HTML

egyperces mondatok avagy frasi sparse e ritrovate

Egyperces mondatok azért, mert nincs sosem sok időm, terveim szerint pár szóban foglalok össze valamit a napokból. Frasi sparse azért, mert lehet hogy ezzel jó témát találok - Petrarca "rime sparse" nyomán, és frasi ritrovate azért, mert talán egy ilyen megtalált mondattal egy-egy régi-új vagy valamilyen emléket húzok elő, Tabucchi "hangok jönnek valahonnan, nem tudni honnan" nyomán. "Può succedere che il senso della vita di qualcuno sia quello, insensato, di cercare delle voci scomparse, e magari un giorno di crederle di trovarle, un giorno che non aspettava più, una sera che è stanco, e vecchio, e suona sotto la luna, e raccoglie tutte le voci che vengono dalla sabbia." (da Si sta facendo sempre più tardi)

Friss topikok

Linkblog

2019.07.15. 17:41 Gelso

Majoros Nóra: Pityke ​és prém

Majoros Nóra: Pityke ​és prém

pityke.jpg

Hú, nagyon hosszú történeten és vaskos könyv olvasásán és befogadásán vagyok túl! De sikerült! 
Vegyesek az érzelmeim, mert oly sok kérdés és dilemma merül fel bennem, annak ellenére, hogy a könyvet minden könyv- és mesés történetet kedvelőnek ajánlom! 
Pl. ilyen dilemma bennem a korosztálybesorolás… Kik olvashatják ezt a könyvet jószívvel, boldogan, megelégedettséggel? Mindenek előtt azok, akiket nem riaszt a vastagsága, az erőszak, a sok háborús, kegyetlen rész. 
Sok helyen emlékeztetett a Trónok harcára, de itt nem olyan széles világra kiterjedő, talán inkább kisebbek által is befogadható és elképzelhető világba behelyezhetőek a szereplők és a történések. 
Nagyon sok szereplőt felsorakoztat, inkább pozitívak, mint negatívak, vannak kegyetlenek és gyűlölködők – de véleményem szerint a végére a szeretet nyer és vele együtt az elfogadás. 
Kevés főszereplő van, annál inkább sok mellékszereplő és mégtöbb kiegészítő szereplő jelenik meg. 
Felnőtteknek ez egy új, (felnőttvilágban) játszódó, háború kipattanása előtti kegyetlen időszakot ábrázoló történet, ahonnan végül is lesz remény a kilábalásra, viszonylag kevés veszteséggel, hangzatos követendő tettekkel, például választott, követendő főhőssel. 
Gyerekeknek vagy kamaszoknak ez egy új, elképzelt, tündérmitológián alapuló történetből kiserkent mesevilágban játszódó varázslatos mesebeli történet, ahol a jó elnyeri méltó jutalmát, a gonosz pedig megbűnhődik. 
Egy történeten belül vagyunk tanúi a kegyetlen harcoknak, aljas öldökléseknek és az idilli, békés, nyugodalmas, csendes, zölderdei környezetben élhető hétköznapi teendőkkel teli életnek; különféle „országok” területeit, lakóit, (fura) szokásait ismerhetjük meg.

Minden hibája ellenére ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, (bármilyen korosztályból való is) akit nem riaszt a rengeteg oldal, és lesz kitartása végigolvasni, túllendülve és ezzel abszolválva a viszonylag egyhangúbb, vontatottabb részeket is; mert ez egy szép történet, egy szép kimenetelű mese, rengeteg erőszakkal, bánattal, lemondással, ahol a szeretet, bölcsesség, bátorság, vakmerőség és a változásra való hajlam és készség mindenen felülkerekedik.

De mindemellett, javasolnám a könyv teljes átdolgozását a tulajdonneveket illetően! 
Nem volt szerencsés ezekkel a személynevekkel, de még inkább nem a benne lévő földrajzi nevekkel megjelentetni. 
Ezeket bizony jól megfontolnám egy esetleges újabb kiadás esetén. 
Borzasztóan hangzó, egyáltalán nem nyelvbarát, sőt mi több nyelvtörő, abszolút nem emlékezetbe véshető, sokszor igen gyermeki és túl hosszú neveket már a végére idegpróbáló volt ismét és ismét el-, vagy-végigolvasni… ezt igen sajnálom. 
(meg a király pipogyának történő ábrázolásával is eléggé lehangoló volt szembesülni – holott szerintem egyáltalán nem volt az!) 
Említettem már a Trónok harcát – a felnőttek világából, amihez hasonlíthatnám, de ha már kétfelé írtam az értékelésemben, nem hagyhatom párhuzam nélkül a fiatalabbakat sem, a gyerekkönyvek világából Áfonykát és történetét juttatta eszembe – persze az sokkal egyszerűbb és kisebb terjedelmű világban játszódik – alig kell kitekinteni, de sokféle szereplőbe botlik és ismer meg Áfonyka vándorlása során, és fogadja el őket. 
Számomra ez volt a könyv elsődleges üzenete – és hasznosítsa minden olvasó a neki kellő és emészthető módján. Az elfogadás fontossága és annak tényleges gyakorlása és „tevése”; az emberek/világok és abban élő szereplők békés egymás mellett élése. 
Bár ez manapság eléggé lehetetlen, még igen nehézkes és bonyolult dolog sokszor egy országon belül is – mégis ennek szorgalmazása a könyv elsődleges és követendő üzenete.

 


2019.07.15. 17:38 Gelso

Jeli Viktória · Tasnádi István: Kettős:játék

Jeli Viktória · Tasnádi István: Kettős:játék

kett.jpg

Elolvastam, de egyáltalán nem tetszett. 
Nagyon sajnálom, hogy a gyerekek ennyire befelé fordulva élik a maguk világát és valahogyan azok vannak onnan leginkább kirekesztve emiatt a befelé-fordulás miatt, akik az életükhöz alapvetően odatartoznak. 
Sajnálom, hogy befelé fordulva egy irreális világban inkább érzik reálisnak és élhetőnek életüket, tapasztaltként, felnőttként viselkednek, felnőttes gondolatokat teremtenek, nem pedig a valós világban teszik ezt – ezen gondolkodom, hogy ez miért van? A való életben mért nem lehet komolyan és felnőttesen viselkedniük, gondolkodniuk, másokon segíteni? 
Mért csak virtuálisan képesek erre? 
A való világban miért nem próbálják meg? 
Nem mondhatom, hogy nem mozgatott meg bennem semmit, de amilyen gondolatokat ébresztett, azoknak semmi köze a műhöz – sokkal inkább a mű által beindult dilemmák foglalkoztatnak: mit tehet egy szülő, ha a virtuális világba menekül/vonul a gyereke és inkább ott éli a világát a gyereke és nem pedig velük, szülőkkel, testvérekkel? Sőt, a virtuális világban gondolkodás és lelkiismeretfurdalás nélkül semmisíti meg a neki ellenszenves, vagy éppen kellemetlen perceket okozó szereplőket… mi lesz a következő lépés és reakció? 
Pár óra alatt elolvasható, még nagyobb ész- és összpontosítás sem szükséges – de mély nyomokat nem hagy.

 


2019.07.15. 17:34 Gelso

Rácz-Stefán Tibor: Élni ​akarok!

Rácz-Stefán Tibor: Élni ​akarok!

elniakarok_1.jpg

 Nagyon féltem a téma miatt a könyv elolvasásától, de végül kellemeset (ha lehet ilyet írni) csalódtam. 
Nem, vagy csak igen ritkán olvasok betegséggel kapcsolatos, beteg emberekről szóló könyveket, mert félek, hogy nem fogom lelkileg bírni a hasonló témájú regényeket. 
A könyv főszereplője egy olyan tini, aki követendő példa lehetne sok ember számára kitartásban, lelkesedésben, erőben, szeretetben, barátságban. 
Olyan életereje van, hogy felnőttek is megirigyelhetnék. 
Példaértékű és gazdag életet élt Lilla és büszke lehet arra, hogy ilyen sok embert boldoggá tett ilyen fiatalon. 
Amellett, hogy kedves, nyíltszívű, érzelmekben nagylelkű, segítőkész, önmagát azonban csak „kisértékű” boldogságbonbonokkal jutalmazza, mint pl. hóember építés, közös korcsolyázás a barátnőjével, szánkózás, vagy akár a saját ágyban alvás. 
Aki csak azt szeretné, hogy egy számára kedves fiú „annak lássa, ami lehetett volna”… 
Nagyon szép és rendhagyó „emlékkönyvnek” tartom a róla készült fotókat szobája falára kitűzve.
És rettentően lehangolt, hogy egy ennyire energikus, ötletdús, lelkes lány a sors keze miatt nem képes megvalósítani saját magát, sem megélni azt, ami előtt sokan pedig ott áll(hat)unk. 
Nem egy vidám hangvételű történet, de minden bizonnyal építő jelleggel van és lesz bárkire és mindenkire, aki veszi a bátorságot és elolvassa. 
Ajánlom!

 


2019.06.24. 18:30 Gelso

Gabriella Eld: Talpig ​feketében (Legendák a Bagolyvárosból 1.)

Gabriella Eld: Talpig ​feketében (Legendák a Bagolyvárosból 1.)

talpig.jpg

 Kellemes meglepetés volt számomra ez a könyv – egy, számomra alapvetően nem egy szimpatikus világban játszódó, és nem hétköznapi történet; futurisztikus elemekkel, adottságokkal, melyekről egyébként az X-men és világa jutott eszembe. 
Mégis nagyon is emberi jellemzőkkel rendelkező emberek adták a főhősöket ebben kietlen, de csak látszólag érzelemmentes világban*, ahol az Impérium érdekei mozgatnak mindent és az Impériumnak kell mindent alárendelni. 
*Utópisztikusnak ígérte magát a regény, de mégsem az lett, mert nem egyhangú és kietlen az érzelmek szemszögéből, hanem nagyon is érzelem-dús – rengeteg különféle érzelmet vonultat fel, olyat, ami az igazi falanszterekben megtalálhatatlan. Emiatt nem válik egyhangú szürke világgá Bagolyváros, és ez ennek a városnak egyben a szerencséje is – az emberekben rejtőző annyiféle fajta és intenzitású érzelem feszíti a főhősök életét kívülről-belülről, továbbá mozgatja a hozzájuk kapcsolódó történetek folyását, fejleményeit. 
Kíváncsi voltam a sorsukra, végig feszülten és érdeklődéssel olvastam és vártam, mi is bontakozik ki előttem. 
…És ami előttem állt a végén – jó kis eredmény – könnyen fogyasztható, élvezetes, dinamikus, izgalmas. 
Talán az volt számomra szokatlan és nehezen megszokható, hogy minden részt más-más szereplő mesél el, és a mesélők emiatt állandóan váltogatják egymást – de miután erre rájöttem, igyekeztem megszokni és elfogadni. 
Szívesen olvastam és jó szívvel látom a Merítés ifjúsági top10-es listáján lévő könyvek között. Várom a folytatást.

 


2019.06.24. 18:28 Gelso

Ecsédi Orsolya: Banyavész (Kell egy csapat! 1.)

Ecsédi Orsolya: Banyavész (Kell egy csapat! 1.)

banyav.jpg

 

Kedves Orsi, kedves egykori zsűritársam, @Littlewood, 
csodás történtet alkottál! 
Fantasztikus a történet, amelyben jógyerekek a szereplők (titkon mindig erre vágyom, róluk olvasni, és oly ritkán sikerül) – az egészet átjárja a lélekmelegség, és a behálózza a szeretet. 
Hálás vagyok Neked! 
Ebben a történetben annyi minden van! 
Összefogás, egymás segítése, bátorítás, harmónia, optimizmus, lelkesítés, lelkesedés, empátia, szeretet, megbecsülés (felnőttektől, gyerekektől egyaránt), humor – és még számtalan fontos dolog, amit kihagyhattam! 
A tavaly olvasott és zsűrizett Cirrus kiváló ujjgyakorlat volt ehhez. 
A stílus, az írásod picit Bálint Ágnes Szeleburdi családját és a Hajónaplót idézte bennem, és Zsé meg a haverokat – szép és jó emlékek!

Kedves @molyok, 
ez egy nagyon szerethető könyv, olvassátok és szeressétek ti is! 
Jön az évvége, jönnek a jó bizonyítványok, gyerekek mindenféle téren elért jó eredményekkel! Jutalmazzátok, kedves molyszülők, gyerkőceiteket idén ezzel a könyvvel! 
Csodálatos, és biztosan nem fognak csalódni!

Egyértelműen a Merítés Top10-ben van a helye! Nagyon érzem! Feltétlenül támogatom! 
Ma kaptam kézhez, és nem hagyott békén – szinte egyhuzamban elolvastam. 
Köszönöm Orsi, köszönöm @Littlewood! 
Olyan sokszor felnevettem, egyik kedvencem Lali, a rendőr. Nem semmi egy nagymama Emi néni, a gyerekek mind csodálatosak! 
UI: Báti apját, szívesen látnám KO-val kiütni egy bokszmeccs ringjében, és üzenem neki, hogy a Bátor a harmadik legszebb fiúnév a Huba és a Kerény után. ;-)

László Maya, vagyis @Leoni rajzai ezt a könyvből áradó kedvességet még tovább fokozták. Nagyon kerek, szép munka!

 


2019.06.24. 18:20 Gelso

Igaz Dóra: Egy ​fiú a csapatból

Igaz Dóra: Egy ​fiú a csapatból

fiucsa.jpg

 Nagyon sajnálom – véleményem szerint ez egy meddően félresikerült próbálkozás; nagyon fontos, nehéz és kényes téma, de a gyerekek nem fognak érte kapkodni – úgy érzem, ezt nem így kellett volna… 
Szívfacsaróan fájdalmas történeteket kapcsol össze az írónő – de sajnos, az eszköz (kisregény a focis borítóval) félrevezető, a szócső (magányos, zsidó kisfiú, ill. nagypapa) elégséges, és nagyon magára hagyatott; talán a kivitelezés, a csatorna – vagyis a nyelv még a legmegfelelőbb – igényes írás, amelyben szerencsés arányban fér meg egymás mellett a mai gyerekek és a nagyapa történetmesélésének nyelvezete. 
Eddig tudom dicsérni, aztán csak kifejezni felháborodásomat, hogy erről az igazán kényes és fájdalmas témáról tényleg ennyire magára hagyatottan kellett beszéltetni a gyereket? Még a nagypapát megértem, ő már egyedül maradt „fiú” az egykori csapatból a megrázó élmény átélése óta; de Dani példája, személyes érintettsége? Úgy gondolta az írónő, hogy ha egy kisgyerek zsidó, ami miatt nem tagja a hittan-csapatnak, később vallása miatt már a focicsapatnak sem – a kirekesztettség problematikájának megoldását magára vállalhatja egyedül??? 
A kisregény nagy hibájának tartom a felnőttek pipogya, erőtlen, ötlettelen, gyenge, bezárkózó, jobb esetben elesett, tanácstalan ábrázolását, akiket ugyanúgy bénít, (vagy csak azt hiszik, hogy bénítja őket) a múlt keserű emléke, mint az igazi áldozatokat, akik valóban átélték a holokausztot. Nem értek egyet az ilyen felnőtt-ábrázolással, nem tudom, igazából, mi volt ezzel az írónő igazi célja? Valójában magamra is vehetném, hogy én, mint a szülők nagy csoportjának tagja, én is ilyen tehetetlenül és gyengén és fantáziátlanul oldanék meg hasonló problémá(ka)t? Nagyon rossz ítéletnek tartom, és ami még rosszabb, hogy az írónő rólunk, felnőttekről, ezt az egyoldalú képet alakítja ki, festi meg és hiteti el a könyvét olvasó gyerekekkel/fiatalokkal. 
Ami azért is nagy baj, mert tudom, hogy nem minden szülő és felnőtt ilyen, (ahogyan a nagypapa példája is mutatja), vannak, akik odafigyeléssel és felelősségteljesen közelítik meg a kérdést – de erről viszont a szerző alternatívát nem kínál. (…hacsak nem a matektanár, akitől minden gyerek retteg egyébként). Másrészt annyira kevés alkalommal beszélnek erről a témáról az iskolában (engem, emlékszem, először a zsidók üldözéséről, gettósításáról, lágerbeli sorsukról elbeszéltek harmadikos koromban borzasztottak el, a gyerekem is körülbelül ekkor említette, hogy találkozott a témával), hogy minden bizonnyal nem rendelkeznek elégséges ismeretekkel a holokausztról. 
Hiánypótló lett volna ez a könyv a maga témájában – de a megvalósítás nem lett megfelelő – pedig vannak példák arra, hogy a történelem bizonyos nehéz és fájdalmas témáit lehet gyerekszemszögből, gyerekszemek mögül, gyermeki gondolatok kivetítésével gyermekeknek megfelelően átadni. (pl. az 56-ban történteket az Orsi és a tankok c. könyvben, a holokausztot az Élet szép c. filmen keresztül, vagy ott a szovjet lágerről szóló könyv, az Ivan Gyenyiszovics egy napja – de igaz, ott már idősebb a főhős, vagy az Őrkutya története – csak hogy pár példát hozzak fel, és van, minden bizonnyal, még több jól sikerült ilyenféle kezdeményezés is).

 


2019.05.26. 19:41 Gelso

Valeria Screwy: Miss Screwy csavaros árvái

Valeria Screwy: Miss Screwy csavaros árvái

screwy.jpg

Aranyos kis könyv. 
Az a szülő, aki Mary Poppins történetein nőtt fel, meg Copperfield Dávidon és a többi klasszikuson túl van – 100%, hogy a gyerekei kezébe fogja adni, disztópiája ellenére. 
Számomra nehezen indult a történet, ami aztán Miss Valériában teljesedett ki. 
Most, olvasás és befejezése után közvetlenül dilemmázom, hogy a világvége felütés miatt való-e gyerek kezébe – de talán inkább hajlok az igenre – a szerethető szereplők és kalandos vállalkozásuk nemes célja végett. 
Amiatt vagyok inkább bajban, hogy lehet hiába adnám a gyerekeim kezébe, mert valójában az az érzésem, hogy nem olvasnák el. 
Érdekes, meg bíbelődős, meg szerelős, van benne kaland is – de kérdés, érdekelné-e őket. 
És erre a kérdésre nincs egyértelmű válaszom. 
A döntést megkönnyítendő kezükbe adtam és beleolvastattam a szövegbe – segítsenek – annyit mondtak, hogy nagyon kedves, de picit zavaros… (?) 
7 éven felüli gyerekeknek ajánlja a kiadó, a betűtípus, betűnagyság és az oldalon lévő szöveg elosztása, a rajzok éppen megfelelőek, de még a 10 évesemnek is gondot okozott megérteni pár gondolatot (ködburok, savas tenger, mechanikus gyerekek, mechanikus papagáj, políroz). 
Sajnálom, mert engem a történetben megjelenő és kiteljesedő jó ügy nagyon megfogott, valódi nemes tettessé varázsolja a két Miss-t; nagyon tetszett a kutya, Flex, alakja és a köré kapcsolódó öltet, rejtély. A legszórakoztatóbb rész pedig a léghajó visszaszerzése. 
A pontomat még megálmodom a 2018. évi Merítés zsűrizésben. Amit adtam, még nem végleges, még változhat.

 

 

 


2019.05.19. 15:37 Gelso

Tasnádi István · Jeli Viktória · Vészits Andrea · Gimesi Dóra: Az ​ellopott időgép (Időfutár 7.)

Tasnádi István · Jeli Viktória · Vészits Andrea · Gimesi Dóra: Az ​ellopott időgép (Időfutár 7.)

idofut7.jpg

Ez egy nagyon jól kitalált sorozat, ahol visszatérő, (gondolom, már az első kötetben megismert) szereplők csöppennek bele újabb és újabb kalandokba a történelem során.
Emiatt is mertem belevágni a megelőző részek elolvasása nélkül, mert gondoltam, nem függenek össze, így nem is járok rosszul, vagyis nem lesz kedvezőtlen nekem az adódó helyzet, miszerint az utolsóval kezdem. Nem is volt az – annyira, de mégis – zavart, hogy annyira ismeretlenül csöppentem be – nyilván énhibám, és ezt nem is teszem fel a könyv rovására. Bátorkodtam, mert tavaly is meg mertem lépni így egy-két olvasást. És akkor nem jártam rosszul; most inkább elveszett voltam a szereplőkről való hiányos ismereteimnek köszönhetően – valójában úgy érzem, elveszettebb voltam, mint a gyerekek a történelem egy eléggé zűrös időszakában. 
Nagyon izgalmasnak találtam a helyszín és történelmi időpont/időszak választást, talpraesettnek a gyerekeket, nagyon modern és szellemes, vicces a nyelvezet – élveztem olvasni. 
Csak találtam benne apróságokat, amiken én már felnőtt fejjel felfigyelek – ilyen volt Búné aljas fortélya gyerekekkel szemben, ami végig ott motoszkált bennem és nyomasztott – értetlenkedtem – biztosan felnőttként, többször is feltettem a kérdést, hogyhogy nem ismerték már ki? De hallgatok a nálam tapasztaltabb olvasókra, akik szerint és ajánlásuk alapján olvassam el az első részt, mert abban találom meg a kulcsot…Megpróbálok szót fogadni nekik. 
Azt viszont érdekesnek találtam, hogy sokféle ember, sokféle tehetség, sokféle érzelem, befolyás fordult meg a könyv egyetlen általam olvasott részében is. 
Nem vetettem még el magamtól, hogy belekóstoljak az előzményekbe – remélem, időm fogja engedni az előretekintést! 
Most viszont bajba kerültem, mert elveszítettem a jegyzeteimet – de remélem, jól emlékszem a nevére – Barbara a kedvencem – a szegedi lány. Ha nem jól emlékszem, valaki segítsen pontosan megnevezni. :-) 
Javasoltam a Merítés top 10 listába, de most, hogy túlvagyok a Panthera 3. részén is, A párduc hazatér c. kötet olvasásán – inkább ez utóbbi mellett döntöttem.

 


2019.05.19. 15:35 Gelso

Kertész Erzsi: A ​párduc hazatér (Panthera 3.)

Kertész Erzsi: A ​párduc hazatér (Panthera 3.)

parduc3.jpg

Hát nekem ez a második részhez képest pozitív csalódás! 
Izgalmasabb, pörgősebb, alig bírtam letenni, lehetőségeimhez képest gyorsan végigolvastam. 
A szereplők továbbra is tetszettek, Jácint most is hozta jófejségét, őt és Noémit továbbra is nagyon kedvelem, Mihály (egy hajóútra alias: Michel) bácsival együtt. 
Ha nincs Mihály bácsi kiválóan működő hetedik érzéke, akkor valószínű nehezebben ért volna el a sikerig a gyerekek vállalkozása. 
Rozi(ka) (hajóútra: Rosie) néni vicces, de engem idegesített – nem emlékszem már, hogy az előző részekben is, de most nagyon! Picit szégyenkeztem felnőttként a naivságán, hogy ennyire felült annak a két hamis perszónának – hiszen gyerekeket vett a szárnyai alá, plusz a tetejébe még egy mentőexpedíciót is! Szóval, hiányoltam a felnőttekből érkező felelősségtudatot. 
Jávor feltűnése és talán a Márkusé is – üdeséget hozott a történetbe – talán a Márkus és Noémi, ill. Jácint és Noémi történetei szempontjából kellene folytatni a sorozatot – ezek még kifejtésre váratnak, és talán vannak olyan olvasók, akik szívesen olvasnának még róluk. 
Jávor feltűnése új Pantherán-lakó, kihalás/eltűnés szélén álló „fajfélével” – nem tudok rá alkalmasabb szót, a Hójárókkal ismertet meg minket, és érdekes tulajdonságainak megismertetésével hozza közelebb az olvasókhoz, Márkus küldetésre választott és küldött alakja talán pozitívabb szereplővé tudja őt változtatni az olvasók szemében. Noémi továbbra is csodálatos és lenyűgöző, de azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha az írom, ez a kötet Kismukké (Rozika néni szavaival: Mukkocska) – akinek bátorsága, vakmerősége, helytállása egyértelműen feledtette velünk esetleges lúzerségét, félénkségét, visszahúzódó csendesebb jellemét, és egyértelműen a jó ügyért küzdő csapatjátékosként került a Panthera-történet és az olvasók figyelmének fókuszába. Amit a második kötetben sajnáltam, hogy ő a krónikás, de ennek ellenére őt ismertem meg a legkevésbé – most itt kárpótolt a szerző, mert közelebb kerültem hozzá és jellembeli értékeihez. 
Gratulálok a szerzőnek, mert jó pár éve tartó olvasásom folyamata során talán ez az első, (vagy második, ha a Szabadlábon-t idevesszük) kötet, amin nem a torkomon erőszakkal lenyomva-leszuszakolva éreztem a másság különcség különféle formáira történő figyelemfelhívást és azoknak mintegy kötelező elfogadását az olvasó részéről. 
Szívesen olvastam, látogattam vissza a Panthera különböző részeire, és ott pillantottam be az éppen folyó életekbe, örültem, hogy ismét láthatom Aurát, és örülnék, ha egy esetleges következő részben a többiekből elpárologna minden őt és személyiségét körülvevő kétely. 
Ajánlom mindenképpen elolvasásra, bár nem rövid a kötet – ezért nem javaslom kezdő olvasóknak, hanem inkább gyakorlottabb, olyan gyerekeknek, akik kitartóan képesek sokat olvasni a történet és a cselekmény előrehaladása végett, és nem adják fel az elején, vagy éppen egy intrika kellős közepén. 
2018. évi Merítés Top10-be javaslom.

 
Madártitkok ismerői, ugye a valóságban a tövispintyek nincsenek is? 57.old.

Nagyon tetszett a könyvben az ún. „üzenő sziklák” ötlete.

És hála Rozika néninek, eszembe juttatta (már) a 80. oldalon a Női szeszély isteni süteményt, amit szerintem nyolcadikos korom óta nem ettem!

 


2019.03.25. 10:48 Gelso

Marguerite Duras: Oroszlánszáj

Marguerite Duras: Oroszlánszáj

oroszl.jpg

Hát én azt hiszem, nem értettem ezt a könyvet. 
A beszélgetés vége felé egyértelműsítettem a nő SPOILER. 
Az utolsó oldalakon viszont teljesen megzavart a nő csavaros észjárása – simán el tudom képzelni, hogy egész életében erre az epizódra gyakorolt – mégha a tette igazi okát nem is fedte fel. Elszakadni onnan, ahol egész életében semminek és senkinek nézték, ahol addig is „börtönben” élt. És ahonnan csak egy ilyen alantas tettel szakadhat ki, de elhitetvén mindenkivel magáról, hogy őőőrült, így nem valódi börtönbe, hanem elmegyógyintézetbe kerülhet, ahol lesz zöld, nem minden csupa beton, és esetleg oroszlánszáj. SPOILER 
Még kiegészítem azzal, hogy ez borzasztó, sőt mi több – ez elborzaszt.

Ez @borbolya3 Szivárványos Európa Zsebkönyvek c. kihívására az első olvasásom.

 

 


2019.03.25. 10:46 Gelso

Berg Judit · Kertész Erzsi: Az ​óra rejtélye (Kiki nyomoz 2.)

Berg Judit · Kertész Erzsi: Az ​óra rejtélye (Kiki nyomoz 2.)

ora.jpg

Fergetegesen izgalmas, letehetetlen. 
Már Kiki első nyomozós kalandjával magasra tette a mércét az írónő-páros, de szerintem ezzel a kötettel most még az első részt is sikerült túlszárnyalniuk. 
Talán szerencsésebb volt most az, hogy egy könyvben csak egy rejtély megoldására kellett összpontosítaniuk. Bár Gerdát megtalálni sem volt egyszerű. 
Nagyon örültem egy tanáruk (aki épp földrajztanár!) felbukkanásának, akit sikerült megnyerni bizalmuknak és az ügyüknek. Igazi felnőtt partner, jó az ilyen tanárember – éppen ezért jó lett volna többet is megtudni róla. 
Fülöp alakja is tök jó volt – jó, hogy nem tűnik el – érzéseim szerint, ha lesz folytatás, Fülöp ott lesz a két – vagy talán három – gyerek mellett valamilyen szerepben. Aida feltűnése jó húzás volt a szerzőktől, bátorsága meghozta neki Gerda és Kiki barátságát is. Remélem, ő is megjelenik még az elkövetkező részekben – mert én még szívesen olvasnám Kiki és Gerda kalandjait a továbbiakban is. 
Örültem, hogy ebben a részben inkább a lányoknak volt több részük a rejtély felgöngyölítésében. Gerda figurája nagyon bátor, egyenesen vakmerő és okos! Büszke lennék rá, ha anyukája lennék. És örülnék egy ilyen barátságnak a gyerekek közt – azon kívül, hogy szeretik és segítik egymást, építő hatással vannak egymásra. 
Jó szívvel adom meg a Merítés zsürizésben a pontját, támogatom, és várom a folytatást.

 

 

 

 

 


2019.03.25. 10:42 Gelso

Balatoni József: Osztályharc

Balatoni József: Osztályharc

osztkep.jpg

 Snittek egy osztály életének (vég)napjaiból… 
Snittek, pillanatképek, pici epizódok – eléggé felületes és elnagyolt módon összefűzve – mind jellemrajzokban, történetekben, kapcsolódásokban. Az éppen búcsúzó, utolsóéves osztályközösség életéből szinte csak a laza, felszínen létező, bárki számára látható összekapcsolódásokról olvashatunk, a mélyebbekről és a keszekuszaságokról, bonyodalmakról alig… pedig ez már a végzős osztályév…és ha azt vesszük, hogy nekünk ezelőtt már elsőben (mai nevével: kilencedikben) is több, bonyolult és keszekusza találkozásunk, élményünk, kapcsolatunk stb. volt… – ez most nagyon kevés. 
Az osztályfőnök, Zoli bá' pedig kifejezetten idegesített (az érzelgősségével) együtt. :-( 
A barátja és kollégája, Gergő – sokkal értékesebb és hatásosabb hős, bár igaz, hogy csak a háttérből. 
Ez az egész engem leginkább arra emlékeztetett, amikor elkészül az évi rendes osztálykép, és leülsz valaki kívülállóval, akinek „bemutatod” 2-6 mondatban az egyes osztálytársaidat. Balról jobbra kezdve a felső sorban állókkal, végezve az első sorban ülőkkel; megállsz, elmondod a számodra fontos infókat és általad ismert dolgokat az illetőről, és már lépsz is tovább. Annak, akinek mesélsz, csak addig fontosak és „ismerősek” a fotón látható személyek, amíg mesélsz róluk, majd gyorsan a feledés homályába vésznek. Ott vannak, de már el is vesznek. Hogy mi lesz velük a jövőben, az az első, +5 múlva sorra kerülő érettségi találkozó alkalmával fog kiderülni. 
Na, kb. ilyen volt számomra ez a 'regény'.

 


2019.03.25. 10:40 Gelso

Dániel András: A ​nyúlformájú kutya

Dániel András: A ​nyúlformájú kutya

nyul-d.jpg

A fülszöveggel nem kifejezetten értek egyet, bár nem hazudik, csak félrevezet. 
Nem önmagunk megismeréséről informál, hanem önmagunk elfogadásáról és mások közt a hozzám hasonlók kereséséről, megtalálásáról és elfogadásáról. 
A bolyongás és a keresgélés viszont igaz. 
És az is, hogy nagykamaszoknak ajánlatos leginkább elolvasni, de a felnőtteknek, és a tanároknak meg kötelező! (Még egy óra sem kell hozzá!) 
Sajnos, vagy nem sajnos, (nem kívánok állást foglalni), de divatos téma ez az identitáskeresés-kutatás-probléma is a mai kortárs ifjúsági könyvekben – döntse el mindenki, hogy Nyutya, azaz nyúlformájú kutya-e, avagy Kuszi, azaz kutyaformájú nyúl-e hosszúfülű, vakkantgató barátunk – szerintem a válasz ott van benn a könyvben, odabe.

"… a kutyát hidd el. 
Ha sikerül, te leszel az első."

„Szeretek mondani mindenfélét. Beszélni jó. Néha megállok, csak úgy, belenézek a fehérségbe, és mondok dolgokat.”

„…ha egyszer találnék egy másik ilyet. Ilyet, mint én. Na, jó, nyilván nem, de ha mégis. Egy ugyanígy elrontott kutyát. Beszélgetnék egy kicsit. Hogy vagy? Köszi. Ahogy két kutya szokott. Semmi extra, két átlagos eb. Nyúlhoz beszélnénk, de igazából a kutyának mondanánk odabe.”

Elárulnátok, amúgy, hogy kicsoda Etike??? Pszichológus?

 

 


2019.03.25. 10:35 Gelso

Kalapos Éva: Éretté ​nyilvánítva (D.A.C. 6.)


2019.03.25. 10:29 Gelso

Carson McCullers: Az ​esküvői vendég

Carson McCullers: Az ​esküvői vendég

esk1.jpg

 

Nagyon sajnálom, hogy már a sorozat második könyvéről kell írnom ill. írom azt, hogy nem tetszett. 
Nagyon ellenszenves volt számomra Frankie Addams alakja – túlságosan „szabados” viselkedése; túlságosan szabadszájú, mindenféle figyelemtől és fegyelemtől mentes, viselkedésében szinte semmiféle illem, és tisztelet nincsen a senki felé. 12 éves, de számomra attól sokkal felnőttebb – nem tudom, hogy a történelmi kor annyira eltelhetett, hogy azóta ennyit fiatalodtak/öregedtek a hasonló korú gyerekek? Ő 1931. novemberében született, a regény történésekor 1943-at írunk – bőven a háborúban vagyunk, melyből a katonák jelenlétén kívül Frankie egyebet nem is érez, észlel. 
Egy 12 éves – az számomra még gyerek, hajszálnyi kiskamasz beütésekkel, de a regénybeli Frankie (aki lány, de számomra annyira fiú volt, pedig szoknyákat hordott!) egy idősebb kamasz, felnőttes beidegződésekkel. 
Önző, önfejű, sajnos, semmi pozitív tulajdonságára nem bukkantam. Ennyire érzéketlen olvasó lennék, vagy nincs érzékem ennek az írónőnek a soraira? Még nem olvastam McCullerstől semmi mást korábban, ezért el is vagyok kedvetlenedve, mert voltak még olvasásra tervezett könyveim tőle. 
Elszomorított, hogy egy gyerek ennyire magára van hagyatva, pedig min. 2-3 fő mindig ott van körülötte – és mégis magányos, mint a kisujjam? 
Nem értettem a névvel kapcsolatos problematikát sem? F. Jasmine Addamsnak született, aztán, egyszerre csak Frankie-nek hívatja magát. 
Igazából az utolsó oldalnyi szomorú vég olvasása sem enyhítette meg szívemet, a bosszankodás most nagyobb, mint az együttérzés. Valójában nagyon sajnálom a mindössze 150 oldalnyi olvasásra elvesztegetett időt. Frankie alakja nagyon idegesített, szívesen olvastam volna egy pár nevelő szándékkal elcsattanó pofonról. 
Tényleg nem volt más csak szenvedés, mentségemre szolgáljon, hogy elszánt voltam, és már nagyon régóta várólistára tettem, @borbolya3 kihívása sarkallt rá igazán, hogy elővegyem.

A Szivárványos Európa Zsebkönyvek c. kihívására a második olvasásom.

Első dolgom lesz az idei nagy Könyvelhagyó Napon: elveszíteni…

 

esk2.jpg


2019.03.25. 10:24 Gelso

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Utánad (Léggömbök 2.)

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Utánad (Léggömbök 2.)

 utanad.jpg

 Kedvencem lett az első rész, a Léggömbök, mert minden nehézsége, komolysága ellenére visszahozta a légiesen könnyű gimis ifjúkoromat… 
Az Utánad elhozza az „Azután” történetét. A hogyan-tovább-ét. 
A vegyesen és cikázva érkező óriási terhekről. Nem lehetett könnyű Dorkának, hiszen neki még suliban, egyetemen lett volna a helye. Ideje korán kellett felnőtté válnia, mert idejekorán érték el felnőttproblémák. 
Igazából ez a könyv Dorka útkeresése kisebb-nagyobb sikerekkel, buktatókkal, tanulságokkal. Nem mondom, hogy könnyű volt, de Dorka tanult belőle, sokszor bizonytalankodott, de oly jó volt látni, hogy sokfelől kapott támogatást – számíthatott a szüleire, Matyi édesapjára, és hát Janira. 
Nem csodáltam, hogy ennyi sok inger és gyakori hátráltatás közepette Dorka botladozik és tévelyeg és hibázik, a helyzetekben olykor az intelligenciája, olykor a lelke, olykor a véletlen, olykor a szerencséje, vagy ki tudja még mi segítette. 
Talán Janit is pont jókor sodorta (újra) Dorka útjába a szél, és ezzel a jó széllel talál partot Dorka is. 
Jani az egész történetben a kedvencem. Hihetetlen erős jellemmel, kitartással rendelkezik, határozott, konkrét elképzelései vannak; jószívű, szeret másokon segíteni, kötődik a gyökereihez, szülőföldjéhez, és a nagyszüleihez. Szeret kötődni emberekhez, és szeret szeretni és szeretve lenni: ez a szerencséje Dorkának… 
Szép kis kapcsolat alakulhat ebből – elég ambivalensek az érzéseim, nem tudom, milyen jövője van kettejüknek együtt. 
Remélem van. :-)

 


2019.02.03. 21:02 Gelso

Mészöly Ágnes: Vágod? (Ellenpontok 4.)

Mészöly Ágnes: Vágod? (Ellenpontok 4.)

vagod.jpg

 Kezdetben kedveltem ezt a sorozatot, de megmondom őszintén annyira nem olvasom szívesen… :-( 
Bajom van a szabadszájúsággal (ennyire trágárul beszélnek gyerekeink??), bajom van a lányok viselkedésének ábrázolásával (ennyire szélsőséges, hisztis, önző „hazug ribancokat” nevelünk???) és nem utolsósorban bajom van a szülői leképezésekben is – szülőként ez számomra a legszégyenletesebb, mert ha az írónő így látja, ill. a sorozat maga, sorozatosan ilyennek láttat bennünket – akkor tényleg nagy a baj… 
(Sajnos, és tanácsom sincs, milyen gyógyszert lehetne ellene találni.) 
(pl. lelkemnek-eszemnek bevehetetlen és megemészthetetlen a pszichológus nagymama, aki árvaházba, majd nevelőszülőkhöz hagyja jutni unkáját.) 
A legeslegnagyobb bajom ezzel a könyvvel, hogy hamis képet fest a barátságról. (A történetben egy lopás/elvesztés konfliktust helyez a középpontba az írónő – de számomra egy „évezredes barátság” történetének bemutatása az igazán fontos). 
Ha a tinilányok fejében az a kapcsolat jelenti a barátságot, ami Lara és Petra között van, akkor megint azt kell írnom, tényleg nagy a baj. 
Mert ez a kapcsolat Lara és Petra között, számomra inkább egy alá-fölé-rendelt viszony volt, ahol csak az egyik fél (Lara) tesz meg sokmindent a másikért, és a barátságuk épüléséért, gazdagodásáért. A másik fél (Petra) önző módon csak élvezi ennek hasznait. 
Lara egy értékes, melegszívű lány, akire mindenben lehet számítani, őszinte, segítőkész, a megoldások embere, de mindig Petra árnyékában élt és létezett. A barátságuk is neki köszönhetően állt fenn eddig. Ő volt aki szeretetével, ötleteivel, alkalmazkodó képességével táplálta, fenntartotta. 
Petra egy érzelmeiben nagyon szélsőséges, felszínes, csak magával foglalkozó és saját érdekeit, külsejét előtérbe tevő lány, aki ha kell, mindenen és mindenkin vakon vagy haragtól csillogó szemekkel, mérhetetlen dühtől feszített lélekkel keresztülgázol, miközben senkire és semmire nincs tekintettel. 
("Nem én találtam ki ezt az egész lopás izét, hanem az ofő" … 
„Tudom, hogy szemétség, de néha szemétnek kell lenni, mert egy olyan szitu, hogy vagy mi, vagy a Tasnádi.” 
Elszomorodva vontam le a következtetést a könyv soraiból, a felszínes emberi kapcsolatokról, hogy egymásról első sorban külső alapján ill. a szóbeszédekből vonnak le következtetést és alakítanak ki egy képet – és nem tapasztalat és elbeszélgetés útján ismerkednek meg egymással az emberek. 
Akik ennek ellenkezőjét teszik – azok a csoport, (az osztály, az iskola, a család stb.) perifériájára kerülnek és onnan külső szemlélőként élik a közös vagy közösnek hitt történeteiket. 
Akikre pozitívan lehet tekinteni a könyv szereplői közül: Oli – Lara nővére – ideális szereplő, akár példaképnek is tekinthető – zseni, jó tanuló, jó testvér, igazi „jó fej”, a megoldások embere, kedves, empatikus, segítőkész, őszinte, nyíltszívű, mindenben lehet számítani rá, anya helyett anya. 
Osztályfőnök, Vérvera – a maga hibáival és erényeivel együtt az egyik pozitív főhős, aki a gyerekek igazi támasza és barátja – akire szintén lehet számítani, talán az egyetlenként a felnőttek világából. 
Az osztályból pedig Kós Máté, de eléggé háttérbe szorult, őszintén, én több szerepet gondoltam neki a megoldásban. 
Lettiről is elég kevés derült ki – annak ellenére, hogy ő a harmadik főszereplő, az is mind mondhatni szóbeszéd – igazi jellemére pár elejtett utalásból lehetne következtetni.

Szóval kedvelném a sorozatot, de felnőttként, vagy szülőként haragszom rá, mert hamisak az ábrázolások, amik meg – számomra – igaznak és hitelesnek tűnnek, vagy tizedrangúak vagy az ellenségeskedés kereszttüzében állnak. 
Nagyon rossz hatással vannak így a kamaszok esetében a későbbi jellemformálásra ill. alakításra. 
Csalódás volt a könyv, mert túl hamar és mindenféle következmények nélkül zárult. 
Amit Petra tett, az azért nem semmi, megvádolt valakit, folyamatosan hazudott, és ebbe mást is belerántott, valamint egy harmadik embert is belekevert – és simán megúszta – szerintem ez nem semmiképpen sem volt jó és ideális megoldás. Valamiféle erkölcsi felemelő megoldásra, amiből Petra igazi lelki könnyebbülést és nem megmenekülést érez – szükség lett volna a végén.

 


2019.01.24. 22:54 Gelso

Jókai Mór: A ​nagyenyedi két fűzfa

Jókai Mór: A ​nagyenyedi két fűzfa

enyed.jpg

Amikor elkezdtem a könyvet olvasni, az első oldalak után egy jó kis diákszerelemmel kapcsolatos írásra számítottam. 
„József pedig folyvást növekedni érzé szíve fájdalmait: a csalóka távcső oly közel hozta olykor az imádott leánykát, hogy ámulatában kezeit nyújtá ki utána, s csak akkor ijedt meg, mikor körmeit az ablak megüté, amin Áron kétakkorát nevetett.” Zetelaky József és Tordai Szabó Klárika szerelmére számítottam… 
De tévedtem, mert ez inkább egy helyi monda, vagy legenda feldolgozása lehet, ami írásra serkenthette Jókait. (Van ennek a történetnek vmi valóságalapja? Tudja vki?) 
Helyes, viszonylag könnyed történet, történelmi, hazafias kalanddal – kellemes élmény volt szembesülni azzal, hogy Jókai mind a két nemnek adott olyan helyzetet, amelyben kinyilváníthatták hazaszeretetüket és hűségüket, és ezáltal a nevük fennmaradhatott – akár egy városi legenda, vagy akár egy rövidebb lélegzetvételű Jókai műben is! 
„Azon két fűzfadorongot pedig, mellyel a két ellenséget leverték, az esetnek emlékére letűzték a patak medrébe, és Gerzson úr áldást monda azokra mint szintén József szerelmére is, kinek nem kellett többé perspektíván keresztül néznie Klárikát, ha látni akarta.” 
A könyv és a másodikként olvasott Az utolsó budai basa kapcsán szeretném elmondani, hogy nem túl széleskörű – sajnos – a Jókai olvasmányismeretem (lehet, hogy már ez így is marad, mert klasszikusokat szinte egyáltalán nem olvasok), a kötelezőkön, és egynéhány ismertebb regényén kívül nem olvastam mást; de tisztelettel kell adóznom Jókai személye ill. munkássága előtt – most kezd előttem kirajzolódni a tiszteletreméltó személyisége, műveltsége, sokoldalúsága. Nagyon sok könyvet írt, nagyon termékeny író volt! De nem számítottam arra, hogy ennyire gazdag, változatos, különböző, sokféle témában, hozzáértően, tájékozottan, gondolom, mérhetetlen kutatómunka állt valamennyi műve megírása mögött! 
Ha a teljes életművét már nem is fogom megismerni, de igyekszem még a kortárs olvasmányaim közé egy-egy klasszikust, köztük Jókait is becsempészni, pl. egy-egy ilyen kihívásnak köszönhetően.

@Gulo_gulo Olvassunk Jókait! II. kihívásra hozott olvasásom 
és 
@darkfenriz Olvassunk Jókai Mór műveket! kihívásra az egyik olvasásom

 


2019.01.24. 22:51 Gelso

Jókai Mór: Az ​utolsó budai basa / A debreceni kastély

Jókai Mór: Az ​utolsó budai basa / A debreceni kastély

pasa.jpg

  • Most, a kihívásra csak az Az utolsó budai basa-t olvastam, az A debreceni kastély-t már régebben. 

Jókainak ezt a könyvét inkább történelmi kisregényként vettem a kezembe, de inkább bizonyos családok valódi életterétől eltérő helyszíneken bekövetkezett családi tragédia-elbeszéléseket „kaptam”… 
Családi tragédiákat – számukra idegen környezetben… 
Elgondolkoztató, hogy Abdi basa lányának és Kanizsay Borbála vőlegényének halála melyik szereplő számára jelent igazi tragédiát? 
Melyikük halála volt úgymond a sors keze? Bogozhatnánk a miérteket… Petneházy maga játszott a végzettel? Telli pedig egyenesen kihívta maga ellen? Ki kapott halálukkal elégtételt? 
Az is foglalkoztat, hogy miért is helyezte Jókai ezt a szerelmi történetet pont ebbe a történelmi korba? 
Egyébként szívesen olvastam volna még többet és mélyebben Abdi basáról, lányának Tellinek és Petneházynak kapcsolatáról – érdekelt volna részleteiben ill. az előzménye. Ezt a szerelmi balkanyart Jókai csak kitalálta, vagy lehet valós alapja? 
Nagyon megdöbbentem, amikor Mátyás király bőséges könyvtárának siralmas állapotáról olvastam – valahogy úgy gondoltam, akármennyire is volt a nyakunkon a török, ennek ellenére, mint uraság, hódító – pazar, fényűző, csillogó életet élt és igényelt, ami megkövetelte az értékes tulajdonok birtoklását, és azoknak a megőrzésére törekedtek – és mégsem! Mégsem voltak a hódítóink ennyire igényesek és értékeket birtokolni vágyók?

Nagyon tetszett az elbeszélés elején a nemzet méltatása: 
"Te pedig, magyar nemzet, élsz és lélekben, gondolatban egészebb vagy, mint valaha voltál. 
Haladsz csendesen, de biztos nyomon; megszüntél önmagadat gyűlölni, s ez nagy nyereség; tanultál hódítani erősebb fegyverekkel, mint vas és tűz; még azok is, akik szeretni nem akarnak, tudnak becsülni. 
Emeld fel szívedet. 
Múltad volt olyan, amilyet megérdemeltél, s jövendőd lesz olyan, amilyet megérdemelsz."

Legtitokzatosabb szereplő: Gabriel Péter barát – alias Ihánzádé.

@darkfenriz Olvassunk Jókai Mór műveket! kihívásra a másik olvasásom

 


2019.01.24. 22:47 Gelso

Pócs Tamás: Kultúrnövények ​1. (Búvár Zsebkönyvek) A trópusok termesztett növényei

Pócs Tamás: Kultúrnövények ​1. (Búvár Zsebkönyvek)

A trópusok termesztett növényei

kultnov.jpg

Sajnos bénaságom miatt a @kstimi Retro könyvecskék: Búvár zsebkönyvek kihívás-át nem tudtam teljesíteni, egész egyszerűen benéztem a végdátumot – de, sebaj, mert nem tudtam leállni és ellenállni. 
A Gy-i könyvtárunk tett egy nagyon jó, ill. húzást! SZEM ELÉ tette eme rég elfeledett, de nagyon hasznos, szórakoztató stb. sorozatot! Nyomban haza is hoztam párat már csak a lapozgatás kedvéért is. Gyerekkoromban gyűjtöttem a sorozatot, de voltak olyan részek, ami nehezebben voltak beszerezhetőek, vagy egész egyszerűen elkerültek. Ilyen volt ez is. 
Határtalanul érdekes olvasmány, ill. szemnek végtelenül pompázatos és érdekes. 
Visszavittem már a könyvtárba, de ki fogom újra hozni, mert a mostani alkalommal csak a lapozgatás volt a szándék, de a könyv ezt nem engedi! Olvasni is kellett! Nem jegyzeteltem, de valami fantasztikus felfedezés volt olyan növényekkel szembesülni, amelyek csak írásban, pl. nemrég hallottam a jamszgyökérről vagy olvastam a jakarandafáról, esetleg szóban, mint pl. ipekakuána, jöttek velem szemben – bár igaz, hogy most sok mindent meg tudunk nézni a neten – de akkor is jó élmény volt! Vagy már több éve ismert növényekről olvasni, pl. ananász, mangó. Nagyon ajánlom! Kiváló válogatás!

 


2019.01.24. 22:35 Gelso

Dániel András: A ​nyúlformájú kutya

Dániel András: A ​nyúlformájú kutya

nyul-d.jpg

A fülszöveggel nem kifejezetten értek egyet, bár nem hazudik, csak félrevezet. 
Nem önmagunk megismeréséről informál, hanem önmagunk elfogadásáról és mások közt a hozzám hasonlók kereséséről, megtalálásáról és elfogadásáról. 
A bolyongás és a keresgélés viszont igaz. 
És az is, hogy nagykamaszoknak ajánlatos leginkább elolvasni, de a felnőtteknek, és a tanároknak meg kötelező! (Még egy óra sem kell hozzá!) 
Sajnos, vagy nem sajnos, (nem kívánok állást foglalni), de divatos téma ez az identitáskeresés-kutatás-probléma is a mai kortárs ifjúsági könyvekben – döntse el mindenki, hogy Nyutya, azaz nyúlformájú kutya-e, avagy Kuszi, azaz kutyaformájú nyúl-e hosszúfülű, vakkantgató barátunk – szerintem a válasz ott van benn a könyvben, odabe.

"… a kutyát hidd el. 
Ha sikerül, te leszel az első."

„Szeretek mondani mindenfélét. Beszélni jó. Néha megállok, csak úgy, belenézek a fehérségbe, és mondok dolgokat.”

„…ha egyszer találnék egy másik ilyet. Ilyet, mint én. Na, jó, nyilván nem, de ha mégis. Egy ugyanígy elrontott kutyát. Beszélgetnék egy kicsit. Hogy vagy? Köszi. Ahogy két kutya szokott. Semmi extra, két átlagos eb. Nyúlhoz beszélnénk, de igazából a kutyának mondanánk odabe.”

Elárulnátok, amúgy, hogy kicsoda Etike??? Pszichológus?

 


2018.12.17. 13:53 Gelso

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Utánad (Léggömbök 2.)

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Utánad (Léggömbök 2.)

utanad.jpg

 Kedvencem lett az első rész, a Léggömbök, mert minden nehézsége, komolysága ellenére visszahozta a légiesen könnyű gimis ifjúkoromat… 
Az Utánad elhozza az „Azután” történetét. A hogyan-tovább-ét. 
A vegyesen és cikázva érkező óriási terhekről. Nem lehetett könnyű Dorkának, hiszen neki még suliban, egyetemen lett volna a helye. Ideje korán kellett felnőtté válnia, mert idejekorán érték el felnőttproblémák. 
Igazából ez a könyv Dorka útkeresése kisebb-nagyobb sikerekkel, buktatókkal, tanulságokkal. Nem mondom, hogy könnyű volt, de Dorka tanult belőle, sokszor bizonytalankodott, de oly jó volt látni, hogy sokfelől kapott támogatást – számíthatott a szüleire, Matyi édesapjára, és hát Janira. 
Nem csodáltam, hogy ennyi sok inger és gyakori hátráltatás közepette Dorka botladozik és tévelyeg és hibázik, a helyzetekben olykor az intelligenciája, olykor a lelke, olykor a véletlen, olykor a szerencséje, vagy ki tudja még mi segítette. 
Talán Janit is pont jókor sodorta (újra) Dorka útjába a szél, és ezzel a jó széllel talál partot Dorka is. 
Jani az egész történetben a kedvencem. Hihetetlen erős jellemmel, kitartással rendelkezik, határozott, konkrét elképzelései vannak; jószívű, szeret másokon segíteni, kötődik a gyökereihez, szülőföldjéhez, és a nagyszüleihez. Szeret kötődni emberekhez, és szeret szeretni és szeretve lenni: ez a szerencséje Dorkának… 
Szép kis kapcsolat alakulhat ebből – elég ambivalensek az érzéseim, nem tudom, milyen jövője van kettejüknek együtt. 
Remélem van. :-)

 

 


2018.11.18. 18:47 Gelso

Zágoni Balázs: A ​Gömb (Fekete fény 1.)

Zágoni Balázs: A ​Gömb (Fekete fény 1.)


gomb.jpg

Vannak olyan helyzetek, amikor meglepődöm saját magamon. 
Én és Zágoni könyve-olvasás élmény egy ilyen helyzet. 
Azt hittem „erőszakot teszek” magamon, és sci-fi nem-olvasó létemre lenyomom a torkomon ezt a falatot és megyek tovább – azzal, hogy igen, én megpróbáltam, de nem…. 
Hát nem! 
… itt ragadtam… 
és úgy hiszem, egy 18 éve megismert érzést hozott vissza számomra az író: azt, amikor varázslók és egyéb mágikus lények világába utaztam egy szemüveges főhős segítségével – ugyanolyan ismeretlenül ismert, inkább korábbi, gyerekkori olvasmány-, és filmélményeim alapján elképzelt világba csöppenve, valójában tiltakozva, mint igenlően – akárcsak most. Ez volt annak idején a Potter sorozat első része után kialakult, mindig a soron következő kötetet alig váró türelmetlen, várakozás-érzése. 
18 éve. 
És ez van most – is. 18 év után újra érzem, hogy érdekel a soron következő. 
Egy új sorozat, amiért lehet rajongani? 
Érdekes helyzet alakult ki, mert semmi porcikám nem kívánta ezt az olvasást – nem kedvelek általában utópiákat, falanszter jeleneteket,elképzelt jövőben játszódó könyveket. Ijeszt és rémiszt a személytelenségük, a lélektelenségük, az érzelmek kiiktatni akarás, a szürkeség, a monotonitás – és egyebek, amiket elképzelek… 
Aztán itt ez a könyv. 
Amivel sarokba dobhatom az eddigi kliséimet. 
Azazhogy mindent megtarthatok közülük, de ez a könyv megengedi, hogy megtarthassam a régi gondolataimat, és azt is, hogy más szemszögből élvezzek, élvezhessek egy, a jövőről igazából rémisztő képet festő utópiát. 
Miért? 
Mert emberi érzelmek vannak benne – nincs „robotizmus”, nincs lélektelenség, inkább lelketlenség. Nincs szürkeség és monotonitás – de igenis van pörgés, fények villódzása, izgalom, félelem és féltés, izgalom és izgatottság, szerelem és szeretet, barátság és ellenség, izgalom, harc és küzdelem, tanulás és tanítás, tanulság és okulás, bizalom és csalódás – egyszóval érzelmek jelenléte nagyon hangsúlyos, és nagyon előtérben áll – teljesen átszövi a regényt – és ez teszi számomra különlegessé, mássá, élvezhetővé, emberivé részemről fogyasztható sci-fi-vé, okos, intelligens, sokoldalú, bátor főhősök szerepeltetésével. 
Vik, Ajna, Boki pozitív hősök – mindhárman jól összegyúrt és kidolgozott személyiséggel rendelkeznek – egész, kerek alakok ugyanakkor nem tökéletesek, hibázhatnak, amivel ismét új, megoldandó problémákkal szembesülnek. És mi, olvasók ezzel újabb oldalukat ismerhetjük meg. 
Vik és Boki alakja igazi fejlődésen meg keresztül, tapasztalatok útján okulnak, tanulnak és újult erővel állnak az új, vagy régi-új (?) kihívás elé. 
A könyv feléig tiltakozott a felnőtt énem erről a témáról, erről a világról olvasni, de a suliba történt beiratkozástól változások történtek hozzáállásomban, megnyíltam, befogadóvá, elfogadóvá váltam – és érdeklődővé. 
Ezzel együtt felfedeztem magamban a korábban elfeledett érzést, amely Zágoninak köszönhetően újraébredt bennem – az izgalmakkal teli várakozást az új, a következő részre… 
Úgy látszik, Zágoni Balázs ismeretlenül és minden akaratom ellenére tett várakozással teli rajongójává(?) 
Köszönöm neki :-) 
Írjak még a könyvről? Vagy elég ennyi…

Azt hiszem, megvan egy fix jelöltem egy erős +1 pontra a jövő évi Merítés-díjazás során – ígéretes és reményteli jelölt. Komoly esélyes! 
Zamjatyin: Mi c. könyve volt végi előttem olvasás közben…

 

 

 


2018.10.28. 12:20 Gelso

Varga Írisz Dóra: Örökség

Varga Írisz Dóra: Örökség

oroks.jpg

Ez a könyv egy varázslat! 
Egy kapcsolat. 
Kötődés. 
Egy láthatatlanul létező leheletvékony, de eltéphetetlen selyemszál, amely azóta kezdett el sodródni-fonódni, amióta elkezdtem olvasni ezt a csodálatos, finom írást. 
A könyvet befejeztem, a selyemszál elkészült, itt van, bár láthatatlan – kötődés. 
Egy állandó érzés. 
Megfogalmazhatatlan. 
Kötődés a könyvhöz, az intelligens szavaihoz, a csodálatos, szeretettel teli és szeretetben élő szereplőihez. A gyerekekhez. A gyerekeinkhez. 
Állandó kötődés. 
Nagyon mélyen és érzelmeimben érintett. 
Amíg élek és anya lehetek meghatározó lesz. 
Nem tudom, hogy gyerek- vagy ifjúsági könyv-e ez. 
Számomra mindenképpen anyakönyv. 
„- Ezt utálom benned a legjobban! Te még azt is kiszagolod, ami nincs is! Neked hátul is van szemed! Meg az égben! Meg a föld alatt is!” (146.o.) 
…sőt, továbbmegyek szülőkönyv 
„Mi felnőttek is minduntalan nyomozunk (…) Folyvást keressük az válaszokat a magunk kérdéseire.” (90.o.) 
" – Anyukád nagyon erős lehet. 
– Á, nagyon is törékeny, az uborkás üveg tetejét sem tudja lecsavarni, s a habveréstől mázsás lesz a karja – mosolygott D. de nyomban el is komolyodott. – De bitangerős, igazad van. A szíve, az akarata, mint a vas. (214.o.) 
– Igen, az anyák erősek. De valahogy másképp erősek, mint az apák – szaladt ki Á. száján, de látva, hogy D-t nem zavarja, folytatta a gondolatmenetét. – Az apák eleve erősek. Az anyák viszont gyengeségeikből merítik az erőt. Biztos ezért tudnak példát mutatni nekünk, a fiaiknak, hogyan kell erősnek lennünk." (215.o.) 
Nem tudom, hol van Olad, de mindenképpen értékes, megőrzendő hely lehet az a hely, ahol ilyen különleges, titokzatos és varázslatos kert rejtőzik.

"- Ráérsz most? 
– Az attól függ, mire! 
– Egy titokra. 
– Egy titokra mindig. Feltéve, hogy meg akarod osztani velem a te titkodat." (137. o.)

Számomra ez a regény az év legszebb felfedezése lett – igazi társam az életem egy alapjaiban nehéz szakaszában – jó volt elmerülni benne, jó volt, hogy velem volt, hogy olvashattam. Olykor könnybe lábadt a szemem párbeszédeit olvasva. 
Szerettem. Szeretem. 
Minden anyának, minden szülőnek ajánlom felfedezni. 
Melegen ajánlom!

                     
fűpehelypaplan és légtüneménytan

 

Varga_Írisz_Dóra I 

@Gelso: Hát Enikő, ha te így, én is így. Megnézem gyorsan, hány óra van, 1-re jönnek hozzám. Jó, addig még van pár percem a bőgésre. De nem, ezt kibőgni csak nyugodtan lehet. Most akkor visszafojtom a könnyeimet, és ha egyedül leszek, zavartalan, újra elolvasom, és írok még. De nem ide, hanem a helyére, a kedvenc helyemre: „Az érzés, amikor…” zónába. Addig is köszönöm. És pont ma nem tudtam reggel belépni, pedig már 13 órája örülhetnék. 
Kösz @szadrienn-kám, hogy írtál, mert amíg még ma beléptem volna a Molyra, mennyi idő eltelt volna az örömhír nélkül. 
Ui.: Valamit nem csináltam jól, mert az Örökséggel kapcsolatos frissek még mindig nem piros csücskösek… De jobb is így, ha futár hozza.

!
Gelso P  
Előzmény

@Varga_Írisz_Dóra: én köszönöm! bár egy kicsit már kezd a szemem homályosulni… szeretem a konyvedet

!
Annamarie P 

sajnálom, hogy nem voltam hangosabb, amikor kellett volna, és csak most tudtad elovasni

!
Gelso P  
Előzmény

@Annamarie: de az voltál, csak nekem voltak gondjaim, és csak most jutottam hozzá… 
(meg aztán húztam, hogy soká tartson a ringatás, az érzés…) 
de időben történt, és soha jobbkor… 
:-) 
…és köszönöm!!!

!
Varga_Írisz_Dóra I  
Az érzés, amikor…

…elolvasod a regényed értékelését (https://moly.hu/ertekelesek/2929178) annak a Molynak a tollából, aki cseppenként már megbizonyosított felőle, hogy nála dédelgető kezekre talált. Nem volt kétséges számodra az öt csillag azok után, hogy felfedezted, a regényedre szavazott a Merítésben, hát még amikor kedvencelt, mint alkotót (na, ezt a szót sem használtad még magadra!). Na de hát ez a szabadvers! Mert ez az értékelés – költemény. Fantasztikus érzés a kötődést megélni, amiről @Gelso ír. Mert oda-vissza dolog ez. 
Amikor a férjednek felolvastad e „jókritikát”, és rázúdítottad az ugye… ugye… megerősítés-kicsikarásaidat, csak ennyit mondott: „Ha valakihez így eljutott a regény, már érdemes volt megírni”. Igen, érdemes volt. Pedig sokáig csak magadnak írtad, így volt, tagadhatatlan. Aztán ez a valami, ez a regény? egyszer csak kinőtte a szándékot, és vággyá vált, titkon, bevallatlanul. Aztán egyszer csak elszakította a köldökzsinórt, és a maga lábára állt. Onnantól szolgálattá lett számodra az írása. Ám ez a szolgálat, noha egyre jobban átérzed a súlyát, különös módon mégsem terhes, ahogy anyának, szülőnek lenni sem terhes (ha valójában nagyon is az), hanem áldott szolgálat. És ez nem a gyermek szolgálata, félre ne értessék, hanem, hogy @Gelso metaforájával éljek, a kötődés szolgálata. „kötődés” – „gyerekeinkhez” – „anyakönyv” – „szülőkönyv” – igen: ezt akarja a regény! Végre megkaptad a választ a magad miértjére. Mert írás közben nem kérdeződik a miért. Mégis, a műben, ott kell lennie a válasznak a nem kérdezett miértre. … 
Most kilépek az egyes szám második személy távolságtartásából, hogy megköszönjem Neked, Kedves Enikő, hogy megadtad a választ a regényem miértjére. Így könnyebb lesz eztán nekem. Ha valaki megkérdi tőlem, mi ez a regény, majd ezt mondom: „anyakönyv”, „szülőkönyv”, örökség…

 

Gelso P 

Kedves Írisz és kedves Dóra, nem is tudom, hogy szólítsalak, szégyenlem, mert talán kellene, de még meg sem kérdeztem, pedig annyiszor jeleztünk már egymásnak itt, a molyon, ahol az csak látszat, hogy az olvasás a fő téma. Az olvasás – kapocs, és ahogy írtam, a könyved – kötelék. 
És Az Érzés, amikor a szerző ír neked csupa szépet? Milyen is? Mi is történik? Elakad a szavad, és órákra szótlanná, de főleg szavak nélkülivé válsz… Ilyen az az állapot, amit Az Érzés, amikor -állapotnak hívok. 
Képtelen voltam azonnal reagálni, bocsánatot is kérek ezért, de elmondom és megosztom veled, hogy hasonló reakcióim voltak, mint neked. Könnybe lábadt a szemem, határtalan és megnevezhetetlen volt, amit éreztem, és meghatódva osztottam meg mindent, szavaidat a férjemmel. Majd hetek, hónapok fáradságaival és emellett mégis talán először nyugalmat érezve feküdtem le, és aludtam másnap 9-ig – ami nem fordulhatott nálam elő talán a nyár óta egyszer sem. 
Újabb erőket szereztem a többi eljövendő napokhoz. 
Köszönöm. 
És azt is, hogy talán egy igaz és talán egy egzisztenciális felfedezés részese lehettem. 
Gelso/Enikő

 

 


2018.10.08. 23:33 Gelso

Nicholas Sparks: Eltékozolt ​évek (Szerelmünk lapjai 2.)

Nicholas Sparks: Eltékozolt ​évek (Szerelmünk lapjai 2.)

tuli.jpg

Sajnos, nem most olvastam el, de megpróbálom felidézni az emlékeimet az értékelés megírásához. 
Talán igazuk van azoknak (is), akik szerint kissé nyálas és csöpögős – hogy túl sok volt benne a férfi és túl késő az igyekezet. 
Nem értek velük egyet, mert sikerült neki! 
Igaz, hogy egész életében eszébe juthatott volna mindaz, amit az egy év alatt tett – mégis azt mondom, ez a könyv bizonyítéka annak, hogy soha nem késő észbe kapni, ha arról van szó, hogy ne engedjük elveszni, ami a miénk, és nekünk sokat ér – az életünket. 
Nem tudtam, hogy a Szerelmünk lapjai-nak van folytatása – de én nem tekintettem a két könyvet egymás folytatásának, bár egymás után olvastam. Természetesen jó volt ráébredni arra, hogy egy szép könyv számunkra kedves szereplői egy újabb élettörténetben lépnek újra életünkbe – de én két különálló egészként tekintek a két regényre. 
Lehet, hogy igazuk van azoknak, akik szerint túl sok Wilson jótéteménye, és (körül)rajongása, de szerintem jól tette, hogy megpróbálta, mert a felesége szerette. És ebben az egész udvarias és elegáns igyekezetben az volt a leginkább szép és megszívlelendő, hogy végig szem előtt tartotta és ha úgy ítélte meg, megfogadta apósa, Noah tanácsait. Nem úgy tekintett rá, hogy Noah egy „Vén Hülye”, hanem türelmesen meghallgatta, elbeszélgetett vele, amit egyenesen irigyeltem Wilsontól. 
Tetszett, hogy felesége sem mondott le végleg róla, Jane fiatalkori érzései is voltak olyan erősek, hogy nem engedték szétmenni ezt az értékes házasságot. 
Szép volt és önfeláldozó is tőlük, hogy a lányukat engedték az esküvő „fényében” fürödni, pedig az ő évfordulójuk sem bírt kevesebb érdemmel. Kissé önzőnek találtam Annát. 
Bevallom, szorítottam neki(k) Wilsonnak és Jane-nek – és örülök, hogy sikerült – a gyerekek kirepültek, most jöhet egy olyan, nem kevésbé gyümölcsöző szakasza életüknek, ahol tényleg már saját maguknak, hobbijaiknak és kettejüknek élhetnek. 
Ez szép, nagyon szép – és megérdemelt. 
Jó lenne egy ilyen életvéghez való halált megelőző utolsó nekifutás – ahol nem a betegség, hanem a szórakozás, nem az egymás gyámolítása, hanem egymással való kölcsönös együttlét, megbecsülés, odafigyelés szerepel, tölt fel és vezet át az öregkorba.

Valaki említette az értékelés írók között, hogy a tulipános borítót nem érti, igazat adok neki abban, hogy a hattyús találóbb – de ez a tulipános – szép…

@b_anett95 Nicholas Sparks kihívásához ez a harmadik olvasásom.