egyperces mondatok avagy frasi sparse e ritrovate

Örülök ennek a sorozatnak (bár még csak két részt olvashattam). Élvezetes, hangulatos, vidám és izgalmas, mozgalmas olvasmányok. Meg ötletesek. És emberiek. 
A gyerekkoromban olvasott igazi nyári olvasmányok nyújtotta kikapcsolódást idézi. Olyan jó a vakáció lazább, szabadabb napjain kalandozni, szomszédolni, haverokkal csak úgy lógni, sétálni, rohangászni, játszani, medencézni, túrázni, hegyet vagy fát mászni stb. stb. 
Vártam már az új kalandokat Hegyesvár közelében található Kövespart községben*, amitől most már – nem kis meglepetésemre, azt is megtudtam, hogy nem a Balaton közelében, mint ahogyan gondolni véltem, hanem a Bükkben található…nahát! :-) 
Hát, a szülők, felnőttek, jól „megbolondultak” ebben!… Még két nap, és elszabadul a pokol, lassan megfordultak a szerepek és a gyerekeknek kellett volna rájuk ügyelni. 
Még mindig szimpatikusnak tartom a két gyerkőcöt: Hangát és Várkonyt, ötletesek, impulzívak, azonnal képesek reagálni, kedvesek, segítőkészek, és egymás iránti viszonyuk is egy szimpatikus, kezdődően elmélyülő barátság. Tök jó osztályuk van (mondjuk fura nekem, hogy nincsenek negatív karakterek, „rossz gyerekek” – de írjuk ezt annak a számlájára, hogy azok, akik után nyomoznak, azok a „rosszemberek”…) És a faluban élő felnőttek is tök jó fejek – akire lehet számítani, jól együtt és egymás mellett tudnak élni a gyerekekkel, segítik őket, tanítják őket, részt vesznek közös programokban. Ebben a részben sajnáltam, hogy nem találkoztam Várkony mamájának főzőtudományát bizonyító hagyományos kajákkal – ezek felbukkanását az előző részben igen kedveltem – de kárpótolt a mostani részben Dér anyuka. Mekkora egy figura! On-line póker! Haláli! És a nyereménye! Igazi gyerekszerető, gyerekekért élő felnőtt. Ez a Déréknél való szomszédolás is felidézte a gyerekkorom nyarait, amikor hol itt társasoztunk, hol ott bújócskáztunk, hol az utcán Kelfeljancsiztunk vagy ugróiskoláztunk nagy szelet zsíros vagy lekváros kenyerekkel a kezünkben, hol indiánosdit játszottunk a homokozóban… 
Az előző részben inkább Várkony családját ismerhettük meg részletesebben, ebben pedig a falu község lakóit, és végre felbukkant Hanga édesapja is! Szuper pasi lehet – mint pasi és mint apa egyaránt. 
A nyomozósdi is érdekes és izgalmas volt, érdekelt mi is lesz a rejtélyből – mégha sejtettem is, de hát nem én vagyok a célközönség, hanem a kb. harmadikos gyerekek – szülők, pedagógusok, könyvtárosok: nyomjátok a kezükbe!!! 
A végére azért sikerült elveszítenem a fonalat, mert kinyomozták, de mintha mégsem – szóval véget ért a regény, mégis befejezetlennek éreztem, még akkor is, ha tudom, hogy jön a folytatás… 
Ez a rész a kalandok és a nyomozgatás szemszögéből még jobban is tetszett, mint a könyves, de talán üzenetében kevesebb volt: bár itt is a manipulációt és annak befolyásoló hatását láttatja velünk az írónő. Teljes csőd, zavar és fejetlenség, pánik és zűrzavar keletkezik, ha a felnőttek elveszítik a józan ítélőképességüket, és kicsúszik a kezükből az irányítani, utat mutatni képesség. Akkor a gyerekek is kétségbeesnek – na, nem mint itt, hiszen bátrak, talpraesettek, ötletesek, cselekedni képesek a gyerekek, de hát emiatt lett regény ez a történet… Ajánlom nagyon a nagyobb kisgyerekeknek, 3-4-5 osztályosaknak. Én pedig most terveztem el, hogy elolvasom a sorozat valamennyi részét.

Az illusztrációk engem nem zavarnak, mégha nem is tetszetősek, de azt hiszem, megfelelőek a korosztály elvárásainak, igényeinek, a már ne legyen gyerekes, de még nem is felnőttes. Pont jónak gondolom a sorozathoz. Pl. a 12., 63., 79., 104., 224. oldalakon és a hátlapon lévő rajzok nagyon aranyosak.

*még mindig nem értem ezen a szón való lovaglást, ill. a szó erőltetését a könyvben – simán nem használjuk a köznyelvben ennyire hétköznapian, mi falusiak..

@meseanyu Merítés-díj / ifjúsági irodalom (2016) kihívásához.

– 
Jó kis ötletelésnek tartom a mi az, amiből hét lehet – a macskák elnevezéséhez: Róma dombjai, a hét napjai, a hét vezér, hét törpe, stb. Mi lehet még hét? 
Sajnáltam viszont, hogy Galileo neve két L-lel volt írva…