HTML

egyperces mondatok avagy frasi sparse e ritrovate

Egyperces mondatok azért, mert nincs sosem sok időm, terveim szerint pár szóban foglalok össze valamit a napokból. Frasi sparse azért, mert lehet hogy ezzel jó témát találok - Petrarca "rime sparse" nyomán, és frasi ritrovate azért, mert talán egy ilyen megtalált mondattal egy-egy régi-új vagy valamilyen emléket húzok elő, Tabucchi "hangok jönnek valahonnan, nem tudni honnan" nyomán. "Può succedere che il senso della vita di qualcuno sia quello, insensato, di cercare delle voci scomparse, e magari un giorno di crederle di trovarle, un giorno che non aspettava più, una sera che è stanco, e vecchio, e suona sotto la luna, e raccoglie tutte le voci che vengono dalla sabbia." (da Si sta facendo sempre più tardi)

Friss topikok

Linkblog

2020.02.14. 16:41 Gelso

Fiala Borcsa: Balatoni ​nyomozás

Fiala Borcsa: Balatoni ​nyomozás

balatoni.jpg

Hát sajnos, nem voltam túlontúl oda ettől a könyvtől, pedig annyira akartam szeretni és kedvelni! (Mindenek előtt Huba miatt..)
És a szerző miatt is, pár évvel ezelőtt olvastam már tőle a Szerinted? c. ifjúsági regényt, és kíváncsi voltam a további könyveire; és még tervben van tőle más egyéb is.
Sok előnye van a könyvnek, de úgy érzem, most szigorú leszek: pont az az előnye, ami a hátránya. A Balaton, Huba, idős, független, belevaló hölgy, Tihamér, kalandos nyomozás, különös kocsival … – kiváló ötlet, de ezek mind-mind egy másik, gyerekkoromban általam igen kedvelt és olvasott és filmen látott könyv „hozzávalói”; ez a gondolat az első oldalon eszembe ötlött és sajnos, a további olvasás során sem tudtam ettől a gondolattól szabadulni. A fantasztikus nagynéni életem első nagy és fontos mérföldköve, hiszen az idén 16. életévébe lépő elsőszülöttem nevét eme könyv/film inspirálta…
Azóta mindig örülök Huba nevének felbukkanásakor, a Balatoni nyomozás esetében is örültem, de mégis vissza-visszagondoltam az eredetileg megismert műre.
Csakhogy sajnos számomra ez a könyv nem hozta azokat az izgalmakat, mint az 1980-ban megjelent nyári kalandozás és nyomozás. Sőt mi több, felnőttekből igencsak a negatívabb tulajdonságokkal rendelkezők közül válogatott szerző: rossz erkölcsű, becstelen, hazug, másokat megtévesztő, kijátszó és kihasználó, meglopó emberek, akiknek a tábora további bénácska, tesze-tosza, bizonytalan, esetleg öntelt szereplőkkel gazdagodik. Felnőttként ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy milyen követendő példát tudnak ebből kapni a könyvet olvasók? Merthogy én egyetlen felnőttet nem választanék követendőnek (még a „szívenagy és független” nagyit és a (z álmait kergető) rendőrnyomozót sem). Ezt nagyon sajnálom, mert ezt fontos „összetevőnek” tartom egy ifjúsági könyvben.
Aranyos volt és jólelkű a nagyi, de nem túlzottan véltem hitelesnek. Biztos léteznek „sz@rrá” tetovált nagymamák, de még nem annyira bővelkedünk bennük; az almás pités nagymamákat inkább kedvelem példaként.
Az erkölcsi feladat jó, megoldani egy bűnténysorozatot – és ez sikerül is – büszkék lehetünk a két gyerekre; de sajnos, minden a főszereplővé választott Kriszti (nem így hívják, de ez a neve) érdemének van kikiáltva, ámbár Huba keze is bőven ott van a sikerben…
Kriszti egy idegesítő hölgyemény, rengeteget tud, és még annál többet is beszél – muszáj lenne a jövőben tanítania! (Legalább lenne miből levezetnie feles energiáit, és megosztani a kisebbekkel hömpölygően érkező információit!)
Huba az örök második (ámbár malomszakértő), de akinek mindig helyén az esze és mindig kész ötlete van, ha elakadnak a két nyomozás során.
Ui. is a rossz emberek leleplezésén kívül van egy másik nyomozás is – ez viszont nagyon tetszett és ötletes volt: feladványok megoldása alapján megismerni egy részét szűkebb pátriánknak, jelen esetben itt a Balaton-felvidéket, a Káli-medencét.
Ez nem utolsósorban jó kirándulóötlet is egy hazai nyaralást pl. a Balatonon tervező családnak – rosszabb idő esetére, vagy akkorra, amikorra már elegük lett a forró napozásból. Én sok látnivalóról itt, ennek a könyvnek a lapjairól szereztem tudomást, pl. Kornyi tó, Ábrahámhegy, Hegyestű, Folly Arborétum, Salföldi major és bányatavak, Mindszentkállai titkos lépcső, Gyulakeszi Csobánc vára. Egyedül a Kékkúti ásványvízről, a révfülöpi lángosról és a Szentbékkállai lengőkőről (a könyvben lengőkő, valójában ingókő!) hallottam eddig. Ez az egész csillagtúrásdi, mint már említettem, nagyon tetszett (még akkor is, ha már ezt a témát is felhasználták szerencsésen ifjúsági könyvben nem is olyan régen, Bíró Szabolcs az Elveszett csillagok-ban).
Csodálatos helyekre hívja fel a regény lapjain a figyelmünket a szerző, és ezért külön köszönet neki.
Jó lenne, ha ennek a regénynek köszönhetően, több gyerek is javasolná túra-úticélnak akár családi nyaralás, akár osztálykirándulás keretében a könyvben megemlített helyszínek felkeresését.
Remélem, a mai fiatalok kezükbe veszik, és szívesen olvassák majd – mert sajnos, a másik, az 1980-ban megjelent regény már bizonyára feledésbe merült.

„Az emberek szeretik a régi dolgokat, főleg azokat, amiknek történetük van.” (35.old.)