatot a mindennapi élet egy jeleneteként is értékelheti.
Sipos Viktória
a folytatás már csak a képek miatt...
http://www.johncoulthart.com/feuilleton/2006/06/20/hollywood-goes-lubki/
The Terminator
The lubki (sing. lubok), simple printed pictures coloured by hand and often called broadsides, popular prints, folk prints, folk etchings, or folk engravings, are a vivid and fascinating page in the history of Russian culture. Folk prints were known in many other countries (in the Far East as early as the eighth century and in Western Europe from the fifteenth); in Russia they appeared in the middle of the seventeenth century and survived until the beginning of the twentieth.
The Matrix
Impossible to trace the provenance of these things since the page they’re from is in Russian but they’re hilarious. I still haven’t worked out all the movies they’re supposed to be depicting but that’s part of the fun. Would be nice to have a translation of the inscriptions also.
Via BibliOdyssey.
http://tars.rollins.edu/Foreign_Lang/Russian/Lubok/lubsatir.html
Secular content appeared in the folk print only in the first quarter of the eighteenth century. These worldly themes were a response to the secularizing policies of Peter the Great and to his program of reforms that affected all aspects of Russian life, turning the patriarchal and backward Russia into a modern and westernized empire. Of course, the forcible europeanization and secularization of the country found many opponents, especially among the streltsy, the Old Believers, and the conservative members of the upper classes. The satirical prints seem to reflect popular anti-Petrine feelings. Most traditionalists found the tsar's reforms controversial and difficult to accept. One of the best known lubki directed against Peter's policies is The Barber Wants to Cut Off an Old Believer's Beard, a protest against the forcible shaving of beards and mustaches.
Yaga Baba Rides Off to Fight the Crocodile, can be interpreted as an Old-Believer satire on Peter and his wife Catherine, since the adherents of the "old faith" called Peter "the Crocodile," and the figure of Yaga Baba (a reversed name of the witch in Russian fairy tales, Baba Yaga), shown in the print wearing the traditional Estonian costume, is a mockery of Catherine, a native of Estonia. As if to avoid any possible misinterpretation of the woodcut's subjects, the author placed a little picture of a ship in the left bottom corner, hinting at Peter's love for ships and his creation of the Russian navy.
he tsar, his wife, and his reforms were not the only objects of the lubok's satire. The prints soon started poking fun at societal vices and mores. Pan Tryk and Khersonia criticized loose morals and frivolity of the nobility. The Male Cock-Rider and The Female Hen-Rider, adaptations of German and French pictures, ridiculed maritial infidelity and cuckolded husbands. The Judgement of Shemiaka and The Tale of Ruff Ruffson, based on the popular seventeenth century democratic tales with the same title, satirized the court system and corrupt judges. The Glorious Gobbler and Merry Bibbler, a reworking of the French illustration to Gargantua's feast, laughed at intemperate eating and drinking.
The Dutch Quack Doctor and Pharmacy Proctor chided old ladies who believed that a miracle-machine of a quack could make them look and feel younger. The Money Devil criticized avarice, and The Proverb: Even Though the Snake Is Dying, Still to Grab the Grass It's Trying, with the text written by the poet and dramatist Alexander Sumarokov, was directed against bribe-taking. It depicted a clerk who became so accustomed to asking for and taking bribes that he even tried to get money from Death when it came for him. This Rule Since My Youth I've Been Promoting, another one of many prints which warned against the demoralizing power of money, depicted a young woman willing to make love to a bull, as long as she were paid for it.
he popular I Am the Hop High Head, Greater Than All the Fruit of the Earth, was a stern warning against drunkenness.
The Return of a Man from Yaroslav Home presented a didactic and funny anecdote about a young man sent from a provincial town to the capital to find a job and to help his family by sending money home. Summoned back by his father, he claims that his job in a restaurant barely allows him to survive. The humor of the print lies in the figure of the young man, who is fat and round and who talks about his "difficulties" while "rubbing his belly."
The Moneylender's Pleasant Dream shows a company of devils helping the moneylender count his profits and stash the money neatly in sacks while The Wedding of the Bear Mishka the Clubfooted is a mild parody on merchant or petty clerk weddings, arranged to impress the invited guests.
The biting satire of the prints inevitably drew the ire of the authorities. As early as 1721, a decree of the Petrine government ordered that all the production and selling of prints had to be approved by the Holy Synod. A year later the government began to censor the religious prints and in 1723 the prints depicting the members of the ruling family. In 1731, the decree which prohibited buying or selling "poorly made" pictures, attempted to restrict the prints by addressing the question of their quality. The measure was repeated, with additional restrictions imposed on the imperial portraits and images of saints, in 1744, 1747, and 1760. The next year, all the "poorly made" boards and prints of saints were confiscated. Catherine II required that all the prints be approved by the Bureau of Decency (police headquarters); no wonder that even at the time of social strife and peasant unrest the pictures showed scenes galantes, flirting couples, beauty mark registers, and advertisements. In 1839, during the oppressive rule of Nicholas I, an official decree subjected all the prints to censorship; the signature of the censor became an obligatory part of each picture. The most damaging action against the lubok was the 1851 decree to gather and destroy all the old uncensored plates. The rich heritage of Russian folk print practically ceased to exist and the new pictures, requiring the official sign of approval, could not even come close to the older ones in the intensity of their criticism and the sting of their satire.
Ajánlott bejegyzések: