Huba múlt hét csütörtök óta (aug.5.) papáékkal nyaral...és megmondom kerek-perec, 
hogy nagyon de nagyon hiányzik akis okos feje, szeme, haja, édes hangocskája, anya kicsi-kis-kincsecskéje (Cicerino tanárúr nyomán...)
Pénteken fűztem Eriket, hogy legalább pár percre hívjuk fel - de nem engedett... szigorú apai szív.
Szombaton megcsörrent a telefon - szépen elbeszélgettünk, élénken sorolta élményeit:
"van egy barátom, 12 éves, hogyishívják, mama?"
"voltunk Kehidán, de nagyon sokan voltak"
"voltunk Zalaszentdróton, és megnéztük a tornyot, az öreghidat stb..."
"nagyon jó a szobánk, csak kicsi"
"nincs túl jó idő, most is szemetel"
stb, stb...
Minden rendben velük, jól telik az idejük, de ami a legfontosabb, hogy PÉNTEKEN Huba azzal fordult papához, hogy hívjuk már fel anyát, mert "Papa, én nem tudom, mi van velem, de olyan anyahiányom van..."
Na, ez az én kis kicsi szívem...:-)
Kerény minden nap elmondja: "Kuba nincsen, Kuba csincs"
Várod már nagyon? Majd ha hazajön, jó nagyokat fogtok megint játszani - magyarázom, mire ő jó nagyokat bólogat...:-) édes kis pofa...
Ajánlott bejegyzések: