HTML

egyperces mondatok avagy frasi sparse e ritrovate

Egyperces mondatok azért, mert nincs sosem sok időm, terveim szerint pár szóban foglalok össze valamit a napokból. Frasi sparse azért, mert lehet hogy ezzel jó témát találok - Petrarca "rime sparse" nyomán, és frasi ritrovate azért, mert talán egy ilyen megtalált mondattal egy-egy régi-új vagy valamilyen emléket húzok elő, Tabucchi "hangok jönnek valahonnan, nem tudni honnan" nyomán. "Può succedere che il senso della vita di qualcuno sia quello, insensato, di cercare delle voci scomparse, e magari un giorno di crederle di trovarle, un giorno che non aspettava più, una sera che è stanco, e vecchio, e suona sotto la luna, e raccoglie tutte le voci che vengono dalla sabbia." (da Si sta facendo sempre più tardi)

Friss topikok

Linkblog

2020.02.26. 14:32 Gelso

Nicholas Sparks: Minden ​szívdobbanással

Nicholas Sparks: Minden ​szívdobbanással

minden_szivd.jpg

Csodálatos könyv a kitartó és állhatatos* szeretetről.
Megkapó a történet és annyira valóssá és valódivá teszi az az írói fogás, hogy az író beleszövi saját magát – mintha saját, tulajdon ismeretségéből halászta volna ki ezt a szép, megható, magával ragadó és emlékezetes történetet, és mintha személyes küldetéséül választotta volna azt, hogy ezt a két szereplő közé rejtett történetet, miután mindketten szabaddá lettek, új erőre kapva, minél több ember tudomására juttassa.
Elemezhetnék a szereplőket, én nem teszem, inkább az a moralizálás fogott meg, ami normális helyzetben nem kérdés, mégis Tru és Hope helyzetében megoldhatatlan és örökké feszítő problémává nőtte ki magát – feladjuk-e az igaz szerelmet és feláldozzuk-e az odaadó társat annak fejében, hogy a jövőben szülessen gyerekünk, még ha az a gyermek nem az igaz szerelmünktől is fog megszületni?
A könyv viszonylag lassú, nyugodt, emlékező stílusa az olvasás mellett ezekre a gondolatokra is enged időt szakítani. Nem túl sok könyvet olvastam még a szerzőtől, összesen ez a negyedik – de háromra volt jellemző, ez az általam említett stílus.
A szereplők felett én nem akarok pálcát törni, nem értékelem rosszul Hope döntését, ha nem is teljes mértékben, de részben megértettem, és emellett nem tehettem mást, mint Trut sajnáltam, aki valójában az általa választott életet élte magányos oroszlánként, amelyet viszont ő később kész lett volna feladni a szeretett nőért.
Az én lelkemet, bár elég ritkán simogatom azt hasonló könyvekkel, most ez a történet különösen mélyen megérintette és meghatott; közel kerültek hozzám a szereplők, a hely szintén – olyannyira, hogy eddig nem is akartam hallani egy USA-beli utazástól, de most különösen vágyakozom egy Sunset vagy Carolina Beach-en vagy akár a Bird Islandhoz közeli szigeten lévő tengerparti nyaralásra.
Mindennapi történet, mégsem érezzük azt mindennapinak, talán a kicsit misztikus Rokonlelkek miatt, és hát azt is remélem, hogy nem mindannyiunk kerül ilyen szívet-lelket próbára tevő helyzetbe – ahol bármit döntünk is, az egész életünkre nézve még ha nem is tragikus, de mindenképpen embert-próbáló lehet.
A műfajban eddig olvasott könyvek alapján egyre nyilvánvalóbb számomra, hogy a minőségi romantikus regények szerzői között Nicholas Sparks az első helyet foglalja el.

*ez itt most egy nagyon pozitív értelemben vett szó akar lenni…
A szerző által választott nevek nagyon tetszettek a regényben – Hope örökké reménykedett, Tru pedig mindig is egy igaz, egyenes ember volt :-)