egyperces mondatok avagy frasi sparse e ritrovate

Spoiler nélküli:

Elég jó kis krimi ez számomra igazán ijesztő alapötlettel: saját baráti körből választani gyilkosnak pókerarcú kockafejet. Ijesztő és rémisztő egyben, mert kiben bízhat az ember általában a családtagjain kívül? Remélhetőleg a barátaiban.
Az alapfelállás már feszültséget kelt: nyári szünetben rejtélyes és fenyegető üzenetekkel zavarja meg az amúgy igen színes egyéniségek forró, mozgalmas hétköznapjait valaki.
Ennek a rejtélynek a felgöngyölítését meséli el a könyv. A baráti társaság nagyon sokszínű és sokféle egyéniséget rejt, ezeknek a jellemeknek a megrajzolása szerintem igen jól sikerült, a krimiszálak bogozása már kevésbé. Sejthető, hogy ki is lesz a hunyó, a többiekre való gyanú-ráterelése ellenére is.
Végig próbáltam a szereplők közti kapcsolatokat követni, több-kevesebb sikerrel – mindig vissza-vissza kellett lapozni, ki kinek a testvére, barátja stb.
Kedves szereplők számomra Nóci és Zénó párosa, Nóri az összes végletekig elmenő szélsőségei ellenére, Zénó alkalmazkodni tudó, megnyugtató jelleme, párosulva zenei tehetségükkel, katartikus, végtelen vonzalmuk, egymás iránt érzett szerelmük talán a regény legpozitívabb szereplőjévé tette őket.
Lucát – aki a halottakon kívül a legnagyobb áldozata a történetnek – okossága sem védte meg sajnos a befolyásolástól, és nagyon sajnáltam, de végül nem tudtam felmenteni.
Viszont a terápia során készült babáit szívesen megnézném…
Mint ahogyan hibának tartom Meli felmentését is a regény végén. Én egyáltalán nem tartom megfelelő megoldásnak. Nem értem, miért nem kellett neki felelnie a bűnéért? Én nem mentettem volna fel…
Varga Gergő alakját is kedveltem – minden káros szenvedélye ellenére – tetszett, ahogyan meg szerette volna valósítani önmagát (érzései elleni küzdelem ábrázolása, magánéleti és szakmai tervei a jövőre nézve, leszokás elhatározása). Tetszett érzékenysége, segítőkészsége társai iránt. Totál optimális „megoldást” talált ki magának a jövőjére szerintem: talán ha jól sejtem, Lucával tervezett látszat jövőt élni? nem tudom..
Burnival sem volt semmi bajom – egy medvebőrbe bújt kiskutya, úttörő aki ahol tud segít…
Annál több bajom van/volt, (de már nem lesz) Erikkel. Érdekelt volna, mi vitt ehhez, mi okozta neki ezt a túlérzékenységét és intoleranciáját? Nagyon ellenszenves, nagyon színtelen, háttérben ügyködő „sápadtbőrű alak”, de legalább sokadszorra is igazolja azt a krimialapszabályt, miszerint akkor hibázol számodra legváratlanabbkor, amikor a legerősebbnek és legmagabiztosabbnak érzed magadat…

Aliz alakja is eléggé ellentmondásos, de szép volt elképzelni, bár nem tartom valószerűnek, hogy valaki, aki ennyire labilis pszichésen, 360 fokos fordulatot véve egyszerre erős, kemény, összeszedett, logikusan gondolkozó, mindenre odafigyelő, empatikus, karakán legyen. Jó volt látni egy ilyen személyiségváltozás lehetőségét, de nem hiszem, hogy ez a valóságban végbemenne. Sajnos, mert amúgy Aliz alakja nagyon klassz, amikor táncolt, szerettem volna élőben is látni.

@meseanyu Merítés-díj / ifjúsági irodalom (2016) kihívásához.

Ezt a könyvet sajnos már csak a Merítés végleges top10-es listájának összeállítása után olvastam el, de hasonlóan a Masszához, és az Én vagy senki!-hez pontoztam. Izgalmas volt, érdekelt is, a gyilkos kiléte kevésbé érdekelt, mint a fiatalok élete külön-külön és együtt-boldogulása. Probléma és komoly veszélyforrást jelentenek a környezetünkben és a köreinkben lapuló, csendes őrültek, akár a minden percben felrobbanni készülő bomba, de sajnos, olyan tehetségesen tudnak észrevehetetlenek maradni, hogy nagyon szkeptikus vagyok észlelésükkel kapcsolatban…

A társaság sokszínűségét bizonyítja pl. ez az idézet:
– Nóri, hallasz? Te tudod, mit jelent a HP, ugye? – kérdezte Aliz aggódva, teljes erejéből kapaszkodva Erik vállába.
– Tudom – jött a tömör válasz.
– Őszintén szólva, elég szerencsétlen a névválasztásuk. Tudniillik nekem a márka jut eszembe és a nyomtatóm, HP… – fejtette ki a véleményét Erik.
– Házi pálinka – vont vállat Burni.
– Hisztis picsa – csatlakozott Aliz is.
– Hülye picsa – javította ki Zénó a fülesben.
– Én azonnal a Harry Pottere gondoltam, de tudom, hogy butaság – jegyezte meg Meli a laborból.
Gergő sem akart lemaradni.
– Healing point, gyógyítópont.
– Agyfaszt kapok ettől az ötletbörzétől – morogta sötéten Nóri a másik oldalon.
(179–180. old.)
vagy
– Keltsük fel a többieket – javasolta, a szeme csillogott.
– Rajzfilmslágerekkel.
Erik összevonta a szemöldökét.
– Úgy gondolom, ez nem a legmegfelelőbb módja az ébresztésnek.
– Naaaa – könyörgött Aliz. – Burninak egy Szépség és a Szörnyeteg et énekeljünk. Vagy Tarzant. Légyszi! Zénónak meg Aladdint, Nórinak Mulánt, Melinek Jégvarázst, Gergőnek pedig Herkulest. Nem baj, ha nincs hangod, nekem sincs." (173. old.)

"Dalma és Meli éppen a partizókat sorolta be a Roxfort házaiba, amikor Nóri átviharzott a nappalin. A lányok utánanéztek, és egyszerre mondták:
– Mardekár.
(…)
– Nóri Mardekár, mi? Para egy csaj… – kapcsolódott be a beszélgetésbe Gergő.
Dalma és Meli zavarba jöttek. Nem bírtak megszólalni.
– Engem hova sorolnátok? – próbálkozott tovább a srác.
Dalma megigazította a szemüvegét.
– Griffendél – nyögte.
Gergő rávillantotta tökéletes mosolyát.
– Köszi. Ti pedig Hollóhát, ha nem tévedek.
Dalma bólintott."
(146-147. old.)

A kismadarakat pedig egyáltalán nem sikerült megértenem… Lucához van köze… valaki tud segíteni?