Dániel András: Jó éjszakát, kuflik! (Kuflik 4.)
Rajongásom nem csappant, bár most cseppet érdektelenné váltam a kuflik Holdjárására…
De nagyon vágyom, főleg sötét utcákon járva egy-két példány, könnyen hordozható éjszakai lámpáskukacra
Olvasás közben picit mindig úgy érzem magam, mint a Gőgös Gúnár Gedeonban (vagy a Mosó Masa Mosodájában), ahol a Kesztyű mese lakóinak megvolt a maga helye, feladata, étele stb. (vagy mint a 10 csíz a csupasz körtefán) és egy Pettson/Findusz böngészőben – azt veszem észre, hogy sokszor nézelődni hosszasabb, mind túljutni a szövegen…és közben cirkál felettem egy beszélő-gondolkozó repülőgép… sajnáltam kufliékat, hogy nem juthatnak el pl. egy helyijárattal a Holdra…
A nagy felfordulásban végül is hol kötött ki a kulcs? Talán a kétfejű lepkehal rejtette el a tenger mélyén?
Imádom Fityircet!
Ajánlott bejegyzések: