Zelei Bori: Kevert
Pillanatképek, lélekrezdülések, érzelmi állapotok, gondolatfoszlányok az élet egy adott és meghatározó szakaszában – ezek a szavak jutottak eszembe a vékonyka kötet rövid írásait olvasva.
Mintha diák váltogatnák egymást, képekbe merevedett pillanatok, merengések.
Akár egy ballagás körüli hetekben osztálytársak között köröző emlékkönyv: egy kép – egy idézet – csak itt a kép, a leírtakból rajzolódik ki.
Az Apa külföldön van és a Mámor áll a legközelebb hozzám, ez a két leginkább sikerült novella; emlékeket és érzéseket idéztek fel bennem.
A Kattintgatok, a Merülés és a Henrik olyan tétova.
A Kicsöng-től pedig herótom lett…
Kamaszok kódorgásai az ifjú vagy fiatal felnőttek fázisba kerülés felé…
Zelei Bori nevével minden bizonnyal találkozni fogunk még, főleg, ha a későbbi életének, környezetének szereplőit és azoknak intimitásait ilyen érzékenyen és odafigyelő empátiával fogja tudni elénk tárni.
@meseanyu Merítés-díj / ifjúsági irodalom (2016) kihívásához.
Ha jól emlékszem a Kicsöng c. írásnál volt egy évszám: 2007.04.16.
Elgondolkoztam, mi is történhetett akkor velem, velünk?
Még nem volt meg a második kisfiunk, az első is 3 év körüli, úton a szobatisztaság felé, bölcsődés. Én dolgoztam, kétszer egy hetes kiküldetésben oktatáson vettem részt Hajdúszoboszlón, miközben otthon a kisfiam bárányhimlősen feküdt a két nagymama felügyeletében. A férjem is dolgozott, talán Szegeden, vagy Szentendrén, hetente járt haza… nem votl könnyű időszak.
Ajánlott bejegyzések: