Eszes Hajnal: Bogárország meséi
Aranyos, aranyos, 10 kis történet, de a kötet azért nem tökéletes.
A biológiai tévedésekért megorroltam – tudom, kicsiknek íródott, de azért nem kellene azt leírni, hogy „a Bogaras Iskolába nem csak bogarak járhattak! Oda elmehetett mindenféle rovar, tücsök, bogár, aki tanulni akart.” A szójátéknak elég lett volna a tücsök és bogár, a valóságnak meg a rovar és bogár, sőt rovar. Így a felsorolás egy kicsit sok lett. (Bár nem vagyok biológus, de arra a mondókára még biosztanulmányaimból emlékszem, hogy „Minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár.” ) Itt gyorsan megjegyezve azt, hogy a tücsök az egy rovar. És természetesen a szöcske is egy rovar, de itt (4-5. old.) nem is ez volt az óriási tévedés, hanem Szöszke Szöcske és Kétpettyes Katika találkozását követően találtam a következőt: „Tücsök és bogár hamar összebarátkozott.”
Ezek a tévedések vagy figyelmetlenségek, bár gyerekeknek szánt könyvben jelentek meg, attól még szarvashibának minősülnek, és bosszantottak, főleg azért, mert ezek mindig aktuális és csaknem mindennapi témák óvodában, kisiskolás környezetórákon; de talán egy újabb nyomtatást követően javításra fognak kerülni. Javasolnám.
Van azért kedves történetem, ilyen pl. a Tintagomba, amelyben egy álomszuszék bodobács gyerek jár pórul; a Guruló deszkák, amelyben a rovargyerekek jóindulata kerül előtérbe vagy A szemtelen légy aki mert álmodni egy nagyot, de sajnos, hamar „felébredt és vált nevetségessé” – és azt is megtudhatjuk, hogy a lepkék valójában a legyeknek köszönhetik azt, hogy a szárnyuk a testükhöz nőtt, nem pedig egy éjszakára levehető „konstrukció”…
Ezek miatt a történetek miatt egyáltalán nem javasolnám, hogy kisalsósok: 1-3-ig kihagyják ezt a könyvet, és azért sem, mert szépen végigköveti és kíséri az évszakok változásait, időjárásban, növények időrendben egymást követő megjelenési, fejlődési sorrendjében új információkkal gazdagíthatja a gyerekeket (ezeknek viszont már nem néztem utána, mennyire valós). És egy-két történetből is új információkkal gyarapodhat tudásuk.
A rajzok kedvesek, de nekem az is sok és túlzott – túl színes, túl tobzódó, túl harsány és túlontúl lányos színekkel készültek – a valóságban pedig tudjuk, hogy a rovarok világa nem ennyire piros és rózsaszín. Az viszont igaz, hogy népes és színpompás.
Ajánlott bejegyzések: