Kanehara Hitomi: Pirszinget a kígyónak
Amennyire felkavarodott a gyomrom az elején, – bármilyen hihetetlen – annyira vágytam az olvasását az ellenérzéseim leküzdése után. Alig vártam, hogy vége legyen a napi munkámnak, felülhessek a buszra, és folytathassam –érdekelt Lui és a két srác, Ama és Siba története.
Nem a világom a pirszingek és a tetoválásoké, de a könyv kapcsán kezdett nagyon érdekelni, miközben sok kérdést felvetett bennem a főszereplők élete. A legutóbbi olvasmányaim közül erre a könyvre emlékeztetett: https://moly.hu/konyvek/ray-loriga-egbol-pottyantak
Folyton azon rágódtam, hogy mennyire végtelenül magányosak ezek a fiatalok. Egyedül vannak, üres lakásokban, üres műteremben, üres hűtő előtt… Hol van a családjuk? Kivel beszélnek telefonon? Kikkel törődnek? Tanácsot sosem kérnek? Szinte a könyv végéig a főhősökről semmit nem lehetett tudni – se a családról, hogy kik a szüleik, se az életkoruktól, a szereplőkről is alig – a legtöbbet a munkájukról, felületes hétköznapjaikról, érzelmeikről is nagyon keveset. Inkább a Carpe diem– felfogásban leélt napjaiknak, történéseiknek lehettünk tanúi. Megdöbbentett, hogy jóformán még a nevét sem tudták egymásnak, a hozzátartozóikról pedig semmit. Hogyan élik a mindennapjaikat ezek az emberek? Kielégíti őket a felületes, többnyire egyformán csordogáló vagy elsuhanó hétköznapok? Jól érezhetik magukat a bőrükben? Anyagi és kézzelfogható javaik vannak, tárgyak veszik körül őket – de ami körülveszi őket, az kong az ürességtől… Még a tatto üzlet is – annak tele kellene lenni élettel! Művészettel, alkotókedvvel, leleménnyel, ötletekkel, képekkel, falon lévő fotókkal, festményekkel, reprókkal, referenciákkal, albumokkal. Akad, akad, nem teljesen üres. Emberek jelenlétének nem is vagyunk tanúi. Siba be is fejezi ott az alkotómunkáját, pedig nem tehetségtelen! Bár az is felmerült bennem, hogy a Lui hátára felvarrt kirin – elkészültét követően talán az ő művészi értelemben vett élete ezzel kiteljesedett.
https://en.wikipedia.org/wiki/Kirin
https://en.wikipedia.org/wiki/Kirin
https://www.google.hu/search?q=kirin&tbm=isch&t…
https://www.google.hu/search?q=kirin&tbm=isch&t…
http://s206.photobucket.com/user/RaleOrtanoSukaran/medi…
https://www.google.hu/search?q=kirin&tbm=isch&t…
http://www.deviantart.com/tag/kirin?offset=4
Érzésem szerint Siba szeretett volna továbblépni a magánéleti „szférákba”, Luival közös életet élni, és ebből is származott Ama tragédiája.
Nincs a könyvben feketén-fehéren, de SPOILER Ama halálával kapcsolatban rossz vele kapcsolatban a megérzésem – és azt is bevallom, hogy minden szélsősége ellenére valahogy ő a könyvbeli szereplők közül a kedvencem. Ha lehet ilyet választani – meglehet nem is kell, de valahogy az ő személyiségét éreztem a legtudatosabbnak, és a legkevésbé azt, hogy a mindennapi véletlenek alakítják a sorsát.
Úgy éreztem, a regényben senki sem az, aki valójában. Amában éreztem gyengéd, bensőséges érzelmeket, de ő azokat valószínűleg el akarta palástolni agyonvarrott, tarajos punk külseje mögé. Siba szadista viselkedésével palástolta meglévő gyengéd érzéseit, Lui pedig nihilizmusával palástolta, hogy feleslegesnek érzi saját magát.
A könyv olvasásának elején nem gondoltam, hogy leírom: ez egy jó könyv, és érdemesnek tartom ezt egy könyvklub keretében megbeszélni, megvitatni.
A könyvet az A year of reading the world @encus625 kihívása keretében olvastam el.
„Azt gondolom, ilyen világban nem akarok élni. El akarok égni, azt akarom, ne is maradjon utánam semmi ebben a sötét, idétlen világban, csak hamu.” (46.old.)
„Vajon mit érzek majd, ha kész lesz a tetoválás, és kész lesz a kígyónyelv? Azon agyaltam, hogy ha így átváltoztatom magam, az azt jelenti-e, hogy nyíltan szembeszállok isten akaratával, vagy csak egyszerűen önző vagyok. Egész eddigi életemben nem volt semmim, nem törődtem senkivel, és nem is igazán gyűlöltem senkit. Ebben a pillanatban valahogy úgy éreztem, hogy a jövőmnek, a tetoválásnak és a kígyónyelvnek sincs semmi értelme.” 78. oldal
„érzem a fel-feltörő vágyat, hogy válaszoljak, de ezt a vágyat mindig elnyomja önmagam utálata. Akárhogy is, nem látom a fényt. A fejemben, az életemen, a jövőmön sötétség ül. Már régóta tudom. Most mindennél tisztábban képes vagyok elképzelni magam magányosan, megdögölve egy csatornában. A probléma az, hogy már ahhoz sincs erőm, hogy kinevessem magam. Mielőtt Amával találkoztam, nem csináltam különösebb problémát abból, hogy eladjam a testem, ha úgy hozta a szükség. Most már semmi másra nem vagyok képes, csak aludni meg inni.” (82.old.)
„Nem kínlódtam utolsó stádiumos rákkal, mégis úgy éreztem, sürget az idő. Néha egyszerűen csak szükségét érezzük, hogy siettessük a dolgokat, minden különösebb ok nélkül.” (83.old.)
„A valóságnak nincs értelme. A dolgoknak, amiken éppen gondolkodom, a látványnak, ami elém tárul, az ujjaim között tartott cigarettának egyáltalán semmi értelme nincs. Olyan érzésem volt, mintha valahol máshol lennék, és onnan figyelném saját magamat. Nem tudok elhinni semmit. Nem érezhetek semmit. Csak olyankor vagyok tudatában az életemnek, amikor fájdalmat érzek.” (91.old)
__
35-36. old. Szeretném, ha vki segítene és elmagyarázná, mi ill. milyenek a hanafudakártyák (Lóhere és Őszi falevelek) és a kirin? „egy szent állat. Friss füvet nem tapos, élő dolgot nem eszik. Ő az állatok istene. (…) Kínában azt tartják, a kirinnek van egy szarva, amit hús takar.”
Hanafuda kártyák: https://hu.wikipedia.org/wiki/Hanafuda
ebben a felosztásban nem találom a két, könyvben megemlített lapot – valószínűleg fordítói tévedés, vagy tájékozatlanság vagy többféleképpen is nevezhetőek a lapok???
Ajánlott bejegyzések: