HTML

egyperces mondatok avagy frasi sparse e ritrovate

Egyperces mondatok azért, mert nincs sosem sok időm, terveim szerint pár szóban foglalok össze valamit a napokból. Frasi sparse azért, mert lehet hogy ezzel jó témát találok - Petrarca "rime sparse" nyomán, és frasi ritrovate azért, mert talán egy ilyen megtalált mondattal egy-egy régi-új vagy valamilyen emléket húzok elő, Tabucchi "hangok jönnek valahonnan, nem tudni honnan" nyomán. "Può succedere che il senso della vita di qualcuno sia quello, insensato, di cercare delle voci scomparse, e magari un giorno di crederle di trovarle, un giorno che non aspettava più, una sera che è stanco, e vecchio, e suona sotto la luna, e raccoglie tutte le voci che vengono dalla sabbia." (da Si sta facendo sempre più tardi)

Friss topikok

Linkblog

2017.07.20. 19:34 Gelso

Mészöly Ágnes: Várkony ​és a könyvtár réme (Hanga és Várkony 3.)

Mészöly Ágnes: Várkony ​és a könyvtár réme (Hanga és Várkony 3.)

v3.jpg

Páran szerettek volna lebeszélni a könyvről, és emiatt az indulásom és a viszonyulásom nem volt éppen kedvező a könyvhöz és olvasásához, de nem bántam meg, hogy nem engedtem a lebeszélésnek, mert nekem igazából a könyv tetszett. Annak ellenére, hogy ez a 3. epizód a Hanga és Várkony sorozatból, szerencsére ez (is, gondolom, mint a többi) egy külön álló rész, nem igazán szükséges az első résztől kezdeni, mert nem fűződnek koherensen össze. 
Izgalmas (bár nem életszerű) volt a történet, hétköznapi gyerekekkel, valójában hétköznapi környezetben, a helyzet és a konfliktus viszont nem! Elképzelhetetlen, picit sci-fis az alapgondolat, elrabolni az emberek olvasmányemlékeit, saját érdekünk előtérbe helyezése, a hírnév- és pénzszerzés érdekében. 
A könyvben, a korábban még meséken és népmeséken cseperedett kisifjúság könyvbéli szereplőelképzeléseinek megfelelően vannak jók és rosszak – ezért könnyű köztük eligazodni, vannak nagyon pozitív tulajdonságokkal és jellemvonásokkal rendelkező főszereplők, akikkel könnyű azonosulni, követni, akár köréjük csoportosulni. Van egy, a nyári szünet közeli, kora nyári iskolai napok egyikén hirtelen felbukkanó, izgalmas helyzet – aminek muszáj utánajárni, és amit muszáj megoldani. 
Ennek lehetünk tanúi a könyvben, miközben ismert kötelező olvasmányok bukkannak fel – még akár kedvet is kaphatunk újraolvasásukra, vagy ha kimaradt – elolvasásukra. 
Tulajdonképpen ennyi, de ami még különlegessé teszi a talán hétköznapi szereplők hétköznapi környezetben zajló történetét, az az 5/b., Várkony és Hanga osztályának Pál Utca Lányok c. előadása. Meglepően ötletes volt a megvalósítás. 
A rövid rezümé ez lenne, de ami miatt még érdekes, az Hanga és anyukája viszonya – amit tényleg sajátos, miután CSI-foglalkozású édesapjától elváltak. Elgondolkodtató, és nem biztos, hogy követendő. Bizonyítja ezt Hanga önálló (10 éves!) döntése, hogy nem követi munkahely váltás miatt édesanyját, hanem marad vidéken, Várkony szülei odafigyelése mellett. (Ez azért nekem meredek volt – nem tudnám otthagyni a gyerekemet egy-egy hétre magányosan. Továbbá rendszeresen műanyagdobozos, gyorséttermi kínait és vödrös csirkét enni, kakaót könyvtári könyvre véletlenül ráborítani… Na és hát Zita nagymama meg teljességgel gáz…) 
Várkony és szülei/családja sem hétköznapi – bár ezelőtt 30-40 évvel tipikus hétköznapi család lett volna – Jónás Várkony rendelkezik apával, anyával – aki népművelő és néptánctanár, hagyományőrző szakköröket tart, és néptánc koreográfiákat állít össze; és egy eleven fiúiker-testvérpárral (Kolos, Gyula), akiknél mindig vmi klasszikus, finom, meglehet, sokak étrendjéből már tünedezőben lévő kajákat lehet suli után ebédelni (csirkepörkölt galuskával, csúsztatott palacsinta, sima palacsinta, kelkáposztafőzelék stb.)

Nagy élmény volt ilyen kellemes gyerekekről olvasni, még Hanga kirohanásai is viselhetőek, mert okos, értelmes, sokoldalú, ötletes. 
És ami valójában elgondolkoztatott az alapkonfliktus tekintetében azt éppen Hanga fogalmazta meg. „Ne becsüld le a veszélyt!” (150.old.) 
És tényleg elgondolkodtató: a manipuláció korunk egyik alapvető veszélyforrása – mert ha ma egy kötelező olvasmány kapcsán törlik ki az emlékeinket, akkor talán holnap egy gyilkosság szemtanújának emlékeit módosíthatják, később pedig a történelmi (akár kollektív, akár személyes) emlékeinknek is annyi lehet…

@meseanyu Merítés-díj / ifjúsági irodalom (2016) kihívásához.

Kicsit nehezen szoktam meg a mangát idéző illusztrációkat, de azt hiszem illik a könyv témájához és a főszereplőkhöz is.

Csak azt nem értem, valaki mondja meg kérem, mi a bánatért nem mindegy, hogy Kövespart* község, vagy falu – én valójában községből származom, és falusi vagyok…szóval, miért kerítenek ennek a különbségnek akkora nagy feneket a regényben??? 
*Kövespart község, Hegyesvár közelében

 

Jegyzetek: 
89.old. 
„egy ideig nézte, ahogy a barátja a minionokat kaszabolja a LoL-ban.” 
ez a LoL nem az a LOL, hanem a League of Legends – valós idejű stratégiai játék, és online stratégiai játék: többjátékos csatamező, ami a Defense of the Ancients nevű, Warcraft III: The Frozen Throne című játékhoz tartozó módján alapszik. 
és az említett minionok nem a filmből ismert mignonok, hanem „feláldozható lények, amik automatikusan generálódnak a Nexusban, azzal a céllal, hogy az előre kiválasztott ösvényen haladva folyamatosan törjenek előre; nem összetévesztendők a dzsungelben lévő semleges szörnyekkel. A minionok 'lelketlen háborús gépezetek' így nem éreznek, nem gondolkodnak. Mégis, csak bizonyos esetekben fognak támadni.” 
Kiemelés innen: https://hu.wikipedia.org/wiki/League_of_Legends 
http://leagueoflegends.wikia.com/wiki/Minion – a kép két szélén lévő ké ill. piros színű figurák 
119.old. 
Lemming (Lemmus) – az egy hörcsögféle 
I lemming (in italiano lemmi, singolare lemmo) 
91.old. 
Sanders CSI – ehhez nem kell különösebb komment, süldőkamaszlányok kedvence lehet Greg Sanders: 
https://en.wikipedia.org/wiki/Greg_Sanders 
https://it.wikipedia.org/wiki/Greg_Sanders 
https://hu.wikipedia.org/wiki/Eric_Szmanda

 

 

 


2017.07.16. 10:14 Gelso

Gévai Csilla: Amíg ​olvasunk

Gévai Csilla: Amíg ​olvasunk

amig.jpg

Sajnos Gévai Csilla szerző Amíg valamit csinálunk sorozatából korábban még egyet sem sikerült megszerezni és elolvasni. 
De úgy gondolom, hogy ebben a kis könyvben kihasználta az éppen adódó lehetőségeket – már amiket az otthon, falakon belül lévő, nem kimozduló, nyári szüneten lévő, olvasási gondokkal küszködő gyerek esetében lehet, és hála Bali bácsi talpraesettségének Panni „szenvedéseit enyhítendő”, működő megoldásként tárhatja elénk egy-egy hirtelen ötletét (tésztasütés, kockamondat). 
Míg ők olvastak, ill. Bali bácsi ötletei alapján csapták agyon a vakációt, és meg azon tördeltem a fejem, hogy Panni vajon dislexiás-e, vagy csak ennyire lemaradt elsőben az olvasásban?…nem túl biztató, hogy ilyen olvasási szinttel jönnek ki iskolából a gyerekek.

Baranyai (b) András illusztrációi tetszettek. Engem az „Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer a…” rajzfilm sorozat stílusára emlékeztetett.

UI: Bali bácsi igazi lázadó… :-D 
UI2: Nem értem, hogy az Amíg… sorozat miért nem tarthatta meg eredeti formáját?

(UI3: És hát nekem a két ajándék sem stimmelt, miért éppen naplót, és nem egy ilyesmi kicsiny könyvet kaptak a gyerekek?)

 


2017.07.09. 23:43 Gelso

Molnár T. Eszter: Stand ​up! (Egy majdnem normális család 1.)

Molnár T. Eszter: Stand ​up! (Egy majdnem normális család 1.)

standup.jpg

 Bakos Virágnak talán csak a neve hétköznapi – sem az élete, sem a családja nem az, és (szerencsénkre) legfőképpen ő nem egy hétköznapi lány… 
Aki megpróbál helytállni a mindennapokban, ahol mindennapi és nem mindennapi problémákkal szembesül nap mint nap. És ez a helytállás, hihetetlen, de sikerül neki – valami édes és szerethető báj van abban, ahogyan Virág hozzányúl a dolgokhoz, problémákhoz, érzéke van jó megoldásokat hozni és segíteni (nővére, apja, házimunka, osztály, osztálytárs). Még ő sem tudja, hiszen alig kezdő kamasz – felnőtt kori problémákkal – hogy ez az érzéke milyen jól fog neki jönni a későbbiekben. Zsigerből jövő tehetséggel és ráérzéssel tudja, hogy mit is kellene/lehetne tenni a nővére tűhegyen táncoló kalandjai alkalmával vagy az öccse befordulásaikor, apja kritikus és nehéz perceiben, mégsem-apáca-nagynénje ugráltatásai esetén, osztálytársai által teremtett, esetenként kemény helyzetekben, csípős megjegyzéseik kereszttüzében. válságba került barátság esetén, stb. 
Pozitív, kedves, meleg személyiség, előítéletmentes, igazi egyéniség, aki nem adja fel ezt és nem alkuszik meg osztálytársai által kreált helyzetekben. Állatbarát és ezt a szeretetét karitatíven is továbbadja a helyi állatmenhelynél. Hamar megtalálja rokonlelkét Berciben, és barátját Daniban. Dani egyébként hasonlóan kedves és szerethető szereplője a regénynek.

A regényben Virág érzelmi „bukdácsolásait” is nyomon követhetjük szerelmi nyomvonalon – ezt az érzelmi zavarodottságot Virág ügyesen bogozgatja. Hasonlóan ügyesen mozog, ha nem ügyesebben a Lilivel való baráti viszonyában; nagyon bírtam, ahogyan eljutott a kezdeti „függőségtől” addig, hogy fütyül rá…

A könyv borítója is totálisan kifejező – Bakos Virág hajzuhataga foglalja el kb. a borító 50%-át. Nagyon megragadott, emlékezetes, felejthetetlen és igen plasztikus.

@meseanyu Merítés-díj / ifjúsági irodalom (2016) kihívásához.

Nagyon megtetszett a könyv a maga zűrösen mai történetével és sokszínűen zűrös szereplőivel, talán azért is, mert benne Virág egy, a rokonságunkban lévő kislányra emlékeztet.

 


2017.07.09. 17:20 Gelso

Kalapos Éva: Nagy ​döntések (D.A.C. 5.)

Kalapos Éva: Nagy ​döntések (D.A.C. 5.)

dac5.jpg

Azt hiszem, mások szavai alapján többet és talán még annál is többet vártam a könyvtől. 
Terveztem, hogy elolvasom a könyvet, sőt, egy gimis lány ismerősöm anyukája szavai alapján, hogy inkább ezt a a sorozatot emlegetik és becsülik, szemben az LL-könyvekkel – (amit, valljuk be olvasatlanul is igencsak kétlek), titkon reménykedtem, hogy az előzményeit is el fogom – de most úgy érzem, ez alapján a rész alapján, hogy nem fogom. 
Kicsit sajnáltam, hogy a Merítés-díj listaösszeállítás-végéig nem tudtam elolvasni – idő híján nem jött össze – most befejezvén a könyvet, ezt egyáltalán nem sajnálom. 
Továbbra sem tettem le arról, hogy LL-könyveibe még belekóstoljak, továbbá már több tinisorozatba belekukkantva, még mindig a Sohonyai-sorozatra vagyok kíváncsi. 
Lévén, hogy a DAC-könyvek közül ez az első olvasásom, nem ismerem és nem ismerhetem az előzményeket, a szereplőket is ebből ismertem meg – alaptémája egy véletlen „baleset”, és az, mit kezdenek ezzel a „problémával” az érintettek, és maga a DAC-közössége. Témáját tekintve közös témát érint a Léggömbök-kel – hasonló életközegben: gimiben, végzős évben, ám való igaz más élet adta helyzetben – mégis úgy éreztem, színvonalában a Léggömbök magasan a DAC5 felett helyezkedik el. Érzelmileg sem vitt magával, „nem volt időutazásom” az én végzős gimis éveimbe. Ezt a könyvet sokkal felszínesebbnek ítéltem meg; nem erre számítottam, mert a Massza c. könyve alapján Kalapos Évát alapos és „mélyrenéző”, elemző szerzőnek ismertem meg. 
A szereplők tekintetében Ákost és Ágit nagyon szimpatikusnak és igencsak bátornak, (szülőként írom: és nem követendőnek) nevezném, én most azt mondom, mégha nem is értek egyet döntésükkel, példaértékű, ahogyan döntésüket bátran, és minden bizonnyal felelősségteljesen meghozták, elvállalták és elindultak egy lehetséges úton. 
A többi szereplőről sajnos nem kaptam ennyire kiforrott képet, szinte mindenkit felületesen ábrázoltnak láttam, olvastam volna még jellemükről, életükről, terveikről – meglehet, az előzmények, azaz a sorozat többi részének ismerete inkább megvilágította volna ezeket a hiányosságokat – de pl. a Tükörlelkek esetében sem és a Szállj szabadon! esetében sem volt erre szükség… 
Nagyon szimpatikusnak ítéltem meg az osztályfőnöküket Johnny bát, igencsak emlékeztetett az én egykori általános iskolai osztályfőnökömre – de sajnos, róla is eléggé hiányosak az ismereteim, jó lett volna tudni, mi volt a konfliktus forrása közte és Flóra közt. 
A baráti társaságból Ágin és Ákoson kívül Ginnyről esik valamivel több szó, a társaság többi tagja közül, pedig én pl. olvastam volna szívesen Zsaniról, és táncos terveiről – gyakorlatilag semmit nem tudtam meg erről az oldaláról ebből a részből. 
Flóráról eleget megtudtam, kedves, aranyos, amolyan ahol-tud-segít-típus, de feltételekkel figyelem ezt a túl jóságos oldalát. 
Érdeklődve olvastam volna azonban többet a testvéréről: Gergőről (Geri) – magánéletéről és zenei indulásáról. Hasonlóképpen az új, kibontakozó, kialakuló családi-szülői viszonyokról: apáról és Kingáról. 
Dani nekem túl jó volt. Kételkedtem, de elfogadtam, mert mért is ne? 
Felmerült még egy bizonyos Gabe – talán Zsani barátja, róla is többet kéne tudnom, hogy ismerjem a teljes DAC-közösséget. 
Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a teljes sorozat alapján kellene teljes jellemábrázolást kirajzolnom, de sajnos, nem tudtam ezt megtenni egyetlen rész elolvasása alapján – jövőre elolvasom a DAC6-ot, ha picit változik a helyzet, meglehet, hogy elolvasom visszamenőleg az előzményeket, de most inkább úgy áll, hogy nem. 
Nagyon nyitott voltam és nagy bizalommal, és ezáltal nagy várakozással fordultam a könyv és a sorozat iránt – talán ez volt a gond…

Mindent egybevetve, örülök, hogy Ákost és Ágit megismerhettem, és Flórán keresztül Kingát, de nem ismerkedhettem meg olyan alaposan a szereplőkkel, mint szerettem volna, ezért most így utólag nem is nagyon bánom, hogy nem tudtam besorolni a Merítés-díj / ifjúsági irodalom (2016) top10-be.

@meseanyu Merítés-díj / ifjúsági irodalom (2016) kihívásához.

 

39. old. 
Papírhold c. filmről tesznek említést a könyvben. Látta valaki és ajánlanátok? 
http://port.hu/adatlap/film/tv/papirhold-paper-moon/mov… 
http://www.mafab.hu/movies/paper-moon-19729.html 
http://www.filmkatalogus.hu/Papirhold--f6218 
44. old. 
Heroes of the Storm – ez egyfajta számítógépes játék? 
https://www.youtube.com/user/BlizzHeroes – hm, nagyon le vagyok maradva.. :-( 
66. old. 
makaron: 
https://tortaiskola.hu/2015/12/07/makaron-keszitese-ext… 
143. old. 
Skippeljük a Niagarát – sajnos, nem értem ezt a mondatot… :-( ez egyre cikibb.. 
219. old. 
Sláger, a végzős gimisek szeretik, banketten nekik játssza a dj: 
Bubblegum Bitch – Marina & The Diamonds 
https://www.youtube.com/watch… – ciki beismerni, de én nem hallottam még… :-(

Szóval itt minden ciki…


2017.07.09. 15:50 Gelso

Böszörményi Gyula: Beretva ​és tőr (Ambrózy báró esetei 2,5)

Böszörményi Gyula: Beretva ​és tőr
(Ambrózy báró esetei 2,5)
beretva.jpg

Folyamatban lévő olvasmányaim és a nyár tikkasztó forróságában felüdített ez a könyv, ez a jó krimi, amely stílusában, szereplői felvonultatásában, és úgy általában emlékeztetett Poirot szimpatikusan sziporkázó, szellemes és megunhatatlan nyomozásaira. 
Kedveltem a történelmi helyszínt, jó tudni, hogy van az egésznek vmi igazságmagva, és emellett szimpatikusak voltak a szereplők, az eset felgöngyölítése, Ambrózy titokzatos és gyorsgondolkozású alakja…megoldás leleplezése. 
Egyedüli antipatikus szereplő számomra Mademoselle Couperet volt a regény végén lévő utolsó, borzasztóan sértő és lélekromboló megjegyzésével… 
Nagyon jól éreztem magam olvasás közben. 
Tetszett a könyv kívül-belül: elegáns borító, elegáns fejezetkezdetetek. 
Jó volt, olvasnék még hasonlókat, mert nagyon kikapcsolt és jó kedvre derített.

@meseanyu Merítés-díj / ifjúsági irodalom (2016) kihívásához.

Feladata a jövőre nézve: valamikor olvasni valami érdekeset Vámbéry Ármin-ról.

Kellemesen csengő, és ezzel felelevenedett régi szavak: bajuszpödrő, körömráspoly, vikszoláshoz használt brillantin.

„Eltűnt, mint teve a csillagtalan éjben.” 70 .old.

„Megszoktuk, hogy minden európai szállodában eltűnik valami a poggyászunkból, hisz önöknél a szolgák keze igencsak enyves, és senki nem vágja le azt, ha netán bűnösségük fényre derül.” 29. oldal

Jegyzet: 
29. old. 
„Fekete csador, szürke nadrág, kék-sárga csíkos nikáb, barna kulla, azaz turbán és egy pár saru” 
56. old. 
Kvarterkázik
Kellemesen elbeszélget egy társaságban; kedélyesen, társalogva, tréfás történeteket mesélve borozgat. 
Eredet [kvaterkázik < újmagyar: kvaterka (negyed liter) + -zik (igeképző) < lengyel: kwaterka (negyedliteres pohár) < latin quatuor (négy) < szanszkrit: catur (négy)] 
kvaterkázik – Bort iszogat, borozgat. 
+ ital melletti kellemes társalgást jelentett, a „kvaterka” az ital mértékegysége volt. Eredetileg latin szó, de mi már valamelyik szláv nyelvből vettük át. Aztán a szó önállósodott, és most már jelenti a társalgást, csevegést, akkor is ha nincs mellé ital.


2017.07.01. 00:37 Gelso

Szakács Eszter: A ​Szelek Tornya

Szakács Eszter: A ​Szelek Tornya

 

torony.jpg

 Annyira, de annyira ünneprontó leszek… :-( 
Éppen túl vagyunk a Merítés ifjúsági irodalom 10-es listájának összeállításán, boldog érzéssel telve, mert a lista nagyon jó lett. 
A listára került ez a könyv, ahol bizalmat adtam ennek a könyvnek a többi zsűritag véleménye alapján, és megelőlegeztem a pontját, amit nem bánok, valójában magamon bánkódok, hogy talán végérvényesen felnőttem, és ez az oka annak, hogy földhözragadt felnőttként nem tudtam maradéktalanul élvezni ezt a könyvet… 
Pedig én végig nyitott voltam, már a címe alapján nagyon akartam olvasni, minden erőt megmozgattam, hogy előkerítsem Heves megye egyetlen könyvtári példányát, míg az utazó könyvünket megkapom… sőt, végig is olvastam, de nem kevés időbe telt, több, mint egy hónap, mert mellette még vagy 4-5 könyvet kezdtem és fejeztem be – ezt pedig gyakran félretettem… 
Az elejét és a végét végigszenvedtem – az elejét mert túl sok szereplőt vonultatott fel, túl nagy falatnak éreztem, nehéz volt elkülöníteni ki-kicsoda. A miliő, ahol játszódott, nagyon ötletes volt és tetszett az alapötlet, miszerint mi van a Földről „kiutált/kitett/elűzött/kihalt” lényekkel (griffek, faunok, pegazusok, küklopszok, kentaur, óriások, törpék, tündérek stb.), kihalásra ítélt törzsekkel? Tetszett a zsebuniverzumok ötlete. Nagyon. 
Sajnos, a könyv elejét azért sem értettem, mert különösebben sosem érdekelt a görög istenek világa; sosem merültem el a témában, mindig könnyű elveszni köztük, ahogyan ez most is megtörtént, de hiánypótlóként azért örültem a görög mitológiai jelenlétnek. 
Leginkább a könyv közepe tetszett: az osztálykirándulás a zsebuniverzumokba (az ősmagyarok pl. mint más, már a Földről kihalt pogányhitű törzsek, a Meótisz nevű zsebuniverzumában élnek, melynek védőszentjei Öregisten és Boldogasszony, vallásuk alapja a Világfa) és az Alvilágba. Nagyon érdekesnek, plasztikusnak és izgalmasnak találtam, mint ahogyan a metamorfont, azaz anyagátalakító berendezést is.. 
A szereplők sem vonzottak, nem tartottam vonzónak és követendőnek Mira alakját, pedig tényleg követendőnek és példaértékűnek szánták. Ez pl. nagyon zavart, olyan szereplőt tenni követendőnek gyerekek elé, amilyet a valóságban nem (biztos, hogy) találunk. 
Nagyon fantasztikusnak találtam az életet a Pügmalión-házban. 
Bajom volt több szereplőnek adott névvel is – pl. Viktor nevet sosem adnék olyan szereplőnek, aki a történet végén veszít és erkölcsileg elbukik. Zavart az is, hogy Eriknek gonosz karaktert hívnak. 
Talán, ha választani szeretnék kedvenc karaktert, akkor Ulit, a lélekikret – még ilyen szót! :-) – és Konrádot választanám. 
Valójában egy szereplőkben, helyzetekben, ötletekben, kalandokban nagyon gazdag regény ez, talán több kötetnyi téma zsúfolódott össze egy könyvben, ahol közepes személyiség kidolgozású szereplők mozognak a Föld és az Olimposz világai között. 
Én nagyon elfáradtam az olvasásába, több alkalommal bóbiskoltam, még többször tettem félre, de hősiesen kitartottam, mert mindvégig bíztam a végében. De csalódtam, mert igazából a közepe érdemli meg a 4 csillagot, amit végül is adtam neki, az eleje és a vége nem. 
Mindenesetre mindenkit buzdítok arra, hogy olvassa el, mert ez esetben csakis az én defektem, hogy nekem ez a könyv nem jött be.

@meseanyu Merítés-díj / ifjúsági irodalom (2016) kihívásához.

1/ 
Világfa – a Meótiszon élő ősmagyarok hitvilágának alapja – nincs alvilág, a halottak szellemei is ebben a Világfában élnek tovább.A testük megsemmisül, de a tudatuk a Világfa tudatának részéve válik. Ebből táplálkozik a mágiájuk. A regősök feladata a különféle tárgyak előéneklése a világfából. Azaz megjeleníteni a vágyuk, szükségletük tárgyát. 
2/ 
Milyen íze lehet szerintetek a sárkány pikkely kocsonyának
3/ 
Aszfodélosz: 
A görög mitológiában az emberek lelke haláluk után aszfodéloszba költözik. A görögök halotti virága ezért az Asphodelus ramosus volt. Homérosz azt írta, hogy a holtak birodalmában, az alvilági Sztüx folyó partján aszfodélosz nő, és a halottak aszfodéloszmezőkön vándorolnak. 
J. K. Rowling Harry Potter-regényeiben az aszfodélosz a bűbájos növények egyike. Az üröm és az aszfodélosz keveréke altató hatású, olyannyira, hogy az élő halál eszenciájának is nevezik. Valójában ez egyáltalán nem így van: az aszfodélosz gyökere izzasztó és vízhajtó szer. Gyökérgumóját az ókortól ették; a középkorban királyi eledelnek nevezték. A Balkán-félszigeten sírokra ültetik. ritkán használt neve: Királyné gyertyája, genyőte, amelyet néha tévesen Kitaibel Pálnak tulajdonítanak. 
https://hu.wikipedia.org/wiki/Aszfod%C3%A9losz 
4/ 
lélekiker – ember-griff kettős, akiket összeköt a szündeszmosz 
5/ 
216. Mi lehet az oka annak, hogy rövid idő alatt már a második ifjúsági könyv, amiben Amelia Earhart alakja felbukkan? Pilóta-repülés amerikai származású női úttörője, az első jelentős női pilóta. Sok olyan utat tett meg Lockheed Vega monoplán gépével, mely férfiak számára is erőt próbáló lett volna

 

 


2017.06.19. 23:32 Gelso

Mészáros Dorka: Én ​vagy senki

Mészáros Dorka: Én ​vagy senki

senki.jpg

Elég jó kis krimi ez számomra igazán ijesztő alapötlettel: SPOILER. Ijesztő és rémisztő egyben, mert kiben bízhat az ember általában a családtagjain kívül? Remélhetőleg a barátaiban.
Az alapfelállás már feszültséget kelt: nyári szünetben rejtélyes és fenyegető üzenetekkel zavarja meg az amúgy igen színes egyéniségek forró, mozgalmas hétköznapjait valaki.
Ennek a rejtélynek a felgöngyölítését meséli el a könyv. A baráti társaság nagyon sokszínű és sokféle egyéniséget rejt, ezeknek a jellemeknek a megrajzolása szerintem igen jól sikerült, a krimiszálak bogozása már kevésbé. Sejthető, hogy ki is lesz a hunyó, a többiekre való gyanú-ráterelése ellenére is.
Végig próbáltam a szereplők közti kapcsolatokat követni, több-kevesebb sikerrel – mindig vissza-vissza kellett lapozni, ki kinek a testvére, barátja stb.
Kedves szereplők számomra Nóci és Zénó párosa, Nóri az összes végletekig elmenő szélsőségei ellenére, Zénó alkalmazkodni tudó, megnyugtató jelleme, párosulva zenei tehetségükkel, katartikus, végtelen vonzalmuk, egymás iránt érzett szerelmük talán a regény legpozitívabb szereplőjévé tette őket.
Lucát – aki a halottakon kívül a legnagyobb áldozata a történetnek – okossága sem védte meg sajnos a befolyásolástól, és nagyon sajnáltam, de végül nem tudtam felmenteni.
SPOILER
Mint ahogyan hibának tartom Meli felmentését is a regény végén. Én egyáltalán nem tartom megfelelő megoldásnak. SPOILER
Varga Gergő alakját is kedveltem – minden káros szenvedélye ellenére – tetszett, ahogyan meg szerette volna valósítani önmagát (érzései elleni küzdelem ábrázolása, magánéleti és szakmai tervei a jövőre nézve, leszokás elhatározása). Tetszett érzékenysége, segítőkészsége társai iránt. SPOILER
Burnival sem volt semmi bajom – egy medvebőrbe bújt kiskutya, úttörő aki ahol tud segít…
Annál több bajom van/volt, (de már nem lesz) Erikkel. Érdekelt volna, mi vitt ehhez, mi okozta neki ezt a túlérzékenységét és intoleranciáját? Nagyon ellenszenves, nagyon színtelen, háttérben ügyködő „sápadtbőrű alak”, SPOILER

Aliz alakja is eléggé ellentmondásos, de szép volt elképzelni, bár nem tartom valószerűnek, hogy valaki, aki ennyire labilis pszichésen, 360 fokos fordulatot véve egyszerre erős, kemény, összeszedett, logikusan gondolkozó, mindenre odafigyelő, empatikus, karakán legyen. Jó volt látni egy ilyen személyiségváltozás lehetőségét, de nem hiszem, hogy ez a valóságban végbemenne. Sajnos, mert amúgy Aliz alakja nagyon klassz, amikor táncolt, szerettem volna élőben is látni.

@meseanyu Merítés-díj / ifjúsági irodalom (2016) kihívásához.

Ezt a könyvet sajnos már csak a Merítés végleges top10-es listájának összeállítása után olvastam el, de hasonlóan a Masszához, és az Én vagy senki!-hez pontoztam. Izgalmas volt, érdekelt is, a gyilkos kiléte kevésbé érdekelt, mint a fiatalok élete külön-külön és együtt-boldogulása. Probléma és komoly veszélyforrást jelentenek a környezetünkben és a köreinkben lapuló, csendes őrültek, akár a minden percben felrobbanni készülő bomba, de sajnos, olyan tehetségesen tudnak észrevehetetlenek maradni, hogy nagyon szkeptikus vagyok észlelésükkel kapcsolatban…

A társaság sokszínűségét bizonyítja pl. ez az idézet:
– Nóri, hallasz? Te tudod, mit jelent a HP, ugye? – kérdezte Aliz aggódva, teljes erejéből kapaszkodva Erik vállába.
– Tudom – jött a tömör válasz.
– Őszintén szólva, elég szerencsétlen a névválasztásuk. Tudniillik nekem a márka jut eszembe és a nyomtatóm, HP… – fejtette ki a véleményét Erik.
– Házi pálinka – vont vállat Burni.
– Hisztis picsa – csatlakozott Aliz is.
– Hülye picsa – javította ki Zénó a fülesben.
– Én azonnal a Harry Pottere gondoltam, de tudom, hogy butaság – jegyezte meg Meli a laborból.
Gergő sem akart lemaradni.
– Healing point, gyógyítópont.
– Agyfaszt kapok ettől az ötletbörzétől – morogta sötéten Nóri a másik oldalon.
(179–180. old.)
vagy
– Keltsük fel a többieket – javasolta, a szeme csillogott.
– Rajzfilmslágerekkel.
Erik összevonta a szemöldökét.
– Úgy gondolom, ez nem a legmegfelelőbb módja az ébresztésnek.
– Naaaa – könyörgött Aliz. – Burninak egy Szépség és a Szörnyeteg et énekeljünk. Vagy Tarzant. Légyszi! Zénónak meg Aladdint, Nórinak Mulánt, Melinek Jégvarázst, Gergőnek pedig Herkulest. Nem baj, ha nincs hangod, nekem sincs." (173. old.)

"Dalma és Meli éppen a partizókat sorolta be a Roxfort házaiba, amikor Nóri átviharzott a nappalin. A lányok utánanéztek, és egyszerre mondták:
– Mardekár.
(…)
– Nóri Mardekár, mi? Para egy csaj… – kapcsolódott be a beszélgetésbe Gergő.
Dalma és Meli zavarba jöttek. Nem bírtak megszólalni.
– Engem hova sorolnátok? – próbálkozott tovább a srác.
Dalma megigazította a szemüvegét.
– Griffendél – nyögte.
Gergő rávillantotta tökéletes mosolyát.
– Köszi. Ti pedig Hollóhát, ha nem tévedek.
Dalma bólintott."
(146-147. old.)

A kismadarakat pedig egyáltalán nem sikerült megértenem… Lucához van köze… valaki tud segíteni?


 

Spoiler nélküli:

Elég jó kis krimi ez számomra igazán ijesztő alapötlettel: saját baráti körből választani gyilkosnak pókerarcú kockafejet. Ijesztő és rémisztő egyben, mert kiben bízhat az ember általában a családtagjain kívül? Remélhetőleg a barátaiban.
Az alapfelállás már feszültséget kelt: nyári szünetben rejtélyes és fenyegető üzenetekkel zavarja meg az amúgy igen színes egyéniségek forró, mozgalmas hétköznapjait valaki.
Ennek a rejtélynek a felgöngyölítését meséli el a könyv. A baráti társaság nagyon sokszínű és sokféle egyéniséget rejt, ezeknek a jellemeknek a megrajzolása szerintem igen jól sikerült, a krimiszálak bogozása már kevésbé. Sejthető, hogy ki is lesz a hunyó, a többiekre való gyanú-ráterelése ellenére is.
Végig próbáltam a szereplők közti kapcsolatokat követni, több-kevesebb sikerrel – mindig vissza-vissza kellett lapozni, ki kinek a testvére, barátja stb.
Kedves szereplők számomra Nóci és Zénó párosa, Nóri az összes végletekig elmenő szélsőségei ellenére, Zénó alkalmazkodni tudó, megnyugtató jelleme, párosulva zenei tehetségükkel, katartikus, végtelen vonzalmuk, egymás iránt érzett szerelmük talán a regény legpozitívabb szereplőjévé tette őket.
Lucát – aki a halottakon kívül a legnagyobb áldozata a történetnek – okossága sem védte meg sajnos a befolyásolástól, és nagyon sajnáltam, de végül nem tudtam felmenteni.
Viszont a terápia során készült babáit szívesen megnézném…
Mint ahogyan hibának tartom Meli felmentését is a regény végén. Én egyáltalán nem tartom megfelelő megoldásnak. Nem értem, miért nem kellett neki felelnie a bűnéért? Én nem mentettem volna fel…
Varga Gergő alakját is kedveltem – minden káros szenvedélye ellenére – tetszett, ahogyan meg szerette volna valósítani önmagát (érzései elleni küzdelem ábrázolása, magánéleti és szakmai tervei a jövőre nézve, leszokás elhatározása). Tetszett érzékenysége, segítőkészsége társai iránt. Totál optimális „megoldást” talált ki magának a jövőjére szerintem: talán ha jól sejtem, Lucával tervezett látszat jövőt élni? nem tudom..
Burnival sem volt semmi bajom – egy medvebőrbe bújt kiskutya, úttörő aki ahol tud segít…
Annál több bajom van/volt, (de már nem lesz) Erikkel. Érdekelt volna, mi vitt ehhez, mi okozta neki ezt a túlérzékenységét és intoleranciáját? Nagyon ellenszenves, nagyon színtelen, háttérben ügyködő „sápadtbőrű alak”, de legalább sokadszorra is igazolja azt a krimialapszabályt, miszerint akkor hibázol számodra legváratlanabbkor, amikor a legerősebbnek és legmagabiztosabbnak érzed magadat…

Aliz alakja is eléggé ellentmondásos, de szép volt elképzelni, bár nem tartom valószerűnek, hogy valaki, aki ennyire labilis pszichésen, 360 fokos fordulatot véve egyszerre erős, kemény, összeszedett, logikusan gondolkozó, mindenre odafigyelő, empatikus, karakán legyen. Jó volt látni egy ilyen személyiségváltozás lehetőségét, de nem hiszem, hogy ez a valóságban végbemenne. Sajnos, mert amúgy Aliz alakja nagyon klassz, amikor táncolt, szerettem volna élőben is látni.

@meseanyu Merítés-díj / ifjúsági irodalom (2016) kihívásához.

Ezt a könyvet sajnos már csak a Merítés végleges top10-es listájának összeállítása után olvastam el, de hasonlóan a Masszához, és az Én vagy senki!-hez pontoztam. Izgalmas volt, érdekelt is, a gyilkos kiléte kevésbé érdekelt, mint a fiatalok élete külön-külön és együtt-boldogulása. Probléma és komoly veszélyforrást jelentenek a környezetünkben és a köreinkben lapuló, csendes őrültek, akár a minden percben felrobbanni készülő bomba, de sajnos, olyan tehetségesen tudnak észrevehetetlenek maradni, hogy nagyon szkeptikus vagyok észlelésükkel kapcsolatban…

A társaság sokszínűségét bizonyítja pl. ez az idézet:
– Nóri, hallasz? Te tudod, mit jelent a HP, ugye? – kérdezte Aliz aggódva, teljes erejéből kapaszkodva Erik vállába.
– Tudom – jött a tömör válasz.
– Őszintén szólva, elég szerencsétlen a névválasztásuk. Tudniillik nekem a márka jut eszembe és a nyomtatóm, HP… – fejtette ki a véleményét Erik.
– Házi pálinka – vont vállat Burni.
– Hisztis picsa – csatlakozott Aliz is.
– Hülye picsa – javította ki Zénó a fülesben.
– Én azonnal a Harry Pottere gondoltam, de tudom, hogy butaság – jegyezte meg Meli a laborból.
Gergő sem akart lemaradni.
– Healing point, gyógyítópont.
– Agyfaszt kapok ettől az ötletbörzétől – morogta sötéten Nóri a másik oldalon.
(179–180. old.)
vagy
– Keltsük fel a többieket – javasolta, a szeme csillogott.
– Rajzfilmslágerekkel.
Erik összevonta a szemöldökét.
– Úgy gondolom, ez nem a legmegfelelőbb módja az ébresztésnek.
– Naaaa – könyörgött Aliz. – Burninak egy Szépség és a Szörnyeteg et énekeljünk. Vagy Tarzant. Légyszi! Zénónak meg Aladdint, Nórinak Mulánt, Melinek Jégvarázst, Gergőnek pedig Herkulest. Nem baj, ha nincs hangod, nekem sincs." (173. old.)

"Dalma és Meli éppen a partizókat sorolta be a Roxfort házaiba, amikor Nóri átviharzott a nappalin. A lányok utánanéztek, és egyszerre mondták:
– Mardekár.
(…)
– Nóri Mardekár, mi? Para egy csaj… – kapcsolódott be a beszélgetésbe Gergő.
Dalma és Meli zavarba jöttek. Nem bírtak megszólalni.
– Engem hova sorolnátok? – próbálkozott tovább a srác.
Dalma megigazította a szemüvegét.
– Griffendél – nyögte.
Gergő rávillantotta tökéletes mosolyát.
– Köszi. Ti pedig Hollóhát, ha nem tévedek.
Dalma bólintott."
(146-147. old.)

A kismadarakat pedig egyáltalán nem sikerült megértenem… Lucához van köze… valaki tud segíteni?


2017.06.15. 18:47 Gelso

Nagy Anikó Johanna: Egy ​szót se szólj!

Nagy Anikó Johanna: Egy ​szót se szólj!

johanna.jpg

 

A kamaszok életét komoly problémák tehetik nehézzé és nyomasztóvá. Hanga élete pont ilyen: nehéz és nyomasztó. Mert magányos, elszigetelt, perifériára szorult, cseppet sem népszerű lány, aki a tetejébe még dagi és rossz tanuló is.
Saját családi tragédiájuk mellett tetézik a fentiek Hanga életének kilátástalanságát.
A negédes és kenetteljes szomszéddal történtek pedig még mélyebbre taszítják, ahonnan semmi reményt nem lát a kilábalásra.
Engem amúgy ez a könyv ezen a ponton a maga borzasztó sztorijával együtt megdöbbentett, felzaklatott, elszomorított – mégis, valahogy úgy érzem, Hangának szüksége volt vmire, ami kizökkenti ebből a másik oldalon élt borzasztóan unalmas, monoton, szomorú, szürke életéből. Sajnos, hogy esetében pont egy szörnyű emberrel kellett összetalálkoznia ahhoz, hogy édesanyjával rendeződjön a viszonya, ismét közel kerüljenek egymáshoz, elkezdjen azzal foglalkozni, amiben tehetséges, muszáj volt új közegekbe kerülnie azért, hogy összehozza új környezete olyan új ismeretségekkel (anya barátnője, a parkban futó Bori, vagy a rajzszakkörre járó Zsófi, Mira a pszichológus, de akár a kórházban megismert Rebeka), akik tanácsainak segítségével fordíthat életén.
Örültem a szerencsés fordulatnak, reményteli érzések kerültek felül bennem Hanga életigenlése láttán, hogy megtalálta a megfelelő utakat édesanyjához, és rajta, valamint az új barátnőn, az új iskolán és a tehetségén keresztül pedig visszajuthatott saját magához.

@meseanyu Merítés-díj / ifjúsági irodalom (2016) kihívásához.
(Az egyik olyan könyv, melynek pontozásán a Merítés végleges listájában sokáig vacilláltam; aztán hasonlóan a Masszához pontoztam. Szeretném a témára a figyelmet felhívni, de nem akarok megrémisztő könyveket népszerűsíteni…)

Ja, igen, amíg olvastam, annyi feszültség gyülemlett fel bennem, sokszor azt vettem észre, hogy buszon utazva totál bemerevedtem, vagy a lábamat nyomtam a padlóhoz, vagy a kezemmel szorítottam a könyvet… érdekes volt észrevenni, ki tudja mennyi eltelt perc után…

 


2017.06.07. 23:52 Gelso

Zelei Bori: Kevert

Zelei Bori: Kevert

kevert.jpg

 Pillanatképek, lélekrezdülések, érzelmi állapotok, gondolatfoszlányok az élet egy adott és meghatározó szakaszában – ezek a szavak jutottak eszembe a vékonyka kötet rövid írásait olvasva.
Mintha diák váltogatnák egymást, képekbe merevedett pillanatok, merengések.
Akár egy ballagás körüli hetekben osztálytársak között köröző emlékkönyv: egy kép – egy idézet – csak itt a kép, a leírtakból rajzolódik ki.

Az Apa külföldön van és a Mámor áll a legközelebb hozzám, ez a két leginkább sikerült novella; emlékeket és érzéseket idéztek fel bennem.
A Kattintgatok, a Merülés és a Henrik olyan tétova.
A Kicsöng-től pedig herótom lett…
Kamaszok kódorgásai az ifjú vagy fiatal felnőttek fázisba kerülés felé…

Zelei Bori nevével minden bizonnyal találkozni fogunk még, főleg, ha a későbbi életének, környezetének szereplőit és azoknak intimitásait ilyen érzékenyen és odafigyelő empátiával fogja tudni elénk tárni.

@meseanyu Merítés-díj / ifjúsági irodalom (2016) kihívásához.

 Ha jól emlékszem a Kicsöng c. írásnál volt egy évszám: 2007.04.16.
Elgondolkoztam, mi is történhetett akkor velem, velünk?
Még nem volt meg a második kisfiunk, az első is 3 év körüli, úton a szobatisztaság felé, bölcsődés. Én dolgoztam, kétszer egy hetes kiküldetésben oktatáson vettem részt Hajdúszoboszlón, miközben otthon a kisfiam bárányhimlősen feküdt a két nagymama felügyeletében. A férjem is dolgozott, talán Szegeden, vagy Szentendrén, hetente járt haza… nem votl könnyű időszak.

 


2017.06.04. 22:59 Gelso

Papp Dóra: Tükörlelkek ​2. (Tükörlelkek 2.)

Papp Dóra: Tükörlelkek ​2. (Tükörlelkek 2.)

tukorl2.jpg

Úgy szeretném felhívni erre a könyvre a figyelmet!
Vagy tán nincs is rá szükség? Jelenleg 133-an olvasták, 84-en csillagozták, 61-en adtak 5*-ot, 25-en kedvencelték…
Jó lenne tudni, hogy sok végzős, ill. 10-12-es középiskoláshoz jut el ez a könyv…
Bár nem olvastam az első kötetét, de engem nagyon magával ragadott, és magához vonzott ez a kamaszregény. A Léggömbök után itt egy másik, amely visszajuttatott az érettségi előtti időszak izgalmas és mozgalmas időszakába.
Zsúfolt, tanulással teli, érettségi, felvételi, ballagás előtti teendőkkel telített hetek ezek, szerelmi, baráti, szülői, tanári és egyéb fontos kapcsolatokkal, és az ezekhez fűződő és körülölelő érzelmekkel. Szerencsés regénytéma.
Hihetetlen mennyire alapos jellemábrázolásokra képes a szerző! Nagyon gördülékeny, magával sodró, könnyen olvasható, könnyed stílusban ír, korántsem egyszerű, embert, lelket, ideget próbáló konfliktusokról. Figyelni fogok rá a későbbiekben.
Sajnálom, hogy vége lett a történetnek, szívesen olvasnék még a főhősökről, akik közül Kriszti a kedvencem. Közel áll hozzám a személyisége, céltudatossága, eltökéltsége, szorgalma, sokrétűsége, tájékozottsága, okossága, segítőkész, közösségi alakja. Szeretem az ilyen sokoldalú, fantáziadús, impulzív, magával ragadó, ragyogó egyéneket. Szimpatikus a barátja, Kornél alakja is. Ha valós sorsról lenne szó, minden bizonnyal szurkolnék kettejükért.
Mint ahogyan szurkolnék a többi szereplő sikeres és boldogra forduló életéért.
Szimpatikus pár Orsié és Olivéré – Olivér alakjára nagy szüksége van Orsinak, tompítani lelkének állandó lobogását, megnyugtatni őt az egymást érő konfliktusok közepette.
Eszter és Milán élete is figyelemre méltó; Eszter szerencsésnek mondhatja magát, nemcsak azért, mert megtalálta Milánban a szerelmet és az odafigyelést, hanem, azért is, hogy ennyi figyelmes, és segítőkész ember veszi körül.
Nagyon tetszettek az iskolai életről szóló részek, örültem, hogy a regény legalább annyit játszódik a suliban, mint otthon, vagy más környezetben.
Érdekesnek találtam a szülői viszonyok, hozzáállások, beszélgetéskezdemények, konfliktusok ábrázolását – ellenben Kriszti szobafogságát 18 évesen valahogy nem tartottam könyvbe illőnek.
Legalább annyira érdekesnek találtam a Kriszti táncszerepléseit és titkos jelentkezését a táncsuliba, vagy Orsi és Paul „kapcsolatának” elmélyülését, mint a párok mindennapjainak alakulását. Ezek voltak számomra a legizgalmasabb részek. A végére hagyott megoldás pedig kifejezetten meglepő és filmre-valóra sikerült.
Nagyon plasztikusak voltak a felnőttek is a regényben – ki-ki a saját bajával, problémájával, gondjával, törekvéseivel. Mozgalmas egy könyv volt, sok, összetett személyiséggel rendelkező szereplőt vonultatott fel, hétköznapi problémákkal, amelyekkel bármely ember küszködhet és viaskodhat és remélhetőleg sikerrel küzd meg életünkben.
Ezért is válhat a regény könnyen szerethetővé a benne ábrázolt konfliktusok ellenére.

Érdekelne, hogyan boldogulnak azok, akik már egyetemre járnak (Kriszti, Kornél, Milán), hogyan veszi az akadályokat felvételi előtt Orsi és Olivér? Milyen Kriszti budapesti élete, hogyan alakul a tánctanulása, hogyan egyezteti majd össze a gyógyszerészeti tanulmányaival? Meggyógyul-e Eszter? És persze, együttmaradnak-e?
Nagyon megkedveltem a könyvet, mely alapján érdekelni kezdtek az előzmények.
Kíváncsi lettem a szerző többi írására, és sajnálom, hogy ennek a történetnek itt vége lett.
Már nem most olvastam el, legalább 3 hete, de azóta nem volt nap, hogy ne jusson eszembe akár egy részlet, egy szereplő, esemény belőle, munkahelyen is gyakran szóba került, és ennek őszintén örülök!

@meseanyu Merítés-díj / ifjúsági irodalom (2016) kihívásához.
(Szívesen támogatom a végleges listába…)

És annyi meghallgatni való zene van benne!!! Idő kell, míg összeszedem, kütyüre teszem, és meghallgatom őket – nagy kedvem lett ám erre is, igen!

 

 


2017.05.22. 19:23 Gelso

Varga Bálint: Amit ​végleg kitörölnél (Váltságdíj nélkül 2.)

Varga Bálint: Amit ​végleg kitörölnél (Váltságdíj nélkül 2.)

amitv.jpg

Nem gondoltam volna, hogy egyes/több/sok/ennyire sok gyereknek gondja van a szüleivel…
Nagyon elkeserített ez a helyzet…
Remélem, nem ez a Magyar Valóság! Mert akkor tényleg gáz van.
Elképesztő, hogy ezeknek a gyerekeknek hányszor kellett fiatalkoruk ellenére helytállniuk, talpraesettnek bizonyulniuk, megoldást találniuk, vagy pusztán túlélniük!
Ebben az életkorban, 16-17 évesen, nem ez lenne a feladatuk: egy lelkibeteg anyáról gondoskodni, miközben helyt kell állni és bizonyítani az edzéseken meg a suliban? Vagy beteg, anyagi problémákkal küszködő, kilakoltatott édesapáról gondoskodni, főzni még a család többi tagjának? Vagy inkább láthatatlannak bizonyulni, mint mindennapos kamaszökörségekkel tetézni a szülők testvére egészségügyi állapota és betegsége miatti gondjait? Vagy tehetségét és pénzügyi ismereteit édesapja megmentésére és hazahozatalára összpontosítani?
Nem találtam a helyemet a regényben; nagyon remélem, hogy nem kényszerülnek az én gyerekeim hasonló feladatok, problémák és kihívások teljesítésére. Mindenesetre dicséretes a helytállásuk, az összetartásuk, egymásról való gondoskodásuk, odafigyelésük, talpraesettségük, lelki erősségük, kitartásuk stb. Én nem tudom, mikor adtam volna fel…
A szereplőket szimpatikusnak és kitartó-nemadomfel-jellemüket követendőnek és példaértékűnek találtam. Én, azt hiszem, sokszor elveszettnek, kétségbeesettnek, ijedtnek éreztem volna magam megoldáskeresés, vagy küldetésteljesítés közben.
Végig gondolkoztam, hogy kit is választhatnék kedvenc szereplőnek? Nem volt könnyű a választás…végül magam is meglepődtem, hogy a végig idétlen kamaszhóbortjairól, hülyeségeiről, ökörködéseiről híres, sokszor kissé lúzer Maxra esett a választásom. Példaértékű, ahogyan mellette áll a barátainak, segítőkészsége, és a szándék, hogy ne okozzon még ő is gondot az amúgy is gondokkal teli szüleinek…
Természetesen a többi szereplőit is kedveltem valamiért, Zolit önálló élni-képességéért. El nem tudom képzelni, hogy ilyen egyedüliként önállóan fenn tudjam tartani magamat, és emellett tanuljak, saját felelősségre tőzsdézzek, és nem mellesleg támadók elől menekülve mentsem apámat?
Domi kötelességtudó alakját sem felejtem el egyhamar. Ahogyan szó nélkül, pusztán anyja iránti szeretetből tőle telhetően megkísérelte megoldani anyjához kapcsolódó problémákat, és emellett töredelmesen járt úszóedzésekre, vásárolt, látta el magát (és anyját) kajával, egyszerűbb ételeket is megfőzve.
Zsófi talán a legkeményebb és legerősebb köztük: elfogadván mostani helyzetét próbálja meg lelkileg túltenni magát azért, mert ártott egy testvérének, majd segíteni édesapját a gyógyulásban, amellett pedig egy felnőtt háziasszony-módjára gondoskodik a többi testvéréről, és segíti odaadóan a barátait.
A könyvben szereplő főhősök számomra még elképzelhetőek, de a köréjük font kalandok már kevésbé.
Végig vacilláltam a 4 vagy 5 csillag közt, és hogy a zsűripontot megadjam-e vagy sem?
Talán az utolsó 100 oldal segített dönteni – rajtam nem fog múlni a könyv döntős-listára kerülése.
A hezitálásomat a csillagok ill. a 0 vagy 1 között végül a nyomozó házaspárnak köszönhetően fejeztem be és lett végleges a döntésem. Tibi bá' és Saci néni igazi embertündérek, miattuk is érdemes volt elolvasni ezt a könyvet…

@meseanyu Merítés-díj / ifjúsági irodalom (2016) kihívásához.

 

 


2017.05.12. 10:54 Gelso

Szabó Borbála: Nincsenapám, ​seanyám

Szabó Borbála: Nincsenapám, ​seanyám 

nincs_1.jpg

 

Kb. az első feléig nagyon tetszett a könyv, haladós, érdekelt, aztán elült a sodrás, és a kedvem is, hogy kinyissam – nem azért, mert nem jó könyv, hanem azért, mert nagyon negatív hangulatot teremt.
…csak az empátiámat növelte Bori iránt…
Azóta is más egyéb sem foglalkoztat, mint elképzelni ezt az ördögi, ezt a kilátástalan helyzetet. Miért olyan elképzelhetetlen és ugyanakkor lehangoló dolog szem előtt látni egy kamasz lány mindennapjait, akit lelketlen, önző, bunkó, szívtelen felnőttek vesznek körül? Hogy lehet elviselni egy olyan életet, amikor érzed, hogy egyedül vagy, és a mikrokörnyezetedben élő felnőttek közül senki sem szeret? Csak áltatják, és nyugtatgatják magukat azzal, hogy tetteikkel érte vannak és cselekedeteik csak Bori javát szolgálják…
De persze ezek – és ezzel ők tisztában is vannak – csak légből kapott, hamis buborékok: még a szivárvány sem csillan meg rajtuk, de amint kifújják őket a szájaikból már meg is semmisülnek, mert kipukkasztja őket a hazugság.
Az anya érzelmi zsarolása, az apa vaksága, a nagyi sorozatos szemhunyása, a testvér vakszerencséje és a félnótás talált nevelőapa hagymázas szófosásainak fojtogatása…
Nekem már sok volt, és mint gyakorló szülőt felháborított – a gyerekes felnőttek nem ezért kapják azt a sanszot a sorstól, hogy lehessen gyerekük.
Gyerekkel lenni, gyerekkel élni, gyereket nevelni, nem egyfajta pótcselekvés a napi teendőink mellett. A gyerek nem van és ott van, akit „jé, észreveszünk”…
A gyereket szeretjük, a gyereket neveljük, a gyereket szeretjük, a gyereket megvédjük, a gyereket szeretjük, a gyereket akarjuk, a gyereket szeretjük, a gyereket tanítjuk, a gyereket szeretjük, a gyereket szeretjük, szeretjük, szeretjük, szeretjük…
Szégyelltem magam a regény felnőtt szereplői helyett, a hisztérika-alkoholista édesanya, az alkoholizmusa miatt nevetséges mostohapótapa, a szerelemtől ellehetetlenedett édesapa, a szemét testvér, a megalkuvó, mindent elmismásoló nagymama…
Felzaklatott ez a könyv, félelmet keltett Bori szobája az egyre beszűkülő falaival…
Némi reményt, némi, ideiglenes reményt egyfajta kilábalásra a macska-duett hozta – hála érte Dezső és Frici kettősének…

@meseanyu Merítés-díj / ifjúsági irodalom (2016) kihívásához.

 


2017.04.30. 20:33 Gelso

Szélesi Sándor: Csillagfényszövők

Szélesi Sándor: Csillagfényszövők

csillagfsz.jpg

Nekem ez a könyv olyan, mint Alice Csodaországában történő vég nélküli barangolás, de még inkább Dorothy Smaragdország felé történő naiv kalandozása (hazaútkeresése), csak szebben van megírva és (sajnos) több benne a félelem. A „képi megjelenítéssel” pedig Az időutazó felesége párhuzamos világaiban való hirtelen és kiszámíthatatlan felbukkanásokra emlékeztetett, mely azonnali cselekvésre és alkalmazkodásra készteti Dorkát.
Semmi kifogásom a könyv stílusa ellen, igazán szép írás, de végig az motoszkált bennem, hogy az én alig 13 éves fiam aligha tenne fel ilyen tartalmú (élet/létfilozófiai) kérdéseket még hasonlóan megfogalmazva sem… Úgy érzem, a könyv pozicionálása hibás, mert ezt a korosztályt (tisztelet a kivételnek) nem foglalkoztatják még az ilyen kérdések. Jó a felvetés: mi lenne ha, jó (bár igen nehéz) a történetelhelyezés, a fantasy témák közt a párhuzamos világok problematikája a legtalányosabb (szerintem) – de a vége, aminek a megoldást és a megnyugvást kellett volna hoznia, engem inkább összezavart, és bár eldöntöttem, nekem mit is jelent ez a megoldás, mégsem vagyok abban biztos, hogy ez volt az írói szándék? Az egyik általam feltett kérdés is ez volt: mi volt az írói szándék, a második: miért egy 13 éves gyerek szájába vannak adva ezek a kérdések, és a harmadik, leglényegesebb: ki az igazi célközönség? Mert ezt én valahogy nem tudtam eldönteni… A korosztály nem hiszem, hogy el fogja olvasni, mert nem fogja megérteni, aki meg megértené, az már kinőtte, akit meg még foglalkoztatnának hasonló kérdések, azt eltérítették a borítóval és a főszereplő korbesorolásával. De ez csak szerintem. Mert bár nem én vagyok a célközönség, sem fantasy-olvasónak nem számítok egyáltalán, de megpróbálkoztam az elolvasással, mert tetszett a szövegezés, de a végén csalódott maradtam – látszik, hogy sok munka és sok ötlet van mögötte… de vontatott volt, a történet folyt a maga medrében és az olvasói kizökkentés csak látszólagos volt
Pozitívumként jegyzem fel, hogy szép a stílusa, sokszor úgy éreztem magam, hogy nem is írást olvasok, hanem egy aprólékos miniatúrát nézek.
Legszebb rész az Egy új család és benne Sam, meg a többi családtag: Riarsson, Niara, és pozitív szereplő még a repülőgépes Amelia.
De sok volt a félelmet keltő rész: pl. a görögországi isteneké vagy a portékásoké, meg a nagy semmi érzést keltő. Engem megrémisztett a tudatosan kiépített totális lemondásra rábeszélés (és az ezzel járó üzenet is): nincs hazád, nincsenek szüleid.
A regény koncepciójának azt tekintettem, amiről Az időutazó felesége is szól nekem: a valódi világ problematikája: van-e egyáltalán ilyen a párhuzamos világfelfogásban, hogy valódi világ? Hol élni az igazi? Meddig barangoljunk és lavírozzunk a különböző világrétegek között, és melyik „Csillagkapun” jöjjünk ki, hogy az általunk választott valódi életünket éljük? Sőt, még az is felmerült bennem, hogy kik az igazi embernek látszó szereplők? Lehet, hogy Dorka a nem igazi, és Sam az igazi? (ez pl. csak onnan merült fel bennem, hogy egy mi (?) világunkból – legalábbis én a mi világunknak lőttem be a kiinduló helyzetet –, valahová érkező kislány nem ismert olyan alapvető növényt, mint a földi életünkben általánosan ismert orgona vagy kökény?) A végén pedig már sajnos nem is értettem az orgona üzenetét, pedig fontosnak tartottam volna a teljes megértéshez….

Szóval, véleményem szerint jobb szerzői megoldás lenne és talán ennek a korosztálynak még „valóbb” a világok közti lavírozás közbeni szabad választás, és nem az ad hoc belecsöppenteni egy valamilyen világba megoldás, ahol az alkalmazkodás fontos velejárója nem a túlélés lenne, hanem az ismerkedés, megismerésen és tapasztalaton alapuló döntéshozatal a (végleges) „letelepedésre”.
Olyan felnőttes konlklúzióféle ez, igaz?
Na, ez a regény alapvető hibája – bár én kifejezetten kedvelem, ha a szerző nem nézi le olvasóit a koruk miatt, itt viszont az ellenkezője történt: túl felnőttként kezelte őket… ne haragudj, kedves Szerző…

„Egy idő után minden gyerek a maga útját járja, és akkor teszel jót, ha nem a karodba zárod, hanem … hanem, ha hagyod, hadd élje az életét.”

@meseanyu Merítés-díj / ifjúsági irodalom (2016) kihívásához.

 


2017.04.18. 19:56 Gelso

Fiala Borcsa: Szerinted? (Ellenpontok 1.)

Fiala Borcsa: Szerinted? (Ellenpontok 1.) 

fiala.jpg

Egész jó kis történet alakult ki ebből az írásból, de a könyv elkezdésekor, bevallom megriadtam, (Janka verziójával kezdtem – és igaz, nem tudom, melyikkel lett volna célszerű) megriadtam a nyelvezettől, a tiniszóhasználattól, mert bár nap, mint nap hallom a buszon a gyerekeket kommunikálni, mégis bízom, igen bízom abban, hogy a mai tinik nem így beszélnek és vélekednek a szüleikről…merezígy siralmas
Örülök azért, hogy Janka mégis tudott az új családja és családtagjai felé nyitni és elfogadta kistesóját ill. megszerette nevelőapját.
Az anyuka szemszögéből olvasva, igazi felüdülés volt ugyanannak a történetnek az olvasata, jó volt szembesülni, hogy a legnagyobb problémáit (betegség, válás, új család) milyen türelemmel és lélekerővel tudja viselni és leküzdeni, amelyeket még tetéz Janka növekvő és szülőn elhatalmasodó kamaszsága.
Nagyon klassz volt látni egy igazi testvérbarátságot, azt azért jó lett volna megtudni, mi lett Verával az időkapszula fellelésekor vagy Andriskával; vagy volt szó róla, de nekem elkerülte a figyelmemet?
Pár szereplőről (Nonna, Janka, Pali) megtudtuk, mi is lett a jövőben, de basszus arra nem jöttem rá, hogy ki lett végül Janka férje??? Mert biztos nem Fülöpke…
Nagyon kedves volt Nonna villámhárító szerepe, jó egy ilyen nagymama, akire mindig lehet számítani. (és van jó almáspitéje)

Sajnáltam Jankát, amúgy az apja miatt, de a szőke-nagymellű-körömreszlegetős-fehérblúzbanpörköltetfőző-szexideál-Cilike miatt méginkább…

Még nem igazán tudom, hogyan értékeljem a regényt, a Merítés-díjra nem fogom a könyvet jelölni, de az ötlet, láttatni, hogyan alakul a főhősök sorsa a jövőben – tetszett; Eszter, az anya életének egy kulcspontján összeállítani egy időkapszulát, és annak tartalma alapján visszaemlékezni a közelmúltra, számot adni úgymond az addigi életével – megérintett, és az unoka, Kutya (eléggé slendrián) nyári élmény dolgozata pedig megnevettetett. Érdekes és jó volt mint alapötlet.

@meseanyu Merítés-díj / ifjúsági irodalom (2016) kihívásához.

 

Almás pite

Töltelék: 1-1,5 kg almát lereszelve keverjünk össze 3 evőkanál cukorral, ízlés szerint fahéjjal, és pároljuk meg. Aztán sűrítsük be egy csomag vaníliás pudingporral.

Tészta:
– 50 dkg liszt
– 2 ek cukor
– tejszín (kb. 0,5 dl)
– 1 tk sütőpor
– 1 tojás + 1 tojás sárgája
– 25 dkg vaj
– csipet só
– kevés kekszmorzsa

Morzsoljuk össze a lisztet a sütőporral, sóval, cukorral, és a hideg vajjal. Aztán a tojással és egy kevés tejszínnel gyúrjuk egybe az egészet. Felezzük el, majd a közepes méretű tepsi alját béleljük ki az egyik adag tésztával. Szórjuk meg egy kis kekszmorzsával, majd kanalazzuk rá a tölteléket. Nyújtsuk a tepsi méretére a másik adag tésztát is, és ügyesen fedjük be vele az almát. Kenjük meg a maradék tojás fehérjével, és szurkáljuk meg a tetejét villával. 180 fokos sütőben süssük kb. 30 percig.

Tipp: Ha van otthon citromod, reszelj a tésztába a héjából. Az almás tölteléknek pedig jól áll a mazsola és a durvára darabolt dió is!

 

 


2017.04.10. 00:09 Gelso

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Léggömbök

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Léggömbök

nn.jpg

Nagyon tetszett, nagyon hatott az érzelmeimre, rám, az emlékeimre, szinte minden fejezet előhúzott a múltamból egy mozzanatot… hogy hasonlót vagy sem? Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy azonnal működött a párhuzamos időutazás, és bár voltak a történetben mai kütyük: mobil, internet és Facebook, de ezeket kivéve még akár az én osztályom is lehetett volna a főszereplő…
Jót tett velem ez a könyv, hiszen már jó régen érettségiztem, (de még mindig tudom, mikor, azt is, milyen címet választottam magyarból, azt is miért lett 5-ös a matekom, bár sosem voltam matekból 5-ös, és azt is, hogy a csütörtöki szerenád éjjeléig annyit fohászkodtunk, hogy csak akkor ne essen… meg is úsztuk, de a ballagást és az azt követő 2-3 nap írásbeli érettségi napjait már nem);bevallom, hogy az egyes érettségi találkozókra is egyre „fáradtabban” megyek, sőt a következőre már nem is nagyon akaródzik – de ez most megváltozott, mert ki nem hagynám mégsem…, megannyi emléket húzott elő abból a négy évből ott a gimiben… önkéntelenül állítottam párhuzamba a könyvben lévő tanárokat a miénkkel, az könyvbéli szereplőket az én osztálytársaimmal, az én érettségimen és az itt történtekkel… Bár többször elsírtam magam, még többször nagyokat mosolyogtam, és szorítottam, szorítottam Dorkának és Matyinak.
Drukkoltam nekik, és bár ilyen idősen homlokegyenest másként vélekedtem Dorkánál, most, felnőtt fejjel igazat adtam neki, és örültem a döntésének.
Már most tudom, nem fogok tudni épkézláb értékelést írni, mert annyira rabja vagyok érzelmeimnek, és nem is nagyon törekszem határok közé szorítani őket, mert jó érzés elmerülni és újra érettségiző énemet élni…
Jó volt az érzelmi hullámhegyeket és hullámvölgyeket már nem kamaszként de kamaszszívvel átélni.
Tetszett a stílus, tetszettek az izgalmak, tetszettek a kész válaszok, amelyekkel a barátok, osztálytársak reagáltak egymásnak; már az első mondatokkal belopta magát az írónő a szívembe: https://moly.hu/idezetek/738168  "Az őszillat a kipufogógázból és a lehulló avar édeskés aromájából tevődik össze, amit az újonnan nyomtatott tankönyvek szaga fűszerez, nem beszélve a parfümről, ami az utcán kódorgó gimnazisták öltözékéből árad." 9. oldal - 1. fejezet (Ciceró, 2016)
Tetszett a ki-kicsoda lehet az utcán szembejövők közül-játék, Matyi bemutatása a szülőknek, az én apukám is nagyon sokban hasonlított Dorkáéra…kedves volt a video összeállítás a többiektől és a hozzáfűződő pici kommentek, még Bognár Anita is tudott kedves lenni…(csak a „legjobb” barátnő és az egyik anya nem)
Megható volt, amikor az osztály tagjai egyszerre csak rájöttek, hogy a sportoló-osztálytársukról nem tudtak semmit sem…akkor már hirtelen nem is voltak gyerekek…megérettek lelkiekben…
Szeret(t)em ezt a történetet, mert nagyon sok mindent felidézett bennem: a Love Story-t, a Szerelem első vérig-et, és Bery Arit, az osztálybulijainkat, a sulizenekart, akikért rajongtunk: a Sokol BB-t, az „Ez már nemcsak játék” c. musicalt, amit nem is láttam a 80-as évek óta: https://www.youtube.com/watch?v=CfVKnIUfweY
…és eszembe juttatta a volt tanáraimat, osztálytársaimat, az azóta szervezett osztálytalálkozókat, a gombavatónkat, a tablónk elkészültét, a szerenádot, a ballagást, az érettségit, a felvételit és az egyetem első évét, hogy ott milyen más volt élni, mint a gimiben, és azt a boldog és felszabadult érzést, amikor esténként, előadások után könnyű szívvel sóhajtva lerogytam a villamos ülésére, azt, hogy egyetemistaként milyen más volt élni, mint gimisként…
eszembe juttatta apukámat és az én első szerelmem bemutatását otthon, a családi csillagszórózásokat, a mi párbeszédünket anyuval…
…szerencsére a mi osztályunkat ilyen tragédia nem érte, de eszembe jutott Ferike, aki a ballagás napja után felfedezett tumor miatt már nem az érettségire, hanem a kórházba tudott csak eljutni…
Jó volt így sok évvel az érettségi után olvasni, az akkor és azóta átéltek miatt, de nektek, érettségi évében járóknak a legjobb időzítés…

Mondtam az elején, hogy nem lesz ez egy igazi és jól-sikerült értékelés…
Ugye nem bánjátok?

@meseanyu Merítés-díj / ifjúsági irodalom (2016) kihívásához.

…azt hallottam, tényleg lesz folytatás?

„Ráeszméltem, hogy én tulajdonképpen Isten lábát fogva lógok a szakadék felett…” (238. old)

„Emelje már fel a fejét a kislány! – utasított a tánctanár, mire kényszeredetten engedelmeskedtem. – Szemkontaktusról hallottál? Enélkül megdöglik a performansz. Kész. Halott. Nem jó. Élettelen. Ha nem érezhető a két fél közötti a kémia, buktavári van, gyerekek! Látni akarom azokat a vegyjeleket a levegőben! Hallani akarom a tűz ropogását a tekintetekben!” (62. old)

 


2017.03.24. 21:05 Gelso

Győri Katalin: Kupak ​– Nyár

Győri Katalin: Kupak ​– Nyár

kupakny.jpg

Kedves történetek egy 16 körüli kamasz srácról, aki keresi a helyét és a fix pontokat az őt közvetlenül körülvevő világban. Örülök, azoknak a jelzéseknek, amelyek a folytatásokról, következő részekkel kecsegtettek, mert szívesen olvasnám még. Szívesen megnézném Kupaknak ezeket a kedves, hol bátor, hol bátortalan botladozásait. Kupak, ami egy – valljuk be –, eléggé idétlen becenév, (nem emlékszem, volt-e arról szó, miért is kapta ezt a srác?), emiatt igazából a címet is eléggé nehezen értelmeztem…
Öt, kifejezetten az érzelmeinkre ható történeten keresztül ismerkedhetünk meg Kupakkal, tárulnak elénk jó és rossz oldalai, kibontakozófélben lévő jelleme, átélhetjük az első szerelem érzéseit, lehetünk tanúi Kupak felnőtté válásának. Érdekes helyzetekbe kerül, amelyek kikényszerítik, hogy ő maga hozzon döntéseket, tegyen fel kérdéseket.
Ez az öt történet kevés volt, de ahhoz éppen elég, hogy megkedveljem Kupakot, és szorítsak neki a különböző, élet által hozott élethelyzetekben való helytállásban.
És hogy várjam a többi kötetet (és hogy ajánljam egy magyartanárnőnek, hátha a fiúosztálya végre örömmel és kedvvel és érdeklődve elolvas egy kortárs novellát…) – talán, ha meglesz mind a négy évszak, a Kerek Egy Esztendő, akkor talán egy komolyabb kötetben pl. ballagási ajándékként is végezhetné ez a könyv.
Remek fiú vagy ám, Kupak.
Igazán tetszett – szülőként olvasva – ahogyan anyukádhoz viszonyulsz. Remélem, az én fiaim is lesznek ilyen jó és „lelkükben szép” fiúk, mint Te.

@meseanyu Merítés-díj / ifjúsági irodalom (2016) kihívásához.

Lélekben nagyon is át tudtam érezni az utolsó novella utolsó oldalán ábrázolt lelkiállapotot. Kétnyelv-szakos egyetemista koromban gyakran felmerült és visszatérő kérdés volt a „kimenni” vagy „itthonmaradni” problematikája. Mindig az utóbbi mellett voksoltam, sosem tudtam volna itthagyni ezt az országot… Csakis itthon.

És persze hogy a Túró Rudi rulez!

 


2017.03.18. 12:16 Gelso

Lackfi János: Szerelmi ​nyomozás

Lackfi János: Szerelmi ​nyomozás

balint.jpg

A végére megtetszett, és nagyon megkedveltem ezt a történetet – amúgy mindig így van ez, amikor Lackfival és egy-egy könyvével találkozom, mint az első randikon: az elején kifogásokat keresek, vagy eleve kifogásolok valamit, most pl. a nyelvezetét, eleinte nem igazán tudtam magamnak elképzelni, hogy tényleg így beszélnek a mai tizenévesek…aztán a könyvbe merülve ez a szokatlanság észrevétlenül eltűnt…
Megszokom, (vagy egymáshoz csiszolódunk), mint valahányszor Lackfival „elsőrandizom”. Minden elsőrandi alkalmával sikerül megszeretnem…
Most is így történt: érdekelt, hogy Bálint a könyv végére sikerrel jár-e, miközben számos élménybe avat bele bennünket. Legkedvesebb és legviccesebb rész számomra az, amikor túrázni mennek – persze a tanárok felsülnek, de a talpraesett cserkészsrác kivágja magát és megmentést hoz a fáradt osztálynak… a buszon, amikor olvastam, nagyon néztek, mert nem bírtam meg könnyes nevetés nélkül.
Egy másik, amikor ismét megmutatkozik az, hogy ez egy összetartó csapat, amikor Belgiumba utazik a kóruscsoport, és nyelvi nehézségeik lesznek a nyelvtanároknak (Timi és Eszti néni nem tud mit kezdeni az ott velük kommunikálni akarókkal, nyelvtudásuk ellenére nem értik, csak az elhangzott dolgok felét), amikor színre lép az okos és nyelvzseni Kinga, aki szintén ment a helyzeten. És ha már ezt megemlítettem, nem tudom nem észrevenni Lackfi borsos fricskáit a mai oktatási rendszert illetően… Akár a nyelvet akár a hittan//elkölcstant tekintve: „Lalibá tartja nekünk a hittant, és anyám azt mondta, még mindig inkább azt válasszam, mint az erkölcstant, mert a civil etika fából vaskarika, egy kis tömjénszag nem ártott még meg senkinek (…) Lalibá tényleg kiteszi a lelkét az órákon, bár ez lehet, hogy hittantanároknál követelmény is, tegye közszemlére a lelkét, hadd lássák a nebulók, mi fán terem”
A könyv különlegessége, hogy egy bimbózó, sőt, „elsőszerelem” sztorit egy kisfiú mesél el nekünk, ahol a bimbózó szerelemérzésfajtával egy kb. 8-9-es próbál mit kezdeni – én személy szerint mostanság nem igazán találkoztam hasonló tartalmú könyvvel. Érdekes, ahogyan (fiús anyukaként) szembesültem azzal, hogyan érezhet majd a fiam, mint kezdő szerelmes, ebben az útvesztőben…
Kellemes kis olvasmány volt, nem bántam meg, hogy elolvastam, bár kicsit sajnáltam a hosszúra nyúlt előzményeket és bevezetőt, mert az igazi nyomozós és érdekes alaphelyzet a 80. oldal körül kezdődött.
Viszont az tetszett, hogy bár egy kisfiú, Bálint a főszereplő, de rajta keresztül megismerhettem egy egész osztályt, kiemelkedő alakjaival, tehetségeivel (Dani, cserkész, Zsolti, a jövendőbeli lelkész/pap, Kinga a nyelvzseni, Bélu, a zongoristatehetség), sőt, annak is, milyen az, amikor egy osztály összefog, amikor mindenki hozzáteszi azt a pluszt, ki, miben erős és mivel tudja a közösségét segíteni, gyarapítani.
Pl. a Lalibának, az ofőnek elismerésül kitalált/képletesen megformált „láthatatlan pad” különösen kedves momentuma ezeknek az osztálytörténeteknek. Ilyen élményelemek nekem sokszor sokat számítanak olvasmányaim során. Kicsit Janikovszky Éva: A Hét Bőr c. kisregényét idézte fel bennem: https://moly.hu/ertekelesek/873129
Tetszettek a szellemes tanárelnevezések, is, pl.: Basszus – az énektanár, Kuala Lumpur, a föcitanár, Enci, a szexi tornatanárnő…

@meseanyu Merítés-díj / ifjúsági irodalom (2016) kihívásához.
Annyira gyorsan elolvastam, sajnálom, hogy nem jegyzeteltem egy-két dolgot, így muszáj lesz még egyszer újraolvasni…

Ezt az idézetet a szerelmi botorkálás érzékeltetéséhez aranyosnak tartottam:
„És járkálok az ő fejében, mint egy erdőben, és egy csomó hely ismerős lesz már nekem, ő meg az én erdőmben mászkál, és elbontjuk a két erdő közti kerítést, ami az enyém, az az övé is, ami az övé, az az enyém is.”

UI., azaz HF:
Utánanézni, mi is az a Szent Huber fánk? (85.old)
Egyelőre semmit sem tudok… :-(

 


2017.03.17. 19:44 Gelso

Igaz Dóra: Nyár, ​nagyi, net

Igaz Dóra: Nyár, ​nagyi, net

nyarnagyinet.jpg

Nagyon aranyos kis könyv, könnyed, gyorsan haladós, emiatt és témája miatt is már 2. osztályosaknak merném ajánlani év vége felé.
Az alsós korosztály a célközönség, de talán szülői segítségnek is megfelel, amikor már nincs ötleted, mert már azt hiszed, tabletes/kütyüs gyermekeden semmi sem segíthet… Fontolgatom, hogy hetedikes kiskamaszomra „ráerőltetem” (valamit tenni kell-alapon), és évvégi ajándékul a bizi mellé a kismásodikosomnak adom.
Élveztem a történetet, Berci belső tipródásait, érdekelt, hogy mi játszódhat le egy gyerek gondolataiban a tág net széles szféráiban és mély bugyraiban szörfözve-botladozva. Hogyan tudja és nem tudja ezeket kezelni, leküzdeni, átvészelni. Érzékletessé teszi előttünk, hogy mennyire nagy befolyása van a netes játékoknak, világnak, de még nagyobb a hatása az élőszónak! Merjük ezt, mi szülők elhinni. Nagyi nem biztos, hogy tudja azt, de mindig ráérez, mikor, mit kell mondani, és milyen utat kell sugallni. Irigylésre méltó… Berci nem is tudja, milyen kincse van…

Összességében tetszett a könyv, az abban ábrázolt, nagyon is valósághű helyzetekkel, érdekesek voltak azok a részek, amikor a való és a virtuális világból rakott egymás mellé jelenségeket, pl. valódi kutya-neteskutya, mezei focista (=Messí)-netesjátékosfocista; az, hogy Berci előtt végre a felnőttek részéről a nettel kapcsolatban nem annak a mumus-oldala van kommunikálva, hanem az is, hogy egy gyerek is lehet a felnőttek hasznára hol egy-egy jó recept, vagy rossz idő esetére szabadidő program kiválasztásában, vagy egyéb más dolgokban.
Tetszett az is, hogy a szerző megtalálta az egészséges arányt a net és valóság nyújtotta pozitív lehetőségek, programok között, így egyik sem győzedelmeskedett a másik felett…ami jó dolog.
Mégis a leginkább az tetszett, hogy nem engedett egy elidegenedő-félben lévő családot szétesni, hanem visszavezette őket a valós élet valós érzelmeit átélni és élvezni (szülői, testvéri, baráti szeretet, felnőttes féltések, praktikus tanácsok, útkeresési fél-segédkezek, összetartás, haverság stb.) – és ebben nagyon nagy része van ennek a varázsnagyinak, aki jókor és megfelelő időzítéssel ott állt a háttérben…

Tavaly a gyermekkönyvek zsűrizése közben, a Katonadolog! c. könyv olvasásakor ismertem meg az írónőt, (és rajzolóját Horváth Ildit) és szerzett könyvével kellemes perceket most, pedig, bár nem vagyok gyerekzsűris, szurkolok Igaz Dóra: Nyár, nagyi, net könyvének… ui. valódi, gyerekkoromban átélt, nyári Delfin-könyv olvasási fílinggel ajándékozott meg most Igaz Dóra, amit ezúton köszönök!

 

 

 


2017.03.17. 19:41 Gelso

Sohonyai Edit: Szállj ​szabadon! (Böbe és Tamás 4.)

Sohonyai Edit: Szállj ​szabadon! (Böbe és Tamás 4.) 

szallj_1.jpg

Nekem viszont tetszett ez a könyv – úgy érzem, hogy a leginkább leképezi a mai 17-20 körüli fiatalok valóságát, mint a korábban olvasott Kalapos Éva: Massza vagy Szirmay Ágnes: Szerelemre castingolva, továbbá nem volt riasztó és félelemkeltő, mint az első…
A fiatalok is tetszettek benne, viccesek, se nem felnőttek, se nem gyerekek, illetve már nem gyerekek, és már hajszál híján felnőttek…
Valóban elég nehézkesen indult a történet, igazából Böbével szemben nagy fenntartásaim voltak, csak lökődött ide-oda a fiúk között, konkrét elképzelése velük kapcsolatban nem volt. És hát nővére, Roxi sem volt túl jó a tanácsadásban… Viszont a könyv végére minden szempontból sikerült megkedvelnem, igazi személyiségfejlődésen megy keresztül – a fiúkkal szemben következetesebb, fenntartásosabb, óvatosabb lett, és a legfontosabb, hogy őszintébb, de az is lehet, hogy rájött arra, hogyan kell kifejeznie önmagát, vagy csak hogy a megfelelő megértéshez és elfogadáshoz megfelelően kell kommunikálnia.
Szerintem a felnőttekkel szemben is nagyon jó a kapcsolata – hála istennek nem tapasztaltam azt az elutasítást, flegmaságot, tiszteletlenséget, aminek megdöbbenéssel voltam tanúja saját szüleivel szemben egy-két tizenéves fiatalnak. A felnőttekkel szemben is „felnőtt” lett Böbe, pl. az anyukája betegségekor tett lépésekkor, és tetszett, hogy nem elutasító viselkedést mutat sem a nevelőapjával: Műfaterral, sem az édesapjával szemben, hanem mindkettővel jó a viszonya.
Tetszett, hogy a barátaival szemben lehet számítani rá, izgultam, hogy ez ne legyen egyoldalú, sajnos Robnak sikerült félrevezetnie, és saját érdekei érvényesítése miatt felhasználni és kihasználni a köztük lévő kapcsolatfélét. Hál istennek ott volt a jó apai tanács, ami időben érkezett, és jó ha az emberben működik mélyről az óvatosság, a megérzés, és időben cselekvésre készteti.

A fiúkról is írnék, mert fontos szereplők Böbe életében, és érdekes, hogy bár botladozik köztük, mégis biztonságot jelent neki az őt körülvevő zenekar.
Mint írtam, kissé ellenszenves volt a regény elején Böbe bizonytalankodása, a fiúk közötti ode-oda csapódása, de a végére sikerült ebből kilábalnia, sikerült helyreraknia, rendeznie magában a hozzájuk fűződő ilyen-olyan viszonyokat. Kivéve Tamást. Fura, hogy a sorozat Böbe és Tamás nevet viseli, mégis ebből a részből szinte Tamásról tudtam meg a legkevesebbet, és amit meg is tudtam, abból inkább kevésbé szimpatikus, inkább negatív, mint pozitív személyiség – ez persze megváltoztathatja az, ha elolvasnám az előzményeket, amire most látok is egy kis esélyt, mert most ez a sorozat az, ami kezdett érdekelni. Szeretném érezni, hogy a kettejük közti viszony inkább barátság, mint szerelem. Persze ezt a mostani Gomb és Böbe közt kialakult kapcsolat ismeretében is mondom, És remélem, mert a kettejük közt kialakult szerelemféle nagyon szimpatikus, és Gomb igazi kedves, szeretetreméltó, odaadó fiú, és amellett vagány, jódumájú, tehetséggel bánik a szavakkal és a gitárral. Zenéket ír – ez mindenképpen vonzó és pozitív tulajdonsága. Udvarias, nem él vissza a lány tétovázásával, nem az a nyomulós fajta, ugyanakkor nagyon szellemes, mestere a szavaknak, és ez is nagyon szimpatikus benne. Emellett az anyukájához fűződő viszonya is bensőséges, dolgozik, lehet rá számítani. Mindenképpen egy jó minta a kötetet olvasók előtt (bár nem hinném, hogy fiú olvasói is vannak a könyvnek. (Tényleg, vannak?) Szeretnék még a későbbiekben a két fiatal kapcsolatának alakulásáról olvasni.
A zenekarban lévő fiúk is ahányan vannak annyifélék, és jó, hogy Böbe megtalálja köztük a helyét.
Rob-bal meg már mint írtam, szerencse, hogy időben napirendre tért és felismerte, hogy valójában felhasználja őt egy bosszúféleséghez. Jó, hogy végül Böbe talpraesetten tudott viselkedni, és megtalálta a megoldást. És hogy a végén mindenféle nehézség nélkül, őszintén tudott róla beszélni a csapat többi tagjának.

Biztosan vannak hibái a könyvnek, de nekem eddig ez a legelfogadhatóbb, legvalósághűbb az általam olvasott, 14 év felettiekről szóló regények közül.

@meseanyu Merítés-díj / ifjúsági irodalom (2016) kihívásához.

Szipi, a papagáj is tetszett, talán még én is megpróbálnám elviselni…

 


2017.03.17. 19:39 Gelso

Borisz Vasziljev: A ​hajnalok itt csendesek

Borisz Vasziljev: A ​hajnalok itt csendesek 

csend.jpg

Csodálatos és fájdalmas könyv.
Micsoda tapasztalatlan emberek kerültek katonákként a frontra, hadszíntérre…
Szomorú
Mennyi eltékozolt élet…
Mennyi eltűnt, életét egyik pillanatról a másikra elvesztő lány, vagy leendő anya, és még több férfi, aki apa, akik szülők lehettek volna!
Mennyi félelem, mennyi rettegés…mennyi veszteség.
de minden borzalma és fájdalma ellenére nagyon szerethető könyv ez, mert amilyen sok benne a fájdalom és szenvedés, legalább annyi benne az optimizmus és a remény.
Fantasztikus változáson megy át Fedot! Szinte magam sem hittem!
Ez a könyv egy hatalmas bizalom-bizonyítéka is a szerző hitének az emberiségben.
Egy valaki a háborús hősök közül azért mégiscsak szülővé válhatott – és ez bizalom a jövőben is…

Nagyon szép könyv.
Lelkileg is megpróbál.
De el kell olvasni.

Az olvasást @loslobos Kisregények – nagy érzelmek c. kihívásához szánom.


2017.02.07. 23:52 Gelso

Lackfi János: Robban ​az iskola

Lackfi János: Robban ​az iskola


robban.jpg

Az elején nagyon nehezen ment a ráhangolódás, a kötet elején lévő versek nem is fogtak meg igazából. A valódi "áttörés" az anyák napjára írott verseknél kezdődött, nagyon tetszettek az iskola befejezésével kapcsolatos ballagó és búcsúztató versek. Modern hangvételű versek ezek, amelyek visszatükrözik a gyerekek által használt laza, nyeglébb nyelvezetet. Talán emiatt is igen megosztó tud lenni Lackfi; még a magyar tanárok körében sem egyformán fogadott és elfogadott költő, egyes szülők pedig egyenesen kiakadnak kortárs költők verseinek láttán az olvasókönyvekben…
(jómagam is tapasztaltam az iskolában is – pl. "nem ér annyit" egy Lackfi vers egy szavalóversenyen, mint egy másik klasszikusabb vagy jócskán hosszabb…)
Úgy érzem, a kötet vége felé inkább a felnőttekhez szóló, vagy azokban gondolatot ébresztő versek sorakoznak, melyek közül – többek között – nagyon megfogott a Tanárnéni balladája (Búcsúztató, bácsival is előadható), az elmúlást idéző Olvadás, vagy milyen is az, amikor egy kisgyerek érkezik a családhoz: Tesókaland.

Az illusztrációk olyan vegyesek: gyerekesek is, meg nem is; szépek is, meg nem is; cukik is, meg rémisztők is – olyan, mint amikor a gyereked kamasz lesz: se gyerek, se felnőtt.

@meseanyu Merítés-díj / ifjúsági irodalom (2016) kihívásához.

 

 

 


2017.02.07. 23:49 Gelso

Finy Petra: A ​nagy álom (Úszósuli 1.)

Finy Petra: A ​nagy álom (Úszósuli 1.) 

alom1.jpg

 

Nagyon kedves, kellemes, humoros, mozgalmas, izgalmas olvasmány, amelyben a sportszeretet, versenysport köti össze a szereplőket.
Számomra azért is volt különös érzés az olvasása, mert a könyvben átélt izgalmak "sportszülőként" számomra sem ismeretlenek, a versenyeket körülölelő izgalmak, balul sikerült rajtok, rossz benyúlások, szabálytalan fordulók, ezred másodpercek miatti könnyek.
Ezt a könyvben profin ábrázolta Finy Petra. Több alkalommal is könnyekig meghatódtam, vagy nekem is könnyeket csalt a szemembe egy-egy régi emlék, amit a regény elevenített fel, és a regény vége pedig különösen megrázott, mert pont aznap, amikor a könyvet befejeztem vett részt egy különösen fontos versenyen versenyúszó fiam.
Szóval érzelmileg érintett vagyok a könyv témájában, de érzelmileg is megérintett.
Nagyon fontosnak tartom a könyvet azért is, mert egy viszonylag kicsi, zárt csoportot és belső életét ábrázolja az írónő – ami, tényleg ilyen. Mindenki ismer mindenkit, mindenki segít mindenkit, és mindenki együtt küzd a jó és jobb és még jobb eredményekért, faragja a másodperceket, rója a hosszakat stb. stb. Emellett bizony van mindenkinek saját élete, amiből a csoport maga kicsinysége és zártsága miatt sem maradhat ki – örömök, problémák, magánéleti dolgok is egy picit a csoport problémái lesznek – igazi öröm volt olvasni az egyik versenytársuk lelkének közös ápolásáról – a hangos zeneszóra kiénekelni bajunkat – sztem zseniális lehetőség. Megnevettetett ez a jelenet, mint ahogy több is a könyvben. Bármelyik kisebb közösség estében példaként követendő (a sporttörekvések mellett) a csapat/csoportszellemből fakadóan, hogy a magánéleti és lelki problémák átéléséből és enyhítéséből sem maradhatnak ki. Egyként segítenek a csapattagok mindenkit – mert a csapattársunk problémája a miénk is, ha ő nem tud jól versenyezni, akkor az a csapat eredményeire is hatással van, ezért közösen segítsünk… olyan egyszerűen hangzik, igaz?
Nagyon pozitív volt az edzők alakja, a gyerekek sokszínűsége, változatos képe, akik között van mindenféle, mégis számíthatnak egymásra. Ez örömmel töltött el.

Röviden összefoglalva, lehet, hogy másoknak ez a könyv úgy általában, vagy a szerző, vagy egyéb miatt nem fog tetszeni, vagy nem fog annyira tetszeni, mint nekem.
De nézzétek el nekem, kérlek titeket molytársaim ezt a lelkesedést és érzelmi meghatottságot – mert ennél az olvasásnál a fentiekben említettek miatt nem elsősorban moly és Merítés zsűritag voltam, hanem egy 13 éves Jövő Bajnoka Programba beválogatott (kis)fiú versenyúszó – büszkeséggel feltöltött – anyukája.

@meseanyu Merítés-díj / ifjúsági irodalom (2016) kihívásához.


2017.02.07. 23:48 Gelso

Bosnyák Viktória: Elképesztő! - Apolló Akadémia

Bosnyák Viktória: Elképesztő! - Apolló Akadémia

elkep.jpg

Alapjában véve tetszett, főleg az alapötlet: a piktoportálás, és az is, hogy a piktoportálás során keletkezett élményeket, a sztoryt, a rajzolásban tehetséges Dénes képregények formájában meg is örökíti.
Szeretem, és példamutatónak meg követendőnek tartom, ha a regények nem csak szólnak valamiről, hanem bármilyen tehetséget tárnak elénk, amivel segíthetnek a célközönség olvasónak is magukba fordulni és megvizsgálni ki miben lehet erős, ki miben leli örömét? (sport, rajz, irodalom, tánc, zene, szépkiejtés, helyesírás, kézművesség, versmondás, kvízkérdések, idegen nyelv, szenvedély egy idegen kultúráért, stb. bármi)
Szóval szeretem, ha a könyvek jó gyerekekről szólnak.
Azt is, ha talpraesettek és okosak.
Ennek a regénynek a szereplői ilyenek.
Ügyesek, okosak, talpraesettek, segítőkészek, készek a problémák megoldására, csapatemberek.
Tehetségüknek köszönhetően a nem túl izgalmas nyári szünet végén izgalmakkal, kalandokkal teli hetet tölthetnek egy felejthetetlen helyen, sőt, ezek a kalandok szeptembertől folytatódhatnak egy közös iskolában.
Nem tudom, mennyire szerencsés egy ötletből sokrészes sorozatot teremteni. Nem ismerem a célközönség igényét, de azt látom, hogy bizony, az ifjúsági könyvek piacán inkább most a sorozatokból van nagy kínálat, jó lenne tudni, hogy ez az igény is?.
Nem biztos, hogy a sorozat mindig jó ötlet. Egy kötet is lehet teljes, ha gazdag érzelmekben, élményekben, kalandokban, sikerekben, karakterekben, cselekményben fordulatokban, és van egy jó befejezése.

@meseanyu Merítés-díj / ifjúsági irodalom (2016) kihívásához.

 

 

 


2017.02.07. 23:45 Gelso

Szirmay Ágnes: Szerelemre ​castingolva (Szappanopera 1.)

Szirmay Ágnes: Szerelemre ​castingolva (Szappanopera 1.)

cast.jpg

 

Kedves, happy and-del végződő könyv, amolyan minden jó, ha jó a vége, még az is ideillik, hogy a jó elnyeri méltó jutalmát.
A könyv hátránya, hogy az első 100-130 oldala igen részletes, aprólékos, lassan haladós, döntően a filmezés világába vezet bennünket; ha ez nem érdekfeszítő valakinek, akkor ezen át kell vergődnie az olvasás során. Alapvetően ebben a világban is maradunk, és alig nyerünk bepillantást, vagy ha bepillantást is nyerünk, akkor rövid, felvillanásnyi időre pl. az osztály, a család, a barátok életébe – emiatt felületes képet kaphatunk Virut körülvevő fontos emberekről (anyu, tesó, nagy barátnők, osztálytársak, tanárok) és helyzetekről, amelyben eddig és eztán is szerepelt és benne élt: iskolai élet, tanórák, tanulás, azon kívüli elfoglaltságok, szórakozás, érdeklődés, magánélet stb.
Számomra az arány túlságosan eltolódott a filmezés világába, ami nem engedett teret nyerni a fentieknek, pl. engem a fentiek érdekeltek volna – elvétve egy-egy iskolai csíny, felelet, órai üzenetek, otthoni főzés, közös játék, közös program sulin kívül osztálytársakkal, esetleg naplóírás…
De a kb. 130 oldal körültől váltás következett be és elkezdtem érdeklődni a cselekmény, de még inkább a gyermekek iránt. Nem volt már közömbös, hogy sikerül-e egy-egy felvétel, milyenek a forgatások közti szünetek, milyen kapcsolat alakul ki a régi és az új szereplők közt.
Szerencsés a fiatal szereplők aránya, ifjú olvasóknak szánt könyvben ők vannak többen és előretolva, és sokféle típust képviselnek. Viru – az okos, talpraesett, "Hamupipőkéből Királynő"; Bence – az öntudatos, komoly, maga életét felelősséggel alakító korától érettebb fiú; Dé – az örök, még befolyásolható gyerek, Dzsennifer – a hódító, uralkodó, önmagát az igazinál érettebbnek, okosabbnak, gyakorlatiasabbnak, szexibbnek, vonzóbbnak, szebbnek stb. tekintő lány; Luca – minden lében kanál, kavarni szerető, sokféle fiú iránt szerelmet érző kamasz; Robi – a vicces, laza, igazi barát.
Kb. ennyien vannak, plusz még a forgatáson kívüli barátok, barátnők, osztálytársak – az ő életük fő részét kitevő, a filmrészletek forgatása idején játszódó eseményeknek lehetünk tanúi, amelyben a telefonok és a FB nagy szerepet kapnak, emellett természetesen az érzelmek, elsősorban a nagy érzelmek: szerelem és féltékenység, azaz félelem, hogy vajon Ő is viszont szeret-e, vagy félelem attól, hogy Ő véletlenül nem mást szeret-e?
A könyv során egészen megkedveltem Virut, teljes karakterképet igazából róla kaptunk: jó barát, akire számítani lehet, jó tanuló, felelősségteljes, gondoskodó, anyukájának szót fogadó, testvérét, barátait szerető, gondban segítő, másra odafigyelő, aki talpraesett, éles helyzetben is jól feltalálja magát, és tehetséges, nem kavar, nem használ ki másokat érzelmileg és őszinte. Másik pozitív szereplő, zárkózottságának és magának valóságának ellenére Bence, aki érdekelt engem a titkával együtt. Tetszett, hogy meri vállalni az érzéseit. felnőttesebb, átgondolt, megfontolt viselkedése miatt is kedveltem.
Robit pedig a nyíltszívűségéért, vidám jelleméért – ő igazi társaság kedvence, és társaság központja. Igazi barát. Jó humorú. Dét is kedveltem egyszerűsége, naivsága, félrevezethetősége ellenére. Ő biztos kap egy-két pofont az élettől, de minden bizonnyal a nőktől, amelyek tanulságul szolgálnak majd neki.

Annak ellenére, hogy nem én vagyok már elsősorban a könyv olvasói célcsoportja, alapjában véve a könyv felétől kedvvel és érdeklődéssel olvastam, ahol végre, nagy sokára az első csók is megérkezett…

@meseanyu Merítés-díj / ifjúsági irodalom (2016) kihívásához.

Most láttam csak, hogy ez a kerek 1300. értékelésem itt a molyon.

(még egy rövid megjegyzés, ami olvasás közben zavart és kellemetlenségeket okozott – mégpedig a szerepkönyvben lévő helyzetutasítások, helyzetismertető részben a neveket elég sokszor kisbetűvel láttam, pl. vivi kb.9-szer, dani kb. 8-szor, krisztián 1-szer vettem észre, de mivel nem számoltam odafigyelve, és nem erre fókuszáltam elsősorban, ezért a számolás nem pontos – de szeretném tudni, hogy ez véletlen, vagy a szövegkönyvi utasításoknál így kell, mert ha így, akkor ezt a megjegyzést visszavonom és törlöm; köszönöm, ha valaki ír róla)

 


2017.01.22. 23:23 Gelso

Alessandro Baricco: City

Alessandro Baricco: City 

city.jpg

 

 

Hát, nehéz erről a könyvről írni.
Nem is biztos, hogy minden összeállt bennem.
Nagyon nehéz volt elolvasás után újra és újra átgondolni, összeszedni azt, mit is kaptam ebből a sok történetből?
Biztos, hogy a történetek a történetben nem véletlenek… a bokszoló történetét szinte úgy olvastam, mintha Gould hallgatná rádión az egyes meccseket – és azt hittem, ő a végén a riporter, de tévedtem..
Olvastam valahol a könyvben, hogy az élet egy nyitott könyv – számomra olyan, mint ez a regény.
Számtalan kisebb történetet, számtalan embert, karaktert tár eléd Baricco, és mivel az élet egy nyitott könyv, sokféleképpen összekapcsolhatóak és te is összekapcsolhatod őket olvasás közben különféle sorsokká. Sajnos, én nem tudtam most a sok karakter sorsát megfelelően összekapcsolni. Úgy éreztem magam, mint amikor gyerekkoromban kaptam egy 480 darabból álló puzzlet és miután összeraktam, a kép közepéből 4 darab hiányzott… az egész munkám kárba veszett, soha nem vettem azután elő…
Most ugyan nem érzem vesztesnek magamat, mert Shatzy Shell alakja érdekelt igazán, Baricco elég sokat meg is mutatott belőle, az ő története kereknek mondható. Aztán az is igaz, hogy nem rajongok a westernekért, de az itt olvasott westerntörténet nagyon megfogott. Nagyon plasztikus az egész írás, magam előtt láttam az egész történetet, a szereplőivel, a sivataggal, kaktuszokkal, a lovakkal, puskákkal, teraszos házzal, ivóval. Érdekes és eléggé homályos, vagy inkább titokzatos, rejtélyes alakja a tanár, akitől a sárga lakókocsit vették.
Nagyon elgondolkoztam Gould alakján – a kisgyerek, aki senkinek sem kell?
Illetve a zseni, aki a tudósköröknek kellene, egy zseni, akinek zseniségével a szülei nem tudtak mit kezdeni? Hogyan lehetséges az, hogy egy ilyen kisgyereket egyedül hagynak? Mi az, ami ezt indokolhatja? Igazán megdöbbentett az, hogy a szülők teljesen lemondtak róla a saját boldogulásuk végett. Még a magányos Shatzy is többet megtett egyfajta „családegyesítési kísérletre”, mint a szülők, hogy tényleg Goulddal éljenek…
A másik elgondolkodtató dolog, hogy zseni volt-e valójában Gould, ha nem engedte felőrölni és megsemmisíteni magát a cápák által? Átlagember volt-e mégis, mert/ha megtalálta az inkább megfelelő megoldást a meg-, vagy fennmaradásra, vagy a zseniktől is zsenibb volt, ha/mert megtalálta az inkább megfelelő megoldást a meg-, vagy fennmaradásra?

A regény vége felé, (amikor feltűnt Gould anyja) párhuzamosan villantak fel bennem kép-, és emlékrészletek Kieślowski Három szín: fehér c. filmjéből, amiben Julie Delpy játszotta Dominique szerepét – itt meg az egyik western szereplő Julie Dolphin – (jobb lett volna, ha Gould anyját hívják így…)

@Youditta Baricco életmű kihívásához.
                            __

„Minden sokkal egyszerűbb lenne, ha nem beszélték volna tele a fejed ezzel a valahová vezettel, és helyette legalább arra megtanítottak volna, hogyan legyél boldog, anélkül, hogy mozdulnod kellene. Az a tömérdek útsztori. Leld meg a saját utadat. A saját utadat járjad. Amikor pedig meglehet, azért születtünk, hogy egy téren éljünk, vagy egy parkban, egy helyben, hogy ott éljük le az életünket, az is lehet, hogy útkereszteződés vagyunk, a világnak arra van szüksége, hogy egy helyben maradjunk, kész katasztrófa lenne, ha akár csak elmozdulnánk is, egy adott pillanatban, a saját utunkat követve elmennénk, melyik utat?, a többiek, ők az utak, én egy tér vagyok, nem vezetek semmiféle helyre, én magam vagyok a hely.” 183.old.

„Vegye például a kisvasutak esetét. Órákig nézhet egy igazi vasútállomást, és nem történik semmi, aztán elég egy pillantást vetnie egy játékvonatra és bumm, beindul a a szép és jó, ami csak a világon létezik. (…) minél hülyébb az a dolog, mi megfog, annál inkább áhítattal csüggünk rajta, mintha ahhoz, hogy mindezt elérje az ember, bizonyos mértékű csalásra, előre eltervezett szélhámosságra lenne szükség, mintha mindennek szüksége lenne rá, hogy hamis legyen, legalábbis egy kicsit, hogy később aztán sikerüljön valamiféle felfedezéssé válnia.” 41-42.old

„Hideg volt és egy kicsit kemény, mint egy évek óta nem látott általános iskolás osztálytárs, akivel az utcán találkozik össze az ember.” 182. old.

„a tudós számára mindig lesz egy olyan tekintet, melyet nem fog tudni nélkülözni többé, mert az egy olyan tekintet, ami mindenféle bírálattól mentes, feltétel nélküli tiszteletet, elismerést és büntetlenséget ajándékoz neki.” 201.old.

„A tehetség romboló, objektíve romboló, az, ami körülötte történik, nem számít. Odabent dolgozik és rombol. Nagyon erősnek kell lenni ahhoz, hogy valamit megmentsen az ember.” 118.old.

Mariachi:
https://it.wikipedia.org/wiki/Mariachi
https://www.youtube.com/watch?v=klVe7_2UEQ8
Apám a When We Were Alive-t játszotta:
When We Were Alive
https://www.youtube.com/watch?v=ZuTqGYvQoc8
http://www.thethermals.com/lyrics/when-we-were-alive/
Cole Porter:
https://www.youtube.com/watch?v=9cuArUG6sOc
@Tilla karca:
https://moly.hu/karcok/169254
az intellektuális tisztességről is!
„olyan, mintha mások hibáira mutogatnék, de nem így van: magamat is vádolom vele, segít a tükörbe néznem. Nem mintha az, amit látnék, olyan nagyszerű lenne. De oda se nézni, ezt nem szeretném. (…) Mondrian Kilroy tanár úr egy rövid hozzáfűznivalót írt a végére: „ Egy másik életben tisztességesek leszünk. Képesek leszünk hallgatni. ” Még nem tudtam pontosan felfogni hogyan, de a csendben maradás képessége sokban hozzájárul a tisztesség kérdéséhez, ha olyan hivatásról van szó, mint az enyém.”