Nagy Anikó Johanna: Egy szót se szólj!
A kamaszok életét komoly problémák tehetik nehézzé és nyomasztóvá. Hanga élete pont ilyen: nehéz és nyomasztó. Mert magányos, elszigetelt, perifériára szorult, cseppet sem népszerű lány, aki a tetejébe még dagi és rossz tanuló is.
Saját családi tragédiájuk mellett tetézik a fentiek Hanga életének kilátástalanságát.
A negédes és kenetteljes szomszéddal történtek pedig még mélyebbre taszítják, ahonnan semmi reményt nem lát a kilábalásra.
Engem amúgy ez a könyv ezen a ponton a maga borzasztó sztorijával együtt megdöbbentett, felzaklatott, elszomorított – mégis, valahogy úgy érzem, Hangának szüksége volt vmire, ami kizökkenti ebből a másik oldalon élt borzasztóan unalmas, monoton, szomorú, szürke életéből. Sajnos, hogy esetében pont egy szörnyű emberrel kellett összetalálkoznia ahhoz, hogy édesanyjával rendeződjön a viszonya, ismét közel kerüljenek egymáshoz, elkezdjen azzal foglalkozni, amiben tehetséges, muszáj volt új közegekbe kerülnie azért, hogy összehozza új környezete olyan új ismeretségekkel (anya barátnője, a parkban futó Bori, vagy a rajzszakkörre járó Zsófi, Mira a pszichológus, de akár a kórházban megismert Rebeka), akik tanácsainak segítségével fordíthat életén.
Örültem a szerencsés fordulatnak, reményteli érzések kerültek felül bennem Hanga életigenlése láttán, hogy megtalálta a megfelelő utakat édesanyjához, és rajta, valamint az új barátnőn, az új iskolán és a tehetségén keresztül pedig visszajuthatott saját magához.
@meseanyu Merítés-díj / ifjúsági irodalom (2016) kihívásához.
(Az egyik olyan könyv, melynek pontozásán a Merítés végleges listájában sokáig vacilláltam; aztán hasonlóan a Masszához pontoztam. Szeretném a témára a figyelmet felhívni, de nem akarok megrémisztő könyveket népszerűsíteni…)
Ja, igen, amíg olvastam, annyi feszültség gyülemlett fel bennem, sokszor azt vettem észre, hogy buszon utazva totál bemerevedtem, vagy a lábamat nyomtam a padlóhoz, vagy a kezemmel szorítottam a könyvet… érdekes volt észrevenni, ki tudja mennyi eltelt perc után…
Ajánlott bejegyzések: