Lackfi János: Robban az iskola
Az elején nagyon nehezen ment a ráhangolódás, a kötet elején lévő versek nem is fogtak meg igazából. A valódi "áttörés" az anyák napjára írott verseknél kezdődött, nagyon tetszettek az iskola befejezésével kapcsolatos ballagó és búcsúztató versek. Modern hangvételű versek ezek, amelyek visszatükrözik a gyerekek által használt laza, nyeglébb nyelvezetet. Talán emiatt is igen megosztó tud lenni Lackfi; még a magyar tanárok körében sem egyformán fogadott és elfogadott költő, egyes szülők pedig egyenesen kiakadnak kortárs költők verseinek láttán az olvasókönyvekben…
(jómagam is tapasztaltam az iskolában is – pl. "nem ér annyit" egy Lackfi vers egy szavalóversenyen, mint egy másik klasszikusabb vagy jócskán hosszabb…)
Úgy érzem, a kötet vége felé inkább a felnőttekhez szóló, vagy azokban gondolatot ébresztő versek sorakoznak, melyek közül – többek között – nagyon megfogott a Tanárnéni balladája (Búcsúztató, bácsival is előadható), az elmúlást idéző Olvadás, vagy milyen is az, amikor egy kisgyerek érkezik a családhoz: Tesókaland.
Az illusztrációk olyan vegyesek: gyerekesek is, meg nem is; szépek is, meg nem is; cukik is, meg rémisztők is – olyan, mint amikor a gyereked kamasz lesz: se gyerek, se felnőtt.
@meseanyu Merítés-díj / ifjúsági irodalom (2016) kihívásához.
Ajánlott bejegyzések: