Bosnyák Viktória: Elképesztő! - Apolló Akadémia
Alapjában véve tetszett, főleg az alapötlet: a piktoportálás, és az is, hogy a piktoportálás során keletkezett élményeket, a sztoryt, a rajzolásban tehetséges Dénes képregények formájában meg is örökíti.
Szeretem, és példamutatónak meg követendőnek tartom, ha a regények nem csak szólnak valamiről, hanem bármilyen tehetséget tárnak elénk, amivel segíthetnek a célközönség olvasónak is magukba fordulni és megvizsgálni ki miben lehet erős, ki miben leli örömét? (sport, rajz, irodalom, tánc, zene, szépkiejtés, helyesírás, kézművesség, versmondás, kvízkérdések, idegen nyelv, szenvedély egy idegen kultúráért, stb. bármi)
Szóval szeretem, ha a könyvek jó gyerekekről szólnak.
Azt is, ha talpraesettek és okosak.
Ennek a regénynek a szereplői ilyenek.
Ügyesek, okosak, talpraesettek, segítőkészek, készek a problémák megoldására, csapatemberek.
Tehetségüknek köszönhetően a nem túl izgalmas nyári szünet végén izgalmakkal, kalandokkal teli hetet tölthetnek egy felejthetetlen helyen, sőt, ezek a kalandok szeptembertől folytatódhatnak egy közös iskolában.
Nem tudom, mennyire szerencsés egy ötletből sokrészes sorozatot teremteni. Nem ismerem a célközönség igényét, de azt látom, hogy bizony, az ifjúsági könyvek piacán inkább most a sorozatokból van nagy kínálat, jó lenne tudni, hogy ez az igény is?.
Nem biztos, hogy a sorozat mindig jó ötlet. Egy kötet is lehet teljes, ha gazdag érzelmekben, élményekben, kalandokban, sikerekben, karakterekben, cselekményben fordulatokban, és van egy jó befejezése.
@meseanyu Merítés-díj / ifjúsági irodalom (2016) kihívásához.
Ajánlott bejegyzések: