Lackfi János: Szerelmi nyomozás
A végére megtetszett, és nagyon megkedveltem ezt a történetet – amúgy mindig így van ez, amikor Lackfival és egy-egy könyvével találkozom, mint az első randikon: az elején kifogásokat keresek, vagy eleve kifogásolok valamit, most pl. a nyelvezetét, eleinte nem igazán tudtam magamnak elképzelni, hogy tényleg így beszélnek a mai tizenévesek…aztán a könyvbe merülve ez a szokatlanság észrevétlenül eltűnt…
Megszokom, (vagy egymáshoz csiszolódunk), mint valahányszor Lackfival „elsőrandizom”. Minden elsőrandi alkalmával sikerül megszeretnem…
Most is így történt: érdekelt, hogy Bálint a könyv végére sikerrel jár-e, miközben számos élménybe avat bele bennünket. Legkedvesebb és legviccesebb rész számomra az, amikor túrázni mennek – persze a tanárok felsülnek, de a talpraesett cserkészsrác kivágja magát és megmentést hoz a fáradt osztálynak… a buszon, amikor olvastam, nagyon néztek, mert nem bírtam meg könnyes nevetés nélkül.
Egy másik, amikor ismét megmutatkozik az, hogy ez egy összetartó csapat, amikor Belgiumba utazik a kóruscsoport, és nyelvi nehézségeik lesznek a nyelvtanároknak (Timi és Eszti néni nem tud mit kezdeni az ott velük kommunikálni akarókkal, nyelvtudásuk ellenére nem értik, csak az elhangzott dolgok felét), amikor színre lép az okos és nyelvzseni Kinga, aki szintén ment a helyzeten. És ha már ezt megemlítettem, nem tudom nem észrevenni Lackfi borsos fricskáit a mai oktatási rendszert illetően… Akár a nyelvet akár a hittan//elkölcstant tekintve: „Lalibá tartja nekünk a hittant, és anyám azt mondta, még mindig inkább azt válasszam, mint az erkölcstant, mert a civil etika fából vaskarika, egy kis tömjénszag nem ártott még meg senkinek (…) Lalibá tényleg kiteszi a lelkét az órákon, bár ez lehet, hogy hittantanároknál követelmény is, tegye közszemlére a lelkét, hadd lássák a nebulók, mi fán terem”
A könyv különlegessége, hogy egy bimbózó, sőt, „elsőszerelem” sztorit egy kisfiú mesél el nekünk, ahol a bimbózó szerelemérzésfajtával egy kb. 8-9-es próbál mit kezdeni – én személy szerint mostanság nem igazán találkoztam hasonló tartalmú könyvvel. Érdekes, ahogyan (fiús anyukaként) szembesültem azzal, hogyan érezhet majd a fiam, mint kezdő szerelmes, ebben az útvesztőben…
Kellemes kis olvasmány volt, nem bántam meg, hogy elolvastam, bár kicsit sajnáltam a hosszúra nyúlt előzményeket és bevezetőt, mert az igazi nyomozós és érdekes alaphelyzet a 80. oldal körül kezdődött.
Viszont az tetszett, hogy bár egy kisfiú, Bálint a főszereplő, de rajta keresztül megismerhettem egy egész osztályt, kiemelkedő alakjaival, tehetségeivel (Dani, cserkész, Zsolti, a jövendőbeli lelkész/pap, Kinga a nyelvzseni, Bélu, a zongoristatehetség), sőt, annak is, milyen az, amikor egy osztály összefog, amikor mindenki hozzáteszi azt a pluszt, ki, miben erős és mivel tudja a közösségét segíteni, gyarapítani.
Pl. a Lalibának, az ofőnek elismerésül kitalált/képletesen megformált „láthatatlan pad” különösen kedves momentuma ezeknek az osztálytörténeteknek. Ilyen élményelemek nekem sokszor sokat számítanak olvasmányaim során. Kicsit Janikovszky Éva: A Hét Bőr c. kisregényét idézte fel bennem: https://moly.hu/ertekelesek/873129
Tetszettek a szellemes tanárelnevezések, is, pl.: Basszus – az énektanár, Kuala Lumpur, a föcitanár, Enci, a szexi tornatanárnő…
@meseanyu Merítés-díj / ifjúsági irodalom (2016) kihívásához.
Annyira gyorsan elolvastam, sajnálom, hogy nem jegyzeteltem egy-két dolgot, így muszáj lesz még egyszer újraolvasni…
Ezt az idézetet a szerelmi botorkálás érzékeltetéséhez aranyosnak tartottam:
„És járkálok az ő fejében, mint egy erdőben, és egy csomó hely ismerős lesz már nekem, ő meg az én erdőmben mászkál, és elbontjuk a két erdő közti kerítést, ami az enyém, az az övé is, ami az övé, az az enyém is.”
UI., azaz HF:
Utánanézni, mi is az a Szent Huber fánk? (85.old)
Egyelőre semmit sem tudok… :-(
Ajánlott bejegyzések: