Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni
Aranyos könyv, de most már biztos, hogy nem előzi meg a Vidám meséket.
Kisiskolás koromban nagyon vágytam erre a könyvre, az alattam járó elsősök közül mindegyiknek megvolt, amit minden nap hurcoltak a suliban. Irigykedtem rájuk, mert suliban olvashatták… Aztán úgy alakult, hogy csak mostanra sikerült elolvasni, de nem volt olyan jó, mint amire számítottam. Vannak benne jobban és kevésbé sikerültek, megmosolyogtatók, kedvesek – és olyanok, mint pl. Nyikitka barátai-ban – történet, amely az is lehet, hogy mosolyogtat, de az is, hogy picit cikinek érzed. (meglehet oroszul olvasva kijön a hatása, de fordításban csak ilyen)
A kedvencem az Egy darabka hold a háztetőn és a Lecke barátságból.
Ajánlott bejegyzések: