HTML

egyperces mondatok avagy frasi sparse e ritrovate

Egyperces mondatok azért, mert nincs sosem sok időm, terveim szerint pár szóban foglalok össze valamit a napokból. Frasi sparse azért, mert lehet hogy ezzel jó témát találok - Petrarca "rime sparse" nyomán, és frasi ritrovate azért, mert talán egy ilyen megtalált mondattal egy-egy régi-új vagy valamilyen emléket húzok elő, Tabucchi "hangok jönnek valahonnan, nem tudni honnan" nyomán. "Può succedere che il senso della vita di qualcuno sia quello, insensato, di cercare delle voci scomparse, e magari un giorno di crederle di trovarle, un giorno che non aspettava più, una sera che è stanco, e vecchio, e suona sotto la luna, e raccoglie tutte le voci che vengono dalla sabbia." (da Si sta facendo sempre più tardi)

Friss topikok

Linkblog

2016.09.20. 17:23 Gelso

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

sun2.jpg

 

Aranyos könyv, de most már biztos, hogy nem előzi meg a Vidám meséket.
Kisiskolás koromban nagyon vágytam erre a könyvre, az alattam járó elsősök közül mindegyiknek megvolt, amit minden nap hurcoltak a suliban. Irigykedtem rájuk, mert suliban olvashatták… Aztán úgy alakult, hogy csak mostanra sikerült elolvasni, de nem volt olyan jó, mint amire számítottam. Vannak benne jobban és kevésbé sikerültek, megmosolyogtatók, kedvesek – és olyanok, mint pl. Nyikitka barátai-ban – történet, amely az is lehet, hogy mosolyogtat, de az is, hogy picit cikinek érzed. (meglehet oroszul olvasva kijön a hatása, de fordításban csak ilyen)

A kedvencem az Egy darabka hold a háztetőn és a Lecke barátságból

sun1.jpg


2016.09.19. 23:30 Gelso

Székely Anikó: A ​Cézanne-akció (A BANDA 2.)

Székely Anikó: A ​Cézanne-akció (A BANDA 2.)

banda2.jpg

 Elsőnek értékelni egy újonnan megjelent könyvet nem egyszerű és nem is biztos, hogy szerencsés dolog. Sajnos, nem ismerem a sorozat első darabját, de azt hiszem, nem rossz választás, ha ezt is hozzá-, mellé-, elé- vagy utána olvassuk.
Szimpatikusak a szereplők, egy kis csapat, akik között mindenféle viszony, kapcsolat, érzés (barátság, haverság, szeretet, versengés, verseny, inspiráció, bátorság, stb.) létezik.
Szerepelnek még benne földönkívüliek – egészen pontosan kettő: egy fiú (Daris) és egy lány (Loren), akiket eleinte feleslegesnek tartottam, mégis amennyire idegenkedtem tőlük a regény elején, annyira odavalónak és könyvbe-és kalandbavalónak ítéltem meg. Helyes kis kamaszlények, akik rejtélyese segítenek ahol tudnak és ahol szükséges. Helyes tulajdonságuk a nyitottságuk az emberi lények megismeréséhez, és főleg az érzések feltérképezésében. Jó dolog, hogy eredménye is van türelmes kutatómunkájuknak.
A nyomozósdi mostanság nem újkeletű dolog, most eléggé divatos a téma, de azt hiszem a témaválasztás szerencsés: ismert festő, ismert történelmi vonal, kapcsolat az egyik szereplővel: hozzánk közelivé hozza és miékké is teszi a témát és a gyerekek vállalkozását. Kedvenc részem a Dóri és A fekete óra, megmosolyogtam a földönkívüliek főnökét, és végigizgultam az utolsó fejezeteket, jó ötletnek tartom egy tudós megnyilatkoztatását ügyükben..
Izgalmas olvasás volt, kellően veszélyes – néha azért már többet nem is viseltem volna el, sőt pár veszélyt csakis a földönkívüliek tettek megnyugtatóvá… Aranyosak, nyitottak.
Jó lenne még hasonlóan agyatdolgoztató, izgalmas, lendületes, fiatalok közt játszódó könyv az ifjúsági irodalomban.

@meseanyu Merítés-díj / ifjúsági irodalom (2016) kihívásához.

Ajánlom kb. 4-5-6. osztályosaknak.

 

 


2016.09.14. 21:19 Gelso

Eszes Hajnal: Bogárország ​meséi

Eszes Hajnal: Bogárország ​meséi

bogarorsz.jpg

 Aranyos, aranyos, 10 kis történet, de a kötet azért nem tökéletes.
A biológiai tévedésekért megorroltam – tudom, kicsiknek íródott, de azért nem kellene azt leírni, hogy „a Bogaras Iskolába nem csak bogarak járhattak! Oda elmehetett mindenféle rovar, tücsök, bogár, aki tanulni akart.” A szójátéknak elég lett volna a tücsök és bogár, a valóságnak meg a rovar és bogár, sőt rovar. Így a felsorolás egy kicsit sok lett. (Bár nem vagyok biológus, de arra a mondókára még biosztanulmányaimból emlékszem, hogy „Minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár.” ) Itt gyorsan megjegyezve azt, hogy a tücsök az egy rovar. És természetesen a szöcske is egy rovar, de itt (4-5. old.) nem is ez volt az óriási tévedés, hanem Szöszke Szöcske és Kétpettyes Katika találkozását követően találtam a következőt: „Tücsök és bogár hamar összebarátkozott.”
Ezek a tévedések vagy figyelmetlenségek, bár gyerekeknek szánt könyvben jelentek meg, attól még szarvashibának minősülnek, és bosszantottak, főleg azért, mert ezek mindig aktuális és csaknem mindennapi témák óvodában, kisiskolás környezetórákon; de talán egy újabb nyomtatást követően javításra fognak kerülni. Javasolnám.

Van azért kedves történetem, ilyen pl. a Tintagomba, amelyben egy álomszuszék bodobács gyerek jár pórul; a Guruló deszkák, amelyben a rovargyerekek jóindulata kerül előtérbe vagy A szemtelen légy aki mert álmodni egy nagyot, de sajnos, hamar „felébredt és vált nevetségessé” – és azt is megtudhatjuk, hogy a lepkék valójában a legyeknek köszönhetik azt, hogy a szárnyuk a testükhöz nőtt, nem pedig egy éjszakára levehető „konstrukció”…
Ezek miatt a történetek miatt egyáltalán nem javasolnám, hogy kisalsósok: 1-3-ig kihagyják ezt a könyvet, és azért sem, mert szépen végigköveti és kíséri az évszakok változásait, időjárásban, növények időrendben egymást követő megjelenési, fejlődési sorrendjében új információkkal gazdagíthatja a gyerekeket (ezeknek viszont már nem néztem utána, mennyire valós). És egy-két történetből is új információkkal gyarapodhat tudásuk.
A rajzok kedvesek, de nekem az is sok és túlzott – túl színes, túl tobzódó, túl harsány és túlontúl lányos színekkel készültek – a valóságban pedig tudjuk, hogy a rovarok világa nem ennyire piros és rózsaszín. Az viszont igaz, hogy népes és színpompás.

 


2016.08.30. 00:22 Gelso

Vlagyimir Szutyejev: Vidám mesék

Vlagyimir Szutyejev: Vidám mesék

szuty.jpg

 2016.08.31. Nyári szünetben mindent elkövettem a világon, hogy a fiaim olvassanak – de sajnos, be kell vallanom, hogy a nagy egyáltalán nem olvasott semmit; a kicsi sem erőltette meg magát, de miután meglátta a Három kiscicát, felelevenedett benne, hogy ez ismerős, mert olvasták elsőben, így elkezdtünk a könyvről beszélgetni, feljött a gyerekkorom, hogy már ezt nagyi nekünk is olvasta, és hogy nekem mik voltak a kedvenceim. Megörült neki, így lent is maradt a polcról, és mára elolvastuk az összes mesét, amelyek közül kettőt a kisebb fiam olvasott fel, hangos olvasás gyakorlása címen – bemelegítés indul a közelgő sulihoz.
Nagy „felindultságában” a kicsi elsős a nyaralós táskájába is betette, és pár mesét a nagyszülők elmondása alapján el is olvasott…

Most látom csak, hogy ez a könyv a 2. legjobb mese könyv a molyok értékelése alapján - igazán meg is érdemli...
***

újra elő kellett vennem az elsős kisfiamnak, ezt óhajtotta, miután meglátta az elsős olvasókönyvében a három kiscicát… :-)
ebben a körben A négy kis ezermester, Okoska-botocska és a Micsoda madár ez?győzedelmeskedtek… (2011.01.15.)

imádom ezeket a meséket és a gyerekeim is – nélkülük szegényebbek lennénk… (2009.12.26.)

 

 

Kedvenceim:

A négy kis ezermester, Okoska-botocska, 


2016.08.26. 00:20 Gelso

Sjón: A ​macskaróka - Népi történet

Sjón: A ​macskaróka - Népi történet

macskaroka.jpg

Nagyon szép és különös hangulatú mese vagy igaz történet a messzi és zord időjárású Izlandról.
Szeretem az ilyen történeteket, ahol minden a maga helyére kerül; a jó elnyeri méltó jutalmát, a gonosz meg megbűnhődik – egyszer. Sajnos sosem éppen idejében, hanem amikor úgy fordul a sors.
Ez a történet (vagy mese) is ezt bizonyítja, és azt, hogy a sorsától senki sem futhat el – amit rá mért a sors, az előbb-utóbb utoléri és megtalálja.

Különösen szép a fordítás, nagy szépélvezet volt olvasni. Átadta az északi tájak szomorkás, befelé-forduló, kissé magányos, kívül jéghideg-bent kávéforró hangulatát, ahol az emberek inkább megvannak maguknak, titkaiknak és életüknek.
Ezt az amúgy emberekkel is csak lassan megmozgatott, mozdulatlan téli világot még a vidék állataival népesíti be (hófajd, sólyom, pisztráng, aranylile, poszméh, mezei egér, póling, víztaposó – ez egy madár stb.) és teszi minél valószerűbbé még tájleírásokkal is (festőien plasztikus ahogyan olvad a hó, csordogál a patak az olvadó jég alatt) az amúgy mesebeli vagy misztikus macskaróka alakját.
https://moly.hu/idezetek/430900
Nagyon tetszik az eredeti címválasztás, sokszor örülök a kifejező címnek, és ennek megfelelő magyar cím kiválasztása.
A regény végén Fridrik ír egy levelet a barátjának, amelyben teakeveréket küld annak édesanyjának: kakukkfű, legyezőfű, tejoltófű, nyírfalevél szárított keveréke van benne.
https://moly.hu/idezetek/453671
Különösen megfogott Fridrik és Halfdis/Abba/Laufey közti sajátosan bensőséges 'kapcsolata'.

A könyvet az A year of reading the world @encus625 kihívása keretében olvastam el.

Kedvenc idézetem:
„Mallarmé olyan hatással van rám, mint a szem tükrében visszaverődő virágzó zelnicebokor, mint illatozó zsebkendő, vagy a lassú patakban fürdőzőnek vállára telepedő szitakötő.” (118. oldal)

 

 


2016.08.25. 00:14 Gelso

Mészöly Ágnes: Ez ​egy ilyen nap

Mészöly Ágnes: Ez ​egy ilyen nap

egyilyen.jpg

 

Nagyon sajnálom, de nekem ez a könyv most csalódás…
A Sünimanó után meg főleg…
Érdekes témafelvetések, de nem okozott nálam katarzist, sőt, semmiféle érzést – legfőképpen ezt hiányoltam, valamilyen érzést, bármilyet: feszültséget, örömöt, sajnálatot, szomorúságot stb. – de nem ébresztett bennem olyan érzést, ami miatt számomra általában érdemes olvasni. Emiatt kicsit untam is. Bár az életekből kivett napok jó témafelütések, de nem teljesedtek ki kerek egésszé. Megízleltünk egy-egy napot, aztán úgy ahogy voltak, a gyerekek eltűntek az éterben…
Számomra a cím sem szerencsés választás – ill. a cím nagyon jó lenne, mert baromira figyelemfelkeltő, és várnád A sztorit, hogy meséljen már valaki arról, hogy miért érdemes pont erről a napról mesélni? De a könyvben lévő történetek nem ezt tükrözik, egy-egy szereplőtől egy-egy kiválasztott nap elmesélése azért, hogy megismertessen egy kicsit más mivoltával és napjával.
Számomra a címben Ez egy ilyen nap a hangsúly az ilyen-en van – ki kellett volna domborítani, miért is ilyen ez a nap, azaz miben más, mint a többi? Mivel nem ezt fejezik ki a történetek, én félrevezetettnek érzem magam a cím által.
Lenne még egy kivetnivalóm, ne nevezzetek kekeckedőnek, de csak leírom, ha már a könyv megszületett: egy átlag magyar család, magyarországi, kb. 30 000 főt számláló bármely vidéki kisvárosból való, rendezett családi körülmények közt élő, akár családi házban, akár bérlakásban, akár tömblakásban csak normál körülmények közti anya-apa-gyerek-testvér bejárónő-házvezetőnő-takarítónő nélküli felállásban, csak egy alkalommal, nem szerepelhetett volna a könyvben egy átlag nap erejéig? Mert ilyet nem találtam a könyvben – egyedülálló szülős van, különélő szülős van, elvált szülős van, tanyán élő családos van, külföldön élő teljes családos van, külföldről időnként hazajáró család van, szüleit nélkülöző gyiviben élős van, cigánykislányos van, mozgássérültes van, gazdag szülős van, magániskolás, házvezetőnős van, stb. de ezt az egyet hiányoltam: az átlag, normál körülmények közt élő (még csak nem is nagy)családost… (nagy jóindulattal a zseni Dani története lehetne, de ez sem az igazi)
Ami feltűnt (a teljesség igénye nélkül): a gyerekek túlhajszoltak, túlpörgetettek, este alig tudnak elaludni, reggel pedig alig tudnak felkelni és elindulni suliba; nem rajongott egyikük sem az intézményi kajáért; kivétel nélkül minden tesitanár szörnyeteg, aki hangulatfüggően, szívatja, gyötri avagy engedi játszani a gyerekeket; matematikából minden történetbeszámoló gyerek (a mozgássérült kissrác, Peti, kivételével) penge, ellenben környezetből (ami nem túl nehéz tantárgy) 3-as vagy 4-es a legjobb jegyük. Olvasni nem szeretnek. Viszont legalább a fele a gyerekeknek zenét tanul, és hangszeren játszik vagy énekkarra jár; kevesebben sportolnak, egy pedig táncolni szeretne, de anyagi körülményei nem engedik meg. Szerepel benne a volt gimim, nem túl jó és pozitív felütésben, hanem mint egyfajta átmeneti megoldás két költözködés között – ha megengeditek, ezt sem írnám a könyv pozitívumai közé… Szóval vegyes érzelmeim miatt értékelem nehéz szívvel csak ennyire.
(Meggyőzhető vagyok az ellenkezőjéről – mások által jó érveket felvonultatva.)

Egyrészt tehát hiányoltam az érzelemébresztést és hiányoltam a kerek, egész történetfűzést. Kár érte… nekem talán már annyi is elég lett volna a „kerekséghez”, ha egy esemény keretében a szerző egyesíti, összegyűjti, esetleg találkoztatja az egynap-elmesélő gyerekeket.
Sajnálom, fel szerettem volna értékelni már csak a Sünimanó kellemes élménye miatt is…
Az Arnoldos történetben a jutalompontos-beváltósdi ötlet viszont tetszett. A Menyusosban pedig az otthoni számítógépezés alatti kötelező szünettartás – ami nem más, mint valamilyen játék.
@meseanyu Merítés-díj / ifjúsági irodalom (2016) kihívásához.

Nem tudom, mennyire ifjúsági ez az könyv – szerintem a kb. 10-12 évesekről szóló könyvet max. 5. osztályosak forgatják élvezettel, nagyobbak már nem.

(Torbjörn – azt írja a könyvben, hogy a csellótanár nevének jelentése földiszeder svédül – ma azt tudtam meg ennek kapcsán, hogy a vadszeder vagy földi szeder (Rubus fruticosus) … Népies neve: szeder, fekete szeder, földi szeder, tehát magyarul elég lett volna a szedret, fekete szedret a szövegben hagyni, mert ez a magyar olvasók közt általánosan használt és ismert alak.
Viszont svédül a szeder az nordbjörnbär, björnbär, vagy svarthallon. Igazából létezik aStorbjörnbär** szó svédül, de én a konkrét jelentését nem tudom csak latinul: Rubus grabowskii, ez a szedernek vmelyik fajtáját jelöli (talán ez: Rubus gratus) – szerencsés lett volna ezt egy svédül tudótól megkérdezni – ámbár lehet, hogy a hiányzó „S” csak sajtó-, vagy szedési hiba…)

**Storbjörnbär – Rubus grabowskii – Grabowski-Brombeere képen:http://www.2pflanzenfreunde.de/brombeere/brombeere/Rubu…

 

Ezt a választ kaptam a lenti Torbjörn-dilemmához Svédországból:
Torbjörn meg a Thorbjörn egy elèg elterjedt csalàdi nèv Svèdorszàgban. A björnbär az a szeder. A Torbjörn vagy Thorbjörn név az egy régi északi férfi név, ami a Tor ' egy isten név' és a Björn 'medve' jött össze. Tehát a szó: Torbjörn – az nem földiszeder.

Torbjörn – azt írja a könyvben, hogy a csellótanár nevének jelentése földiszeder svédül – ma azt tudtam meg ennek kapcsán, hogy a vadszeder vagy földi szeder (Rubus fruticosus) … Népies neve: szeder, fekete szeder, földi szeder, tehát magyarul elég lett volna a szedret, fekete szedret a szövegben hagyni, mert ez a magyar olvasók közt általánosan használt és ismert alak.
Viszont svédül a szeder az nordbjörnbär, björnbär, vagy svarthallon. Igazából létezik a Storbjörnbär** szó svédül, de én a konkrét jelentését nem tudom csak latinul: Rubus grabowskii, ez a szedernek vmelyik fajtáját jelöli (talán ez: Rubus gratus) – szerencsés lett volna ezt egy svédül tudótól megkérdezni – ámbár lehet, hogy a hiányzó „S” csak sajtó-, vagy szedési hiba…)

**Storbjörnbär – Rubus grabowskii – Grabowski-Brombeere képen:http://www.2pflanzenfreunde.de/brombeere/brombeere/Rubu

björnbär – a szeder svéd nyelvben
Torbjörn – családnév van
Storbjörn – családnév nincs
Storbjörk – családnév van – nagy nyírfa a jelentése – björk – a nyírfa


2016.08.15. 23:02 Gelso

Kalapos Éva: Massza

Kalapos Éva: Massza

massza.jpg

 

Ráber Patrik egy hétköznapi srác, aki viszonylag normális családban él és nőtt fel; van apja, van anyja és van testvére – ami, azt lehet mondani, manapság, sajnos, sokak szemében nem megszokott és hétköznapi, sőt bántó negatív tulajdonsága is lehet egy egyénnek. Emellett intelligens, irodalomra, művészetre érzékeny srác – színészkedni, előadni, verselni szeretne – ehhez – nem mindennapi jó tulajdonság, hogy van elhivatottsága, tehetsége, na, és jó neve, – a rendező szerint: igazi színésznév az övé.
Ez az alaphelyzet, és bármilyen furcsa, mindezek, plusz egy lány alkotja a konfliktust is. És ebből fakad a tragédia.

Patrik megpróbál élni és (kamaszként) létezni a szűkebb környezetében – de mindenhol küszködik – a suliban önmaga miatt, és szálka sokak szemében az, hogy normális családban él. Megdöbbenve olvastam, hogy egy osztályban konfliktusforrás a normális élet, és a csonka v. problémás családos osztálytársak zaklatják a normál családban élő gyerekeket, mert az számukra elviselhetetlen, ha vki szeretetteljes körben él.
„Egy csomó gyereknek az osztályból gázos a családja. Meg anyáméké is az volt, meg apámé is, aki még nevelőszülőknél is élt egy ideig. Mégse csap szét senkit, csak azért, mert nekik szar volt.” (127.o.)
Emellett a családjában is próbál nem kirívóként létezni, megpróbálja elhinni, hogy az osztály legjobb csajának tetszik: „létezik, hogy nemcsak eszelős jócsaj, de még érti is … mármint hogy ért engem?” (62.o). Aki nem túl bizalmas másokkal: ritkán tudja, kire mosolyoghat, aki mások miatt éhes, akinek ellopják a pénzét, és folyton a szavába vágnak. De akit a versek mantraként „kipucolnak” – és aki úgy érzi egyes kortársai zaklatása miatt, hogy nem más, mint „rágó vagy a cipőjükön” és „légy a légypapíron”…

Lelkileg igen leszívott ez a szörnyű témát feldolgozó, figyelemfelkeltő könyv, amely merő „gyűlület-, és félelemmassza”, sokszor megfordult a fejemben: ez szörnyű, mért olvasok én ilyeneket? És csak egyetlen választ tudtam erre adni: azért, hogy elkerüljem, hogy ilyen sms-eket kapjanak a fiaim. **

Jó lenne nem is emlékezni arra, hogy ezt a könyvet elolvastam.
Szeretném, ha nem történne ilyen, és a cyberbullinghez hasonló dolgok ezen a világon
Ezért fohászkodom…

„Egyedül én lennék a bűnös, mikor az emberiség, az emberiség egésze követett el bűnt ellenem?” (192.o.)

„ahányszor csak előkerült, milyen verseket szeretek, hozzám vágták, hogy mit adom a falat, ennyi idősen nem is érthetem, miről szólnak. Nem tom, ezen sose gondolkoztam. Nekem mindig szóltak valamiről, az meg nem érdekelt, hogy arról-e, amiről kell.” (52.o.)

Olyan fájdalmasan cseng: „senki nem választott engem. Én mindenkinek csak jutottam.” (130.o.)

@meseanyu Merítés-díj / ifjúsági irodalom (2016) kihívásához.
!!Végiggondoltam az eddigi életem és a diákéveimet, próbáltam hasonló tragédiákat keresni emlékeimben, de nem találtam – ti tudtok hasonló diákcsínynek induló tragédiába torkolló esetekről?!!

 

**
„te nyomorek beteg fasz mit kepzelsz magadrol azt hiszed meno vagy csak egy kis fereg vagy egy kopedelem a vilagnak jobb lenne ha nem lennel lattuk a hugodat az is egy kis g e c i az anyad is g e c i az apad is g e c i mind luzerek vagytok tudjuk hol laktok ejszaka elvagjuk a torkotokat az ilyen mocsok ne letezen ha barkinek szolsz megolunk ugyse hinne neked senki de gyava vagy nem fogsz te szolni alljal le mert ha mi allitunk le azt megbanod szallj le a csajrol nem kelesz neki csak azert van veled mert asziszi most kiraly vagy hat kurvara nem vagy kiraly nem vagy te semmi csak egy fereg es ne irogass nekunk nem fogunk valaszolni meg egyszer elmondom aljal le vagy kinyirunk a picsaba kiskocsog”


2016.08.07. 12:16 Gelso

Méhes György: Öcsi naplója

Méhes György: Öcsi naplója

ocsi.jpg

 Kedvelem a naplóféléket olvasni, főleg amelyek gyerekekről, családról szólnak, mert ezek inkább szórakozást, kikapcsolódást nyújtanak számomra, nem pedig elmélyedést, mint egy felnőtt napló (amilyeneket azért persze szintén kedvelek).
Öcsi és Virágos Zsuzsi naplójegyzetei a Szeleburdi család és a Hajónapló történeteit idézték elém.
Az olvasás picit nehézkesen indult, nehezen tudtam ráhangolódni az író viccelődős stílusára; szerencsére ez a viccelődős később inkább adomázósba fordult, és olyan vicces is lett, hogy olykor-olykor hangosan felnevettem. Tetszett, sok szép élményt osztott meg velünk a szerző, amelyeknek köszönhetően kicsit én is visszarepültem táborozós-túrázós gyerekkoromba. Rettegtem az árvizes történet olvasása során, de a gyerekek előtt le a kalappal – csodásan kitartottak!
A fent említett kezdeti ráhangolódási nehézségek miatt és amiatt, hogy hirtelen megkevert a szerző, sehogy sem értettem, hogy kerülhet Öcsi naplójába Virágos Zsuzsi naplója is, ezek miatt pici fél csillagot vonok le, de a +1 pontot megadom a Meítés-díjhoz.

Szülők figyelmébe ajánlom, 5-7. osztályos gyerekek olvashatják szívesen, adjuk a kezükbe.

@meseanyu Merítés-díj / ifjúsági irodalom (2016) kihívásához.

 


2016.07.31. 13:24 Gelso

Mandl Péter: Kiskobold és a szőrös idegen (Kiskobold 1.)

Mandl Péter: Kiskobold és a szőrös idegen (Kiskobold 1.)

kiskob.jpg

Aranyos három történet, bár a kalaposat nem tudtam hová tenni…
Szőrös Idegen feltűnésétől borsódzott a hátam, de végül örülök, hogy Kiskobold közelében maradt, és a barátja lett.
Leginkább a tengeres történet tetszett – örültem az értől a tengerig végigkísérésének, hogy meglátták a tengert, a nyaralásnak, a jó végnek.

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

 


2016.07.30. 15:13 Gelso

Janikovszky Éva: Bertalan és Barnabás

Janikovszky Éva: Bertalan és Barnabás

bb_1.jpg

Nagyon kedves kis könyv, és hálás olvasmány, mert igazi sikerélmény kicsi, kezdő önállóan olvasóknak.
Egyszerű, kedves, szerethető történet ember-ember, állat-állat és ember-állat viszonylatokban. Ahol a szereplők csupa B-betűsek. Emberek: Borbála és Boldizsár – házaspár, akiknek életét gazdagítja a két kis tacskókölyök: Bertalan és Barnabás.
Nagyon szerethető az összes szereplő, mégis nekem az öreg Boldizsár a kedvencem – olyan udvarias, olyan figyelmes, olyan békés természetű kisöreg.

Kedves Réber László – Ön még most is csúcs! ;-)

 

 


2016.07.20. 19:59 Gelso

Julia Donaldson: Papírbabák

Julia Donaldson: Papírbabák

papirb.jpg

Nagyon kedves könyv, sok szeretet, egymáshoz tartozás, kötődés, közeli hozzátartozóink megbecsülése, szeretete, tisztelete – ez, ami a könyvből bármelyik oldalon kinyitva – kiárad.
Nekem is gyerekkoromat, és abból két papírjátékot idézett fel – a kekszes dobozok hátán/alján ill. a Kisdobos újság kivágható mellékleteként voltak ún. öltöztethető babák – először csak pár, egy-két ruhavariációval, lehajtható fülekkel, kiszínezhető, aztán már külön csomagban is kapható volt. Órákat, napokat, heteket eljátszogattunk ezekkel a babákkal. A másik pedig a harmonikába hajtogatott lapra egy babaalakot rajzoltunk, kivágtuk, és széthajtogatás után a könyvbéli láncbabákhoz hasonló „eredményt” kaptunk – amik teljesen egyformák voltak, csak a mi fantáziánk, és színes ceruzáink alkothattak belőlük külön egyéniségeket…
Ezt idézte fel ez a mesekönyv, amelyben a rajzok is nagyon megtetszettek: egyszerűségük a maga nemében az értékük, mert valójában a gyerekek gondolatvilágának egyszerűségét és nagyszerűségét,"kombinációmentességét", tisztaságát, őszinteségét vetíti elénk.
Elolvasva – természetesen nem vitatom a gyerekkönyv szerepét – de amellett igazi anyukakönyv, amellyel ez a pár gyerekből álló papírlánc előhúzhatja/előhúzza* az anyuka gyerekkori belső képeit, emlékeit, amikor még ő is ugyanezeket a játékokat játszotta a anyukájával, amelyek egyszer csak abbamaradtak, és aztán sok-sok év múlva ismét előkerültek, amikor a kislányból anyuka lett, így megy ez generációról generációra – nálunk ez a 77 magyar népmesével kapcsolatban jött elő; nemrég olvastam a saját, újrakötött példányomból a Rbikét, amit a nagypapám olvasta az ő szobájában, az ő asztalánál, a lámpája alatt – és én végig ezt láttam magam előtt a Ribike felolvasásakor. Vagy itt az én konkrét esetem, a minap történt – bár nekem fiaim vannak, de épp nemrég említettem a kisebbnek egy új körzőkészlet vásárlása kapcsán, amikor megtanítottam neki a „körzővirágot” készíteni: hogy ezt megtanítom neki, de ezt én is Marcsi mamától tanultam. De amit pár éve még a nagyobbnak tanítottam, és ezt pedig az anyukám mutatta meg nekem kb. alsós koromban, amilyen korúak most az én gyerekeim voltak, amikor megtanítottam nekik – na, de elkalandoztam, és el is keveredtem, nem baj, ha nem értitek, én átélem… :-)
Tetszett még az egyszerű, de apró utalásokkal teli nyelvezet, és tetszett benne a megelevenedő tárgyakkal kiegészülő, mesévé összeálló gyermekfantázia történet.
Ilyen ez, amikor bármilyen kezünk ügyébe kerülő tárgyból (kupak, dobókocka, radír, tollkupak, üveggolyó, barackmag, hajcsat stb.) főszereplő lehet…
Örültem, hogy megismerhettem a könyvet, a benne sűrűsödő emlékekkel és rajzokkal együtt, szép élmény volt.

*nem tudok már sosem szabadulni a Harry Potterben lévő képtől

 

 

 


2016.07.20. 19:09 Gelso

Beck Andrea: A Titoktündér (A Titoktündér 1.)

Beck Andrea: A Titoktündér (A Titoktündér 1.) 

titok12.jpg

Nagyon örülök, hogy létezik ez a könyvsorozat, biztosan sokat segít a benne lévő példáival tanácstalan szülőknek, ill. olyan szülőknek is lehet megerősítő, akik ráéreznek a megfelelő megoldásokra. Én az 5. résszel kezdtem az ismerkedést, de kíváncsivá tett az 5. rész olvasása a megelőző részek megismeréséhez is.
Megértem a népszerűségét, jó példák vannak benne – ez a könyvsorozat első része, érződik is ez, az 5. résznek csiszoltabb, árnyaltabb a stílusa. A végén egyenesen meg is hatódtam Toby válaszaitól, viselkedésétől A tündérverseny c. fejezetben. Nagyon tetszett a Kistestvér születik, Az elveszett kisautó, Barátság és békítőpor, A verekedős fiú rész. De összességében az egész könyv.
Örülök, hogy összegyűjtött Toby titoktündére: Lola, különféle varázseszközöket a problémák kezelésére – rajtuk keresztül, vagy ezekben is bízva a gyerekek magukban is bízni kezdenek, és gondolom, egy bizonyos idő után elhagyják segítő eszközeiket. Nem ismeretlen ez, melyikünknek nem volt kabalája gyerekkorában?
Most egyelőre szünetet tartok a sorozat többi részének megismerésében, mert más célokat tűztem ki olvasási téren, de időnként egyet-egyet előveszek – hál istennek van belőle a könyvtárunknak – és el-elmélyedek benne.

Ajánlom minden szülőnek, gyerekeknek felolvasásra, helyzetek átbeszélésére.

 


2016.07.20. 13:57 Gelso

Új játékőrület – a TENZI

 

Új játékőrület – a TENZI

http://gyereketeto.hu/jatekok/tenzi/

 

 

Amerikai honlapokon már terjed egy új játék, mely egyszerű, olcsó, gyors – és ami számomra fontos: sokféle részképességet fejleszt.

 

A neve: TENZI.

Nem kell hozzá más, mint

  • minimum két gyerek – de akár egy osztály is játszhatja egyszerre
  • gyerekenként 10 db dobókocka. Előnyös, ha a kockák különböző színűek, tehát egyik gyereknek pl. 10 db piros, a másiknak 10 db kék kockája van. De ha nincs, hát nincs….

kell hozzá 10-10 dobókocka

A játék menete a következő:

A játékosok marokra fogják a dobókockákat, és a TENZI felkiáltásra elgurítják azokat. Persze, jó ügyelni arra, hogy ne guruljanak messze, de mivel a játékosok érdekei is ezt kívánják, hamar megtanulják. �

a játék állása

Amikor dobtak a kockákkal, gyorsan kiválasztják azt a számot, amiből a legtöbbet dobták. Ezeket a kockákat a játékterület szélére rakják, és a maradék kockákkal újra dobnak.  Ez mindaddig folytatódik, amíg mind a 10 kockájuk nem ugyanazt a számot mutatja.

játék közben

Ha valamelyik játékos ezt elérte, elkiáltja magát, hogy TENZI – ezzel jelezvén, hogy nyert.

Nézzük, mely képességeket fejleszti a játék?

  • szem-kéz koordináció
  • figyelem
  • finommotorika
  • vizuális észlelés pontossága

Mely korosztálynak ajánlott?

Már 4 évesek is játszhatják, de náluk nem szabad forszírozni a gyorsaságot, egyszerűen csak legyen annyi türelmük, hogy addig dobjanak, míg minden kocka nem ugyanazt a számot mutatja. Nekik még az is nagy feladat, ha biztosan megkülönböztetik a számképeket a kockán.

Az igazi korosztály a 7-10 éveseknél kezdődik, és mivel szerencsejátékról van szó, még a nagypapák is élvezni fogják!

 

 

 


2016.07.20. 13:53 Gelso

Szécsi Noémi: Tetűmese

 

Szécsi Noémi: Tetűmese

tetu.jpg

Tanulságos, de undorító.
Ill. visszataszító. Amilyenek számomra a tetvek.
Amíg olvastam, végighúzódott a gondolataimban: Ez a Mocsok bácsi, mekkora egy Tetű, na, meg persze mocskos állat!

„Mindenki tudja, hogy ezen a fejen Mocsok bácsi a legnagyobb tetű…”

„A mai fiatalságnak ma már mindent tálcán kínál az élet. Bezzeg az én serkekoromban sokkal nehezebb volt minden.”

„egy tetű élete is fejben dől el”

„Az áldozatok megválasztása egyfajta művészet.”

„…minden tetű nagy álma: egy komplett tetvesfejű óvódáscsoport”

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

(UI: Miért is bízhatnak a tetvek az agykontrollban meg az aromaterápiában?)

P. Szathmáry István illusztrálását még szokogatom, de nincs vele sok bajom…

 


2016.07.20. 09:25 Gelso

Mészöly Ágnes: Sünimanó

Mészöly Ágnes: Sünimanó

sunimano.jpg

 

Nagyon szép, a való és a manóvilág határán játszódó mesekönyv!
Olyan könyv, amelynek nem szabadna hiányoznia egy gyerekes család könyvtárából, de legalább egy olvasás erejéig mindenképpen javasolnám családi körben való szerepeltetésére! Sokat ad: élményt, szeretetet, izgalmat, aggodalmat, fejtörést, problémamegoldást, összefogást, felnőtt-gyerek kooperációt, vidámságot, mosolyt csal az arcunkra. Buszon olvastam, és sokszor láthattak utastársaim állandó mosolygó arccal – azt gondolom ezzel a könyvnek tulajdonítanék még egy kis lélekgyógyító, jótékony hatást is…
Tetszett a könyv felépítése, 12 hónapra felosztva, naplószerűen elevenednek meg az emberek mindennapjai – mindig olvashatunk az adott hónapra/évszakra jellemző időjárásról bevezetőt, majd a család adott hónapnak megfelelő életébe tekinthetünk bele – az általában ismert hagyományok, ünnepek, iskolai szünetek, de akár a család életében hagyománnyá vált szokások: pizsamás reggelik, Egyke-nap stb. köré szerveződve tanúi lehetünk, mi minden történhet, sőt következhet be egy család életében egy kerek év alatt (télapó, karácsony, halottak napja, korcsolyázás, kirándulás, színházlátogatás, farsang, iskolai történések, vagy akár betegség, kartörés); és hozzánk hasonlóan tanúja lehet ennek, sőt részese ennek az egy évnek, Sünimanó, a manólány.
Nagyon tetszettek a szereplők, az állandóan zsúfolt és pörgős életet élő anyuka, a harmonikus, tiszta fejjel gondolkozó, minden problémát azonnal megoldani kész apa, a gyerekek, akik mint általában nem tündérek, de ügyesek, okosak, talpraesettek, akik hol játszanak egymással nagy békességben, majd a másik percben már áll körülöttük a bál, hol angyalian tudnak összefogni egy probléma megoldása során, akik közül a báty húzza a hugit, a kicsik pedig nem kapnak fontos szerepet egy-egy fontosnak ígérkező küldetésben, mert még kicsik…
Tetszettek a felnőttek, a nagyszülők, akik bármilyen megoldandó dolog merül fel, máris ott vannak segítségre készen, a süteménysütő Keker, de akár a váratlanul felbukkanó, nem a családhoz tartozó nem-rokonok, ha tetszik, „idegenek” (tanítónéni, igazgató úr, a gyerekorvos: Dr. Légi Laura, a doktor Mobotu a kórházban, a rendező, Czinege Pálné, vagyis Ilonka néni, a repülős személyzet, és bocsánatot kérek azoktól a manólátóktól, akiket kihagytam) – akik, mint mindegyikről kiderül, tudnak manóul, de nem verik ezt nagydobra…
Szívemhez közeli ez a meseregény, azért is, mert szűkebb pátriámban, a Bükkben játszódik – magam sem tudom, hogy mátrainak vagy bükkinek valljam magam, mert 14 éves korom óta „kettős életet élek” e két hegy ill. helységei között – és, bármilyen furcsa, nagyon otthon éreztem magam olvasás közben.
Kedvenc részeim, a színházas, a korcsolyázós, az infravörös távcső megszerzésének kalandja, a karácsonyi vacsora, a kórházas, palacsintasütős, a franciaországi kiruccanás – lehet, hogy van több is, de akkor félek, felsorolnám az egész könyvet.
Az illusztrációk pedig – Csíkszentmihályi Berta alkotásai – csodálatosak, esztétikusak, kifejezőek, az adott történetnek, hónapnak, évszaknak megfelelőek.

Köszönöm a Gyerekmerítés zsűritagjainak, hogy felhívták erre a könyvre a figyelmemet.
Szegényebb lennék elolvasása nélkül.
Az írónő, Mészöly Ágnes nevére is figyelmes leszek ezután.
Annyi kérdés maradt meg bennem, hogy kiknek ajánljam? Legszívesebben 2. 3. 4. osztályosaknak szeretném, de a vastagsága elbátortalaníthatja a gyerekeket; talán 4-5. osztályosok még nem tartják cikinek elolvasni. Nekik is szívesen kezükbe adnám…

Egy felsőtárkányinak gyerekjáték tudnia, ki lakik a Kossuth u. 70. sz. alatt – nem lennék meglepve, ha egy jó kis falusi turizmus lenne ott…házias étkekkel, befőttekkel, lekvárokkal, szörpökkel, szárított fűszerekkel, gyógynövényekkel…
(Nem emlékszem már ki volt benne Hevesi Gábor – de van ilyen nevű rokonom is…)

 

 "Megettem egy zsemlét, megittam egy bögre kávét, és egyszer sem kellett felállnom az asztaltól." (Anya: 106.old.)

"Kéjek kakajót! Most!" - nálunk:"Amitassz, amitassz, ide most!"


2016.07.20. 09:20 Gelso

Kovács Zoltán Vilmos: Világcsavargó szélkölyök

Kovács Zoltán Vilmos: Világcsavargó szélkölyök

szelkolyok.jpg

 

Ezt a mesegyűjteményt már régebben elolvastam. Sajnos, több mindent nem értettem. Tartalmaz olvasható meséket, de számomra pl. a címadó: Világcsavargó szélkölyök sehogy sem tetszett – nem értettem, így azt sem, hogy kaphatta erről a kötet a címét…
Összesen 3-4 történet tetszett: Rendetlen Peti és a hangjegyek, Van-e kalapja a pipacsnak?, Melyik szám a legnagyobb? – ezek mindegyike egy-egy emberi hibánkra mutat rá, olyan hibáinkra (rendetlenség, lustaság, gőgösség, fensőbbségesség, felsőbbrendűség, lenézés, lebecsülés), amivel rendelkezhetünk, de megváltoztatható, és tőlünk függ, hogy megválunk-e tőle vagy sem. és a Medvemese a tavaszról pedig egy kedves, kalandos mese.

Sajnos, Somos Zsuzsa illusztrációi sem nyerték el tetszésemet.

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.


2016.07.17. 15:03 Gelso

Kuliffay Hanna: Milyen messze van a messze? és más mesék

Kuliffay Hanna: Milyen messze van a messze? és más mesék

 messze.jpgAranyos, és küllemében is esztétikus mesekönyv, rövid, párszereplős állatmesékkel, melyek főhőse (sok gyerek kedvence) Marci, a tengerimalac, aki kihasználva gazdája apró mulasztásait, alkalmanként kiszökik a terráriumából, és elindul világot látni.
Négy történetet tartalmaz a könyv, melyről helyesen írja a fülszöveg, kicsik és nagyobbacskák egyaránt élvezhetik, az 5-7 éves korosztály kisebbjei hallgatják, míg a nagyobbjai akár fel is olvashatják nekik.
A Marci lakásnézőben c. és a Milyen messze van a messze? tetszett inkább; emlékeztetett a gyerekkorom olvasásgyakorlós történeteire – a Marci lakásnézőben a Gomba alatt-ot juttatta eszembe, míg a Milyen messze van a messze? a Brémai muzsikusokat…
Marci, a potyautas és a Ki fél a hullámvasúttól? Döglött csótánytól? kevésbé tetszettek, talán azért, mert negatív, emberi tulajdonságokkal szembesítettek bennünket..
A potyautasban a tengerimalac ravaszul túljárt a többiek eszén, és kihasználta hiszékenységüket, míg a ki fél…?-ben Marci bátortalanságát nézte le a két SünStefi-lány…

Ajánlom figyelmetekbe Egri Mónika akvarell-illusztrációit – kedvesek és szépek.

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

 


2016.07.17. 13:47 Gelso

Holden Rose: Az ellopott karácsony (Howard Matheu különös esetei 4.)

Holden Rose: Az ellopott karácsony (Howard Matheu különös esetei 4.)

 

karacso.jpg

Ez a második Howard Matheu rejtélyes nyomozós történet, amit olvastam, de ez kevésbé tetszett, mint A Nyúl akta. A Nyúl izgalmas, már-már túlságosan is az volt, de az ügyhöz és nyomozáshoz kell is némi izgulnivaló. Ebből a történetből viszont, úgy érzem, hiányzott az a „kéztördelős-fajta” izgalom.
Sajnos, a könyvtárunkba csak mostanra szerezték be a kötetet, így, mikorra a zsűri döntött a Merítés-díj könyvlistájának összeállításáról, ahhoz Az ellopott karácsonykapcsán nem tudtam érdemben hozzátenni. Egyrészt, mivel nem ismertem a könyvet, nem voltam a könyv listába kerülése ellen, másrészt úgy éreztem, jó, ha szerepel a listánkban könyv a kicsit nagyobb korosztály részére is. Utólag viszont most már sajnálom, hogy nem sikerült elolvasni, mert a fentiek miatt inkább a Nyúl aktát javasoltam volna – amely összetettebb, komolyabb, nagyobb kihívásokat rejt, és a gyerekek is sokkal aktívabban szerepelnek a történetben, sokkal több oldalukról ismerhetjük meg őket, sokkal kezdeményezőbbek, ötletgazdagabbak, sőt, már veszély-határán lévő izgalmakat is felvállalnak.
Azt is sajnálom, hogy ebben a kötetben alig gazdagodtam újabb infókkal a már megismert gyerekek, iskola, tanárok, család stb. kapcsán, és a karácsony hangulata sem kapott el – pedig ezt minimum elvárhatja az olvasó ilyentájt játszódó történetektől. Meglehet, ennek az az oka, hogy nyáron olvastam, de azért a karácsony hangulata ott lehetett volna egy picit, mely körülvesz és átölel… amikor már alig várjuk, hogy illatos fenyőt díszíthessünk, és ajándékokat kaphassunk…
Ezeknek a dolgoknak a hiánya miatt értékelem ezt a részt kevesebbre a Nyúlnál.
A nagypapa, mint bébicsősz szerepeltetését nagyon jó dolognak tartottam, de jó lett volna, ha a gyerekek gazdagodtak volna ebben a kapcsolatban… A „Látsz vagy csak nézel?” játék jó ötlet.

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

„ha valaki ellopja tőlünk az örömszerzés lehetőségét, az magát a karácsonyt lopja el”

 


2016.07.16. 23:32 Gelso

Bátky András: Mirka, avagy hogyan kell szeretni?

Bátky András: Mirka, avagy hogyan kell szeretni?

mirka.jpg

Kedvelem Bátkyt, Morcijával igazán a szívembe férkőzött. Sajnos, ez a szeretetleltár nem nyerte el igazán a tetszésemet, és igazából nem is tartom valóságízűnek: nyelvtanlecke elkészítése helyett azon morfondírozni, hogy hogyan kell szeretni. Már a címével is bajom van, mert szeretni nem kell, hanem lehet, és az adott helyzettől, adott személytől függhet a hogyan?
Na mindegy – helyes kis könyv, szépek, ötletesek a rajzok, ill. a technika, ahogyan készültek, sok helyütt próbáltam (főleg a kígyó mintáján) a feliratokat kisilabizálni, honnan lett kimetszve, kiollózva.Jót nevettem, amikor az Apple gépek helyett Pear-márkájú gépekkel dolgoznak szülők. Kalandos helyeken jár fantáziája segítségével elképzelt helyeken…és közben megismerünk pár megjelenési formáját a szeretetnek.

 


2016.07.13. 19:23 Gelso

Hedry Mária: A 99 pöttyös kék labda kalandjai

Hedry Mária: A 99 pöttyös kék labda kalandjai 

labda.jpg

Alapvetően tetszett a „pöttyöslabda-végigpattog-a-világban”-ötlet – szívesen olvastam a kalandjairól, amikor változatos helyekre vetette a rugalmassága, kíváncsisága és pattognivaló igénye.
Szeretem az ilyen önállósodni tudó tárgyakat és az ebből születő történeteket (pl. a cipócska Kolobók, vagy a fazék, amely Eltityeg-eltotyog otthonról és értékekkel jól megrakva tér haza a szegény házba.), de ez sajnos a végére ellaposodott, kicsit kipukkadt, mint maga Lali, a laszti. Túl sokmindent akart szerepeltetni a szerző, amik jó ötletek, de bennmaradt az igazi mondanivaló. Az eleje még jól indul, szépen alakulnak a történetek, a karakterek, de a végére egyre elnagyoltak és felületesek lesznek.
A kékpöttyes labda sem rossz karakter, de Fenyőanyó telitalálat – az ábrázolása (21.0.) is szépre sikeredett. A középtájt található történetek tetszettek leginkább (Rókakisasszony ahol a szavak választékosak, dallamosak és jó hangulatot árasztanak, és az üzenetnek: „elsősorban legyél tiszta és ízléses” igen örültem – oly sok a bennünket körülvevő giccs manapság; Farkas koma királysága, – amelyben Fenyőanyó ráébreszti az erdőlakókat, vezető/vezér fontosságára és emlékezteti a vezért, mennyire nehéz az alattvalókat megtartani, megvilágítja az érintetteknek, hogy az uralkodást két pólusból lehet és kell szemlélni. A Ki a mérges? az állandóan dohogó, morgolódó, elégedetlenkedő embereket veszi nagyító alá. A viszályt és békét őrlő malmok azt sugallja, bármily szerepet mér ránk a sors, igyekezzünk azt becsülettel (és beletörődéssel) betölteni; A vakondkirály palotája nagyon szimpatikus volt, a vakondék vendégszeretete, amely nem tesz különbséget vendég és vendég közt – , példaértékű*; talán a legtanulságosabb A bánatos kígyó esete, melyben a tanulság az, hogy fogadd el magad annak, ami vagy, törődj bele, értsd meg, hogy mások elsőre/sokadszorra milyennek látnak, gondolnak stb. rólad.) de az ezt követőek már tartalmilag, szóhasználatilag is zuhannak színvonalban.
Happy and a vége, de jobban átgondolva Labda Lali igazi sikertörténetének lehettünk volna tanúi. Én túl gonosznak és erőszakosnak tartom az erőgép által tett labda kivégzést… :-(

„Mindenki tesz valami apró jót, és az együtt már komoly segítség.”

Sajnos, a rajzok egyáltalán nem tetszettek – színpompásak, van több kedves köztük, de túl cifrák, túl mozgalmasak, és vannak kivetnivalóim – pl. a lányok cipője, vagy az, hogy az állatok összekeverhetőek, vagy félrenézhetőek. Pl. a olykor a vakondnak is meg a fókának is az arca a patkányéra emlékeztet…

*szöcskeleves, kígyófarok cserebogármártással, egérfarok szivar, csigaházból készült bioágy, szentjánosbogár-lámpás – mely utóbbi kettőn igen elgondolkodtam, van benne fantázia…
** az is halál, hogy Csiga bátyó regényt szándékozik írni a rovarok kalandos életéről…

 

 


2016.07.12. 17:31 Gelso

Gyárfás Endre: Kívánságtarisznya - Mit kérnek pártfogóiktól az állatok?

Gyárfás Endre: Kívánságtarisznya - Mit kérnek pártfogóiktól az állatok?

kivt.jpg

 Nem egészen értem a szándékot…
Állatkertbe, ketrecekbe zárt állatok vajon mit kérhetnek pártfogóiktól??
A versek nagyon botladoztak, szinte rímtelenek, ("Esdekel az elefánt/Kérek mobiltelefont!") kevéssé érthető a mondanivaló.
Legalább megmosolyogtathatnának, de nem igazán.
A versek közül csak a 15. a Sasról szóló tetszett.
(esetleg a 3. a teve, 9. orrszarvú és a 10. a kócsagos.)
A rajzok közül szinte csak a madaras (kócsag, pelikán, bagoly, papagáj) rajzok tetszettek, és az oroszlán.
Ezek kisgyerekeknek való mondókaszerű versikék, amiket a szülő vagy óvónénik felolvasnak a gyerekeknek, esetleg megtanítanak – javasolnám a könnyebb felolvasás és tanulhatóság végett a ritmusra és a rímekre jobban odafigyelni.
Az illusztrátor, a korosztályhoz megfelelő, egyszerű, viszonylag nagyobb részletekből felépülő rajzokat készített, amiket a kisgyerek másolással akár vízfestékkel is lerajzolhat, de még színes papírból, kartonból is kivághat.

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

 


2016.07.08. 17:40 Gelso

Radnóti Blanka: Borisz, a szuperhős (Borisz 2.)

Radnóti Blanka: Borisz, a szuperhős (Borisz 2.)

borisz2.jpg

 Ismét két alaptörténet egy igazán kedves, szívhezszóló nézésű, a kősziklát is megolvasztó cukiságú kiskutyival, Borisszal. Azért írom, hogy alaptörténet, mert az elsőben, aBorisz a szuperhős címűben megtudhatjuk, mik a kutyáink legbensőbb vágyai. Mi az, amik megvalósításától megvalósulásától egy kutya Szupermennek érezheti magát. Kedves történet, kutyatulajoknak kötelező, a kedvenceink vágyainak megfejtéséhez alapút. Számomra a legkedvesebb vágy az, hogy tudjanak emberül beszélni, SPOILER.

Borisz a parkban a kutyák sokféleségét tárja elénk, melynek, úgy néz ki, legalkalmasabb helyszíne a park, ahová minden kedvencet a gazdik elsősorban sétálni hoznak. Borisz elmeséli nekünk embereknek ill. embergyerekeknek, hogy bár sokfélének látszanak, mégis, ahogyan a négy láb és egy pár fül jelenti a közös tulajdonságot a sok különbözőség mellett, a kutyáknak is lehetnek olyan szórakozási lehetőségei, amelyek közös élményeket jelentő dolgok, amelyek összekötik őket, különbözőségeik ellenére.

Ajánlom kisovisoknak, kezdő, olvasni éppen megtanult gyerekeknek. És olyan kisgyerekeknek, akik állandóan rágják a szüleik fülét kutyusért. Tudom, nem kárpótolja az igazit, de aranyosságával ellesznek addig, amíg talán megértik, hogy a kutyatartás komoly felelősség, némi áldozat és nagy rendszerességet jelent ill. igényel.

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához. 

 


2016.07.07. 18:40 Gelso

Kanehara Hitomi: Pirszinget a kígyónak

Kanehara Hitomi: Pirszinget a kígyónak

pirsz.jpg

Amennyire felkavarodott a gyomrom az elején, – bármilyen hihetetlen – annyira vágytam az olvasását az ellenérzéseim leküzdése után. Alig vártam, hogy vége legyen a napi munkámnak, felülhessek a buszra, és folytathassam –érdekelt Lui és a két srác, Ama és Siba története.
Nem a világom a pirszingek és a tetoválásoké, de a könyv kapcsán kezdett nagyon érdekelni, miközben sok kérdést felvetett bennem a főszereplők élete. A legutóbbi olvasmányaim közül erre a könyvre emlékeztetett: https://moly.hu/konyvek/ray-loriga-egbol-pottyantak
Folyton azon rágódtam, hogy mennyire végtelenül magányosak ezek a fiatalok. Egyedül vannak, üres lakásokban, üres műteremben, üres hűtő előtt… Hol van a családjuk? Kivel beszélnek telefonon? Kikkel törődnek? Tanácsot sosem kérnek? Szinte a könyv végéig a főhősökről semmit nem lehetett tudni – se a családról, hogy kik a szüleik, se az életkoruktól, a szereplőkről is alig – a legtöbbet a munkájukról, felületes hétköznapjaikról, érzelmeikről is nagyon keveset. Inkább a Carpe diem– felfogásban leélt napjaiknak, történéseiknek lehettünk tanúi. Megdöbbentett, hogy jóformán még a nevét sem tudták egymásnak, a hozzátartozóikról pedig semmit. Hogyan élik a mindennapjaikat ezek az emberek? Kielégíti őket a felületes, többnyire egyformán csordogáló vagy elsuhanó hétköznapok? Jól érezhetik magukat a bőrükben? Anyagi és kézzelfogható javaik vannak, tárgyak veszik körül őket – de ami körülveszi őket, az kong az ürességtől… Még a tatto üzlet is – annak tele kellene lenni élettel! Művészettel, alkotókedvvel, leleménnyel, ötletekkel, képekkel, falon lévő fotókkal, festményekkel, reprókkal, referenciákkal, albumokkal. Akad, akad, nem teljesen üres. Emberek jelenlétének nem is vagyunk tanúi. Siba be is fejezi ott az alkotómunkáját, pedig nem tehetségtelen! Bár az is felmerült bennem, hogy a Lui hátára felvarrt kirin – elkészültét követően talán az ő művészi értelemben vett élete ezzel kiteljesedett.
https://en.wikipedia.org/wiki/Kirin
https://en.wikipedia.org/wiki/Kirin
https://www.google.hu/search?q=kirin&tbm=isch&t…
https://www.google.hu/search?q=kirin&tbm=isch&t…
http://s206.photobucket.com/user/RaleOrtanoSukaran/medi…
https://www.google.hu/search?q=kirin&tbm=isch&t…
http://www.deviantart.com/tag/kirin?offset=4
Érzésem szerint Siba szeretett volna továbblépni a magánéleti „szférákba”, Luival közös életet élni, és ebből is származott Ama tragédiája.
Nincs a könyvben feketén-fehéren, de SPOILER Ama halálával kapcsolatban rossz vele kapcsolatban a megérzésem – és azt is bevallom, hogy minden szélsősége ellenére valahogy ő a könyvbeli szereplők közül a kedvencem. Ha lehet ilyet választani – meglehet nem is kell, de valahogy az ő személyiségét éreztem a legtudatosabbnak, és a legkevésbé azt, hogy a mindennapi véletlenek alakítják a sorsát.
Úgy éreztem, a regényben senki sem az, aki valójában. Amában éreztem gyengéd, bensőséges érzelmeket, de ő azokat valószínűleg el akarta palástolni agyonvarrott, tarajos punk külseje mögé. Siba szadista viselkedésével palástolta meglévő gyengéd érzéseit, Lui pedig nihilizmusával palástolta, hogy feleslegesnek érzi saját magát.
A könyv olvasásának elején nem gondoltam, hogy leírom: ez egy jó könyv, és érdemesnek tartom ezt egy könyvklub keretében megbeszélni, megvitatni.

A könyvet az A year of reading the world @encus625 kihívása keretében olvastam el.

„Azt gondolom, ilyen világban nem akarok élni. El akarok égni, azt akarom, ne is maradjon utánam semmi ebben a sötét, idétlen világban, csak hamu.” (46.old.)

„Vajon mit érzek majd, ha kész lesz a tetoválás, és kész lesz a kígyónyelv? Azon agyaltam, hogy ha így átváltoztatom magam, az azt jelenti-e, hogy nyíltan szembeszállok isten akaratával, vagy csak egyszerűen önző vagyok. Egész eddigi életemben nem volt semmim, nem törődtem senkivel, és nem is igazán gyűlöltem senkit. Ebben a pillanatban valahogy úgy éreztem, hogy a jövőmnek, a tetoválásnak és a kígyónyelvnek sincs semmi értelme.” 78. oldal

„érzem a fel-feltörő vágyat, hogy válaszoljak, de ezt a vágyat mindig elnyomja önmagam utálata. Akárhogy is, nem látom a fényt. A fejemben, az életemen, a jövőmön sötétség ül. Már régóta tudom. Most mindennél tisztábban képes vagyok elképzelni magam magányosan, megdögölve egy csatornában. A probléma az, hogy már ahhoz sincs erőm, hogy kinevessem magam. Mielőtt Amával találkoztam, nem csináltam különösebb problémát abból, hogy eladjam a testem, ha úgy hozta a szükség. Most már semmi másra nem vagyok képes, csak aludni meg inni.” (82.old.)

„Nem kínlódtam utolsó stádiumos rákkal, mégis úgy éreztem, sürget az idő. Néha egyszerűen csak szükségét érezzük, hogy siettessük a dolgokat, minden különösebb ok nélkül.” (83.old.)

„A valóságnak nincs értelme. A dolgoknak, amiken éppen gondolkodom, a látványnak, ami elém tárul, az ujjaim között tartott cigarettának egyáltalán semmi értelme nincs. Olyan érzésem volt, mintha valahol máshol lennék, és onnan figyelném saját magamat. Nem tudok elhinni semmit. Nem érezhetek semmit. Csak olyankor vagyok tudatában az életemnek, amikor fájdalmat érzek.” (91.old)

                                    __
35-36. old. Szeretném, ha vki segítene és elmagyarázná, mi ill. milyenek a hanafudakártyák (Lóhere és Őszi falevelek) és a kirin? „egy szent állat. Friss füvet nem tapos, élő dolgot nem eszik. Ő az állatok istene. (…) Kínában azt tartják, a kirinnek van egy szarva, amit hús takar.”

Hanafuda kártyák: https://hu.wikipedia.org/wiki/Hanafuda
ebben a felosztásban nem találom a két, könyvben megemlített lapot – valószínűleg fordítói tévedés, vagy tájékozatlanság vagy többféleképpen is nevezhetőek a lapok???

 

 

 

 


2016.07.03. 09:28 Gelso

Tamás Zsuzsa: Kicsi Mimi nagytesó lesz (Kicsi Mimi 2.)

Tamás Zsuzsa: Kicsi Mimi nagytesó lesz (Kicsi Mimi 2.)

mimi2.jpg

 Ez a kötet is aranyos, stílusban (gondoskodás, családi összetartozás, biztonság) és külsőben (rajzok, színek, kedves állatábrázolások) is követte az elsőt. Ez jó, mert a gyerek, aki az elsőt megszerette, így rátalál és felismeri a következőt is – és kérni fogja a könyvesboltban.
Gratulálok a szerzőnek, hogy szép gyerekkönyveket alkotott, Horváth Ildinek a kedves rajzokért, a Naphegynek pedig hogy összehozta őket és kiadta.
Ebben a kötetben mindkét történet a kórház körül forog, az elsőben Miminek a füle fáj, a másodikban pedig kistestvére érkezik. Aranyos mindkét mese, mert az első helyzet szinte valahány családban előfordul, és megismerkedhetünk kissé a fülgyulladás során mi is történik velünk, milyen vizsgálatokat tesz a doktorbácsi. (Azt viszont nem értettem, miért éppen szarvas vagy őz (?) a fülész?) A másik mesében Mimit kissé megviseli, hogy nem ő van a figyelem központjában, hanem a pici pólyáscsomag, Bori körül forog a világ. Ezt a problémát érti meg és kezeli jól a nyuszicsalád.
Nagyon tetszett a nagybácsira rótt "pót"papaszerep.
Változatlanul tetszenek a rajzok, most a falon lévő képekre és a különféle apró madarakra is figyelmes lettem.
Klassz ajándék kistestvér érkezésekor.
Olvasni-tanuló nagytesónak ebből mesélni, felolvasni kötelező… :-)

 

 


2016.07.01. 00:18 Gelso

Radnóti Blanka: Borisz bemutatkozik (Borisz 1.)

Radnóti Blanka: Borisz bemutatkozik (Borisz 1.)

borisz1.jpg

 Kis cuki kutyakölyök, nem lehet nem szeretni!
Ehhez jócskán hozzátesznek a kedves, vidám rajzok. Kicsit emlékeztetnek a 80-as években lapozgatott gyerekkönyvekhez.
Felolvasásra óvódáskorig ajánlom, de a rövid, pár mondatos laponkénti szövegezésnek köszönhetően az olvasni tanuló, vagy éppen olvasni megtanuló kezdőmolygyerekek kezébe feltétlenül behelyezném! Szerencsés olvasási sikereket okozna olvasójának kezdetben…
A két történet kedves, a kutyaéletből vett megélt momentumok…. az elsőben a kiskutya magányos életét megnehezítő fenyegetésekről van szó; nekem a második a kedvesebb, amikor majdnem el kellett hinnem, hogy na, akkor mégiscsak van vegetáriánus kutyus?

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.